Megnyitják az építészet csodáját

Ma nyitják meg Egyiptomban a Szuezi-csatorna kibővített szakaszát. A kairói kormány azt reméli, hogy megduplázza a csatornából származó bevételt. Többen úgy vélik, ez a szakasz a pénz helyett sokkal inkább az egyiptomi nemzeti büszkeségről szól.

Jelentős változások történhetnek a vízi közlekedésben azt követően, hogy ma megnyitják a Szuezi-csatorna új szakaszát. Az áthaladási idő 20 óráról 11 órára csökken, s az eddigi 49 helyett 97 óceánjáró is keresztülhaladhat a szoroson. A csatorna kapacitása körülbelül megkétszereződik, ami azért fontos, mert itt bonyolódik le a világ tengeri kereskedelmének nyolc százaléka. Abdel Fattah-el Sziszi egyiptomi elnök a bővítést „az egyiptomi nép világnak adott ajándékának” nevezte.

Az egyiptomi hatóságok szerint az átépítés utáni bevételek 5 milliárd dollárról 2023-ig több mint 13 milliárd dollárra emelkednek. Ugyanakkor a csatorna mellett fekvő települések is jól járhatnak, mert több befektetésre számíthatnak – remélik Kairóban. Több új kikötőt, ipari zónát, valamint turisztikai létesítményt építhetnek 2030-ig, ezzel a helyi közlések szerint egymillió munkahelyet teremthetnek. Az építési költségek monumentális terhet róttak az egyiptomi költségvetésre. A kairói kormányzat számára presztízs volt ugyanis, hogy a szükséges anyagi hátteret kizárólag hazai forrásokból finanszírozzák. Nemcsak 17 egyiptomi cég vett részt a munkálatokban, hanem az egyiptomi hadsereg is.

Az új szakasz 72 kilométer hosszúságú. 37 kilométer a jelenlegi kiszélesítésével jött létre, míg 35 kilométeren teljesen új csatornát építettek. A mostani munkálatok azért békésebben zajlottak, mint az eredeti csatornáé, amelyen 1869. február 7-én haladhatott át az első hajó. Akkor körülbelül másfélmillió ember, jórészt egyiptomiak vettek részt az építkezésben, s máig sem tudni, hányan vesztették életüket a művelet során. Ezzel kapcsolatban a becslések egymástól teljesen különböznek, a legvadabb feltételezések szerint a halottak száma a 125 ezret (!) is elérte.

A mostani építkezést megelőzően értékpapírt adott ki a kairói kormányzat. Hogy a helyiek mekkora üzletet reméltek a bővítéstől, mi sem bizonyítja jobban: mindössze nyolc nap alatt kapkodták el ezeket az állampapírokat. Ez a gyorsaság azért érhette meglepetésként a kairói kabinetet, mert az egyiptomiak igencsak kételkednek minden olyan beruházásban, amit kizárólag egyiptomi finanszírozásból valósítanak meg. Közismert ugyanis az országban, hogy az építkezéseknél a legnagyobb a korrupció. Az értékpapírokat egyébként kizárólag egyiptomi állampolgárok vásárolhatták fel.

A 19. században valóban forradalmi változásokat hozott a kereskedelmi hajózásban a Szuezi-csatorna megnyitása. Nemcsak építészeti szempontból volt mesteri teljesítmény, hanem lehetővé tette a hajók számára, hogy feleannyi idő alatt tegyék meg a London és Bombay közötti távot. Akkor anyagi szempontból is óriási reményeket fűztek a csatorna megépítéséhez. Egyiptom azonban a globális gazdasági válság áldozata lett: Kairó nem tudta visszafizetni az építkezésekre felvett hitelt sem, így csődöt kellett jelentenie.

Ez talán egyfajta jelzés azok számára, akik valóságos pénzügyi csodát várnak a mostani új szakasztól. Nagy különbség persze, hogy Egyiptom akkor ki volt szolgáltatva a gyarmatosító országoknak, amelyek átvették a teljes ellenőrzést a kereskedelmi útvonalak felett. 1956-ban aztán Nasszer elnök államosította a csatornát. Franciaország, Nagy-Britannia és Izrael támadást is intézett az ország ellen, de az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Államok indítványára visszaparancsolta a nemzetközi csapatokat.

Sokan nincsenek meggyőződve arról, hogy a mostani beruházás valóban olyan nyereséget termel, amilyet a kormányzat állít. Szerintük a munkálatokkal csak kidobták a pénzt az ablakon. A globális kereskedelem ugyanis túl alacsony ahhoz, hogy tényleg megkétszereződjék a forgalom. Egyes vélekedések szerint többet ért volna az ország azzal, ha azt a 8 milliárd dollárt, amit Szuezi-csatorna kiépítésére fordítottak, az egyiptomi infrastruktúra fejlesztésére költötték volna.