Orbanisztán versus Ballibisztán

Harmincezer forintos (ezt inkább ne mutassák meg a fekete ruhás nővérnek, vagy a közmunkásoknak) poszttal jelentkezett be Megadja Gábor a közszolgálati Mozgástér blogon az Orbanisztán-filmről. A dolgozat érdekessége, hogy jelentős egyezéseket mutat Rajcsányi Gellért egy korábbi művével. Mindkettő pontosan ugyanarról szól, szinte pontosan ugyanúgy, csak az egyikért kicsit több közpénzt fizettek, mint a másikért. Jogi képviselőnk javaslatára nem használom a plágium és a kurvajóédesanyád kifejezéseket, inkább csak arra szeretnék rámutatni, hogy Megadja a Semjén-disszertáció ügyében elcsinosodott renoméjú Molnár Attila Károly, nyilván nem vérdíjként kapott, Molnár Tamás Kutatóintézetében kutatja a konzervatív gondolkodást a Bukovics tűzoltó-teológus professzorról még el nem nevezett (de ami késik nem múlik) egyetemen. (...) Nem fogom senkinek előírni, hogyan legyen dühös, minek nevezze azokat, akik szerinte (pláne, ha még igaza is van) tönkretették. Nem fogom kinevetni Commandante Trammer Erát Berlinből, aki elmesélteti Alföldivel meg Heller Ági nénivel, hogy mekkora egy mocsodék az Orbán Viktor. Mert bizony, én sem gondolom az Orbán Viktort pacsirtamadárnak. Ez a történet velünk marad, még évekig lesz időnk gondolkodni rajta, és nagyon úgy érzem, hogy még legalább egy generációnak rámegy az élete.