Ha egy magot elvetnek jó talajba, hamarosan kikel. Sajnos, nálunk túl hamar. Itt van példának okáért Balog emberügyi miniszter esete az énekléssel. Nem tudom, milyen égi sugallatra, váratlanul bejelentette, hogy a következő tanévtől kötelező lesz a mindennapos éneklés az iskolákban. Egyúttal kijelentette, ez az intézkedés nem növeli az énekórák számát. Oké, elfogadom, lehet, hogy így lesz. De akkor a mindennapos kötelező éneklésre hogyan biztosítják az időt? Melyik más, legalább olyan fontos tantárgy óraszámából csennek el utólag már nehezen pótolható értékes perceket? Talán a matektól, a kémiától, a fizikától vagy éppen a magyartól? Jó lenne elgondolkodni ezen, mert bármilyen fontos és hasznos az éneklés, a zene megszerettetése, mégsem a legfontosabb iskolai tantárgy. Persze, azonnal elkezdték dicsérni a tervet a hajbókolást hivatalból űzők. Máris kórusok tömegét kívánják létrehozni. Ráadásul Kodályra hivatkoznak, kifordítják gondolatainak eredeti jelentését. Mindezt a neves mester halálának 50. évfordulójára akarják rohamléptekben megvalósítani. Kodály forogna a sírjában, ha hallaná, amit Balog Zoltán és a mamelukok mondanak. Kodály valóban szerette volna, ha megismerik és megszeretik a zenét az iskolások, az énekóra tekintélyét is megnövelte, de tudta helyén kezelni az ének tanítását. Egyébként milyen dalokat akarnak a gyerekeknek megtanítani? Nem valószínű, hogy "A csitári hegyek alatt" és más, nagyon népszerű énekeket.
Azt viszont nagyon is el tudom képzelni a Horthy-rendszer iránti mélységes tisztelet és nosztalgia alapján, hogy ismét a figyelem középpontjába kerül a "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország! Gyönyörűbb, mint a nagyvilág." Vagy a "Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája" és egyéb, az előbbiekben említett revizionista nóták. "A Tiszán innen, Dunán túl ...", meg "A Csitári hegyek alatt" és a többi egyszerű népi dallam már kevésbé. Arról már nem is beszélve, hogy a katonaságnál gyakran előforduló "Nóta" felhívás mintájára milyen hangulatban és kedvben fognak a diákok énekelni s utána egyéb tárgyakkal foglalkozni. Jókedvűen biztosan nem, mert ez a kötelezősdi másképpen aligha fog menni. Akkor meg mi értelme a mindennapi kötelezően - fejvesztés terhe mellett - előírt éneklésnek? Semmi. Legfeljebb a propaganda használhatja fel ezt a baromi, át nem gondolt ötletet annak bizonyítására, hogy honunk boldog polgárai az Orbán-kormány "hatalmas gazdasági sikereinek" hatására jókedvüket, optimizmusukat, a jövőjük iránti feltétlen bizalmukat dalban kiáltják ki a nagyvilágnak. Boldog, elégedett, dalos Magyarország, édes hazánk! Hozsánna néked, halleluja! De azért szeretnék Balog emberügyi miniszter és az egész kormány, valamint a Fidesz kedvében járni: nagyon szívesen elhúznám sok más, hozzám hasonló gondolkodású embertársammal karöltve valamennyiük nótáját.