A popkultúra szerves részévé vált Háy János tavaly megjelent, Artisjus Irodalmi Díjjal elismert Napra jutni című elbeszéléskötete, amely egyszerre olvasható novellafüzérként és regényként is, a főszereplő kisgyermek tudatalattijába kalauzolja az olvasót. A népszerű szerző új kötete, a Hozott lélek hasonló logika mentén született: a könyvet felépítő jórészt öt-hat oldalas novellák közös jellemzője szintén az, hogy középpontjukban a magyar mindennapok alapvető alakjainak tudata áll. Minden más csupán érintőlegesen jelenik meg a történetekben, amelyek szinte az összes olyan témát érintik, amellyel Háy János huszonöt éves írói pályafutása során foglalkozott. Szerelem, együttélés, halál, boldogság, nehézségek, lelki vívódások, üresség, csalódások, öngyilkosság - többek között ezek a motívumok visszatérő elemek ebben a kötetben is.
"Valahogy úgy adódott, hogy ez a kötet is novellákat tartalmaz. Nincsenek bennem szervezettségek, tudatos törekvések a műfajt illetően. A Napra jutni kötetem nagyon más jellegű, szándékosan egy témára íródott, tulajdonképpen lineáris történetet kiadó könyv, míg a Hozott lélek szerkezetét tekintve más" - mondta el Háy János lapunknak adott válaszában. Az 55 éves szerző műve sok év terméséből állt össze, azokat a novellákat is tartalmazza, amelyek nem fértek bele az előző kötet tematikájába. Szerkezetét tekintve a Hozott lélek a szintén novellaválogatásból összeállított Házasságon innen és túl című kötettel rokonítható, még a leírás szűkszavúsága is azonos.
Tartalmazza mindazt a szomorúságot, fájdalmat, amellyel minden embernek szembe kell néznie élete során. A szülő-gyermek viszony, a felnőtté válás éppúgy meghatározó, mint a félrement párkapcsolatok, a szerelem elmúlása, a közöny vagy éppen az élet eliramlása. Háy János mindezekről képes úgy mesélni, mintha egy bölcs barátunkat hallanánk, aki hosszú ideje életünk alapos ismerője. S történeteit éppen ezért lehet szeretni, hiszen egyedülálló stílusa mellett rendkívül őszintén, kendőzetlenül tart tükröt elénk, amelybe ha akarunk, ha nem, bele kell néznünk. A Hozott lélek novellái rólunk, s nekünk szólnak.
"Nem, nem kezdődik semmi tiszta lappal" - állítja a szerző egyik novellájában. Egy másik történet arról szól, hogy "nőnek lenni szar", de aztán kiderül, hogy a kettős mérce, a hátrányos megkülönböztetés ellenére talán mégsem olyan rossz a gyengébbik nemhez tartozni. Háy tökéletesen megragadja a szerelem lényegét, amikor azt írja, a szerelmespároknak még veszekedni is öröm, hiszen annyira szeretik egymást, hogy nincs olyan kommunikációs szituáció, amiben ne lenne élmény az együttlét.
"Ha valakit hosszan nem választ senki, azt később sem akarja választani senki, az eltelt idővel sem közeledik a választáshoz, inkább tovább távolodik" - jegyzi meg a Kimaradt idő kapcsán az elbeszélő, s ez talán mindent elmond a kötet alaphangjáról, amely szívderítőnek egyáltalán nem nevezhető. Az a páratlan technika, amellyel Háy János idegenként képes ábrázolni az olvasó életét, semmihez sem hasonlítható. Éppen ezért a kötet, amely a gyötrődő emberekről szól, sok ismerős momentummal vár minket. Akármennyire is kiábrándító, Háy felfogásában minden jó, s rossz egyaránt sorsunkban van kódolva, sőt, könnyen át is örökíthető utódaink életébe.
Tetten érhető az a játékos, fantáziadús hang, amely meghatározza a szerző írói világát. Érdekes asszociációk halmaza tárul elénk, bizonyos kifejezések, történelmi utalások csupán felsejlenek a műben, értelmezésük az olvasó háttérismeretén múlik. Az elkeserítő egyéni sorsok olvasása talán éppen ezért nem válik monotonná. A nézőpontok és az élethelyzetek pergő változása, a dinamizmus egyfajta lendületet, ívet ad a kötetnek. És legyen bármennyire is elborult a világkép, a remény a szebb életre, az empátia minden művön átsüt. Képes még a legmegrázóbb tragédiákba, például az Ophélie nevű francia diáklány eltűnését feldolgozó írásba is úgy humort csepegtetni, hogy attól még a legsötétebb pillanatokban is szebbnek lássuk a világot.
A kesernyés humor egy név nélküli, szerencsétlen kisemberről szóló novella (Alkalom szüli) esetében börleszk elemekkel keveredve alkot sajátos elegyet. Más történetek, amelyek akár tanmesének is beillenének, pedig éppen azt mutatják be, melyek azok az útvesztők, amelyekre mindig rátévedünk a helyes utunkról. Valahányszor Háy Jánost olvasok, mindig elszorul a szívem. Egyértelműen érződik a csontig hatoló fájdalom, az üresség a kötet utolsó tematikus egységében, amely Háy legkedveltebb helyszínén, a vidéken játszódik. A falusi történetek, amelyeket átjár a feneketlen szegénység és a kilátástalanság, talán még a nagyvárosi történeteknél is erőteljesebben ütik gyomron az olvasót.
Háy János egyik hőse nem érti, miért kell azt a munkát végezni egy életen át, amit nem akar. Csak remélni merjük, hogy a szerző élvezi saját munkáját, és még sok hasonlóan aktuális és egyben megrázó kötettel lepi meg olvasóit. Legközelebb jövő tavasszal jelentkezik új kötettel, az Ország, város, fiú, lány munkacímű könyve útirajzaiból, utazásai kapcsán írt elbeszéléseiből fog összeállni. Addig is, a Hozott lélek üzenetét megfogadva, illene jobban odafigyelnünk egymásra.
