Különböző karakterű szervezetek aktivistái szorgalmasan gyűjtik a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazását lehetővé tevő népszavazási kezdeményezéshez a szükséges 200 ezer aláírást. Biztos vagyok abban, hogy a referendum kiírásához elégséges szignók száma négy hónap alatt meglesz, de azon sem lepődnék meg, ha 400-600 ezer ember támogató kézjegyét látnánk az íveken. Ezt nem jó hírként közlöm, ellenkezőleg, aggodalommal és noszogató jelleggel írom soraimat. Hozzávetőlegesen október végéig - november elejéig van idő arra, hogy a kormányzó és ellenzéki pártok, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek, és nem utolsó sorban a szakma, illetve a tudomány képviselői a teátrális megnyilvánulásokat mellőzve oldják fel a nyugdíj-rendszer ellentmondásait. Szakmai vitákat követően kell kidolgozniuk egy új, életképes és a társadalom döntő többsége által is igazságosnak tartott nyugdíjazási szisztémát. Sürgető a feladat, mivel a népszavazás kitűzése és lebonyolítása – függetlenül annak érvényességétől és eredményétől – nem adhat értelmes és világos választ az egyre nyomasztóbb nyugdíjmizériára.
Párbeszéd kell, mégpedig azonnal. Engem a vitafórum elnevezése nem nagyon izgat, hatékony működtetése és összetétele annál inkább. Nyugdíjrendszerekről szóló disputa esetében a befizetők markáns képviselete elengedhetetlen, és természetesen egy hosszútávra érvényes paktum megkötéséhez szükség van a kormány és az ellenzéki erők egyetértésére is. Ha indokolt, kibővített formában keltsék életre a Nyugdíj és Idősügyi Kerekasztalt, vagy fazonírozzák újra a Népesedési Kerekasztalt. De azt is szó nélkül tudomásul veszem, ha az eddig megismert kamu konzultációk helyett valódi nemzeti konzultáció veszi kezdetét a témakörről. A lényeg, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyáért felelős kormányzat ne dugja a fejét a homokba, ne térjen ki a viták elől, ne hisztérikus nyilatkozatokkal próbálja eltántorítani az embereket a szavazástól, hanem a vállalkozások és a dolgozók érdekképviselőivel közösen kínáljon ésszerű, finanszírozható és megnyugtató alternatívát a probléma megoldására.
A tárgyalások és egy esetleges megállapodás legkézenfekvőbb színtere a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF), amely még létezik, csak ritkán ad életjelet magáról. A működtetésért felelős végrehajtó hatalom tartja a klinikai halál állapotában. Nem számolja fel, de nem is tart igényt a tevékenységére. A nyugdíjszakma kiválóságaival kibővítve ez a háromoldalú szervezet viszonylag rövid időn belül elkészíthetne és megvitathatna egy 15-20 éves távlatra érvényes - idős korra vonatkozó - ellátási koncepciót, amely megnyugtatóan rendezné a korhatár alatti nyugállományba vonulás szabályait, feltételeit és a rendszer keretein belül kezelné a korkedvezmény és korengedmény intézményét.
A háromoldalú fórum hatályos ügyrendje szerint "a VKF tagjai konzultálnak és egyeztetnek a munkavégzéshez kapcsolódó, illetve munkavégzés alapján járó pénzbeli ellátásokra (álláskeresési támogatások, társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer) vonatkozó jogszabályok tervezeteiről és a tervezett kormányzati intézkedésekről." Jogosítvány tehát van. A dokumentum nem zárja ki azt sem, hogy a Fórumon a nyugdíjrendszerre vonatkozó megállapodások születhessenek. Nem kell új pódiumot keresni a társadalmi párbeszéd aktorainak, a VKF intézménye és testülete éppen ilyen ügyek megoldására alkalmas.
A magyar kormány még mindig hajlamos elkerülni a szociális partnerekkel való szakmai diskurzust, de esetünkben majd mérlegelnie kell indokolatlan önfejűségének lehetséges következményeit. Érvényes és eredményes referendum esetén ugyanis azonnal szabad pénzeszközt kell bevonnia a rendszerbe, hiszen a nyugdíjak kifizetése folyó finanszírozásból táplálkozik. Ezt vagy az állami költségvetésből szipkázza ki a Nyugdíjbiztosítási Alap számára a végrehajtó hatalom, vagy a befizetőket terheli nagyobb adókkal, járulékokkal. Egyik megoldás rosszabb, mint a másik. A szakszervezetek által követelt „fekete pénzek” bevonása a kassza táplálásába jól hangzik, csak egyik napról a másikra nem valósítható meg, ebből eredően nem azonnali és nem megbízható a fedezet. Valamennyien tudjuk, hogy a gazdaság „kifehérítése” hosszú folyamat, a jogkövető magatartás teljes térnyerésére még néhány évet (esetleg évtizedet) várnunk kell. Ezért a jelenlegi nyugdíjak kifizetése és a közeli jövőben megállapításra kerülő öregségi ellátások biztosítása értelemszerűen nem építhető az illegális szféra be nem fizetett adóira, járulékaira. Az induló és a már megállapított nyugdíjak összegének csökkentése valószínűleg nem járható út, ilyen megoldást sem ellenzéki sem kormányon lévő politikai párt nem vállal. Akkor meg hogyan tovább?
Demográfiai kérdésekkel foglalkozó szakemberek, matematikusok és nyugdíjbiztosítással foglalkozó szaktekintélyek egybehangzó állítása szerint most aztán „helyzet” van, nem is akármilyen. Csak az a szomorú, hogy a labda a mi kapunk előtt pattog és óriási az öngól veszélye. Ezért a nyugdíjszisztémák versenyében – ideértve „Nők 40” program és a „Férfiak 40” mozgalom manapság divatos összevetését is - csak a szakmai alapokon nyugvó, előre mutató és általános érvényű kombinációnak van helye, értelme.
Ezt jó fontolja meg mindenki, mert könnyen előfordulhat, hogy valamennyien vesztesként hagyjuk el a pályát!
