Előfizetés

Itthon is "túráznak" a kerekesek

Publikálás dátuma
2015.08.04. 07:56
Illusztráció: Thinkstock
Ma rajtol Szombathelyen és augusztus 9-én a budapesti Várkert Bazár előtti sétányon ér majd célba hazánk legnagyobb kerékpárversenyének, a Tour de Hongrie-nak a mezőnye. L. Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára múlt héten kiemelte, Magyarországnak is szüksége van nemzeti körversenyre. 

„Megérdemli a támogatást egy olyan szövetség, amelynek tagjai egyfelé tekernek.” – fűzte hozzá. A kerékpársport 2020-ig 2,8 milliárd forintos támogatásban részesül, a magyar körverseny megrendezését 20 millió forinttal segíti a kormány.

Polony István, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke szerint a körverseny – melyet hét év után rendeznek meg újra – idővel az országhatárokat is átlépheti, és összekötheti a Kárpát-medencében élő magyarságot, ami sportszakmai szempontok alapján is előnyös lenne, hiszen így több hegyi szakasszal bővülne a program.

A kerékpárversenyen – melyen a legjobbak olimpiai kvalifikációs pontokat szereznek – az összetettben élen álló viseli majd a sárga trikót, a fehéret a legjobb 23 évnél fiatalabb versenyző, a zöld mezt a gyorsasági pontverseny legjobbja, pirosban pedig a hegyek királya lesz. A 96 induló 25 országot képvisel, a 11 külföldi együttes mellett öt magyar csapatot láthatnak a nézők.

A mezőny a Szombathely–Keszthely–Balatonföldvár–Kecskemét–Abony–Karcag–Kékestető–Gyöngyös–Budapest útvonalon teszi meg a 700 kilométeres távot. A versenyről helyszíni bejelentkezéseket, napi összefoglalókat láthatnak augusztus 4. és 9. között az M4 sportcsatornán.

Közelkép - Erdélyi mindenes

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az a Cseke Péter, akiről a továbbiakban szó esik, nem azonos a magyarországi színész-direktorral. Ez a Cseke Péter a kolozsvári egyetem magyar professzora, most éppen 70 éves, és ebből az alkalomból készült vele interjú a Várad című nagyváradi folyóiratban.

Cseke professzor az utóbbi évtizedekben szinte mindenütt jelen volt Transzilvániában – időnként az anyaországban is -, ahol a magyar irodalomról és újságírásról szó esett. De nemcsak írt, előadott, hanem kommunikációs tanszéket is alapított Kolozsvárott a Politikatudományi és Közgazdasági Kar részeként. Egy időben a kar választott dékánja is volt, mint az interjúban elmondta: akkoriban már 5450 diák leckekönyvét kellett aláírni, közöttük 350 magyar nyelven tanuló hallgatónak.

Ma már nyugdíjas dékán, ám most is tartja a kapcsolatot az egykori doktoranduszaival, ők tartják ma fenn a kommunikációs tanszéket, de ő is gyakorta idéz a doktorátust kapott hallgatói tanulmányaiból. E mostani írás szerzőjének volt alkalma személyesen is meghallgatni az akkor nem kevesebb, mint 13 doktorandusnak, munkájuk vázlatáról szóló – kötelező – beszámolóit. Valóban nagyon érdekes részletekre derítettek fényt ezek a dolgozatok. Például a médiareklámról, vagy arról, hogy a rádióhallgatók beküldött anyagaiból készült adásokat ötvennél több újságíró ellenőrzi Angliában, az adatok és az írások stílusa szempontjából. (Ennyit az újságírás nélküli médiumok jövőjéről!)

Cseke Péter azonban elsősorban irodalomtörténésznek tartja magát. Megjelent munkáiban elsőrendűen fontosnak tartja, hogy szerinte nincs külön erdélyi irodalom. Magyar irodalom van, legfeljebb olyan különbséget lehet megállapítani, mi az, amit elsősorban Erdélyben született irodalomnak lehet tartani. Most egyébként, halálának 20. évfordulója alkalmából Páskándi Gézáról tart majd előadást. Csekét ma már az Erdélyben született írások mindenesének tisztelhetjük.

Közelkép - Erdélyi mindenes

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az a Cseke Péter, akiről a továbbiakban szó esik, nem azonos a magyarországi színész-direktorral. Ez a Cseke Péter a kolozsvári egyetem magyar professzora, most éppen 70 éves, és ebből az alkalomból készült vele interjú a Várad című nagyváradi folyóiratban.

Cseke professzor az utóbbi évtizedekben szinte mindenütt jelen volt Transzilvániában – időnként az anyaországban is -, ahol a magyar irodalomról és újságírásról szó esett. De nemcsak írt, előadott, hanem kommunikációs tanszéket is alapított Kolozsvárott a Politikatudományi és Közgazdasági Kar részeként. Egy időben a kar választott dékánja is volt, mint az interjúban elmondta: akkoriban már 5450 diák leckekönyvét kellett aláírni, közöttük 350 magyar nyelven tanuló hallgatónak.

Ma már nyugdíjas dékán, ám most is tartja a kapcsolatot az egykori doktoranduszaival, ők tartják ma fenn a kommunikációs tanszéket, de ő is gyakorta idéz a doktorátust kapott hallgatói tanulmányaiból. E mostani írás szerzőjének volt alkalma személyesen is meghallgatni az akkor nem kevesebb, mint 13 doktorandusnak, munkájuk vázlatáról szóló – kötelező – beszámolóit. Valóban nagyon érdekes részletekre derítettek fényt ezek a dolgozatok. Például a médiareklámról, vagy arról, hogy a rádióhallgatók beküldött anyagaiból készült adásokat ötvennél több újságíró ellenőrzi Angliában, az adatok és az írások stílusa szempontjából. (Ennyit az újságírás nélküli médiumok jövőjéről!)

Cseke Péter azonban elsősorban irodalomtörténésznek tartja magát. Megjelent munkáiban elsőrendűen fontosnak tartja, hogy szerinte nincs külön erdélyi irodalom. Magyar irodalom van, legfeljebb olyan különbséget lehet megállapítani, mi az, amit elsősorban Erdélyben született irodalomnak lehet tartani. Most egyébként, halálának 20. évfordulója alkalmából Páskándi Gézáról tart majd előadást. Csekét ma már az Erdélyben született írások mindenesének tisztelhetjük.