Tárgyalnak Assange sorsáról

Svédország és Ecuador megállapodott, tárgyalásokat kezdenek a Wikileaks-alapító, Julian Assange sorsáról. A quitói kormány mindeddig nem adott engedélyt arra, hogy a svéd ügyészség Ecuador londoni nagykövetségén tartsa meg a két nő elleni nemi erőszakkal vádolt Assange meghallgatását.

A Wikileaks-főnök 2012 júniusában kért menedékjogot Ecuadortól, azóta él a nagykövetségen, el akarta ugyanis kerülni, hogy Nagy-Britannia kiadja Svédországnak, Stockholm pedig az Egyesült Államoknak. Mivel az Assange elleni vádak egy része hamarosan elévül, a svédek már hajlandóak lennének Londonba áttenni a meghallgatást.

A rendezést bonyolítja, hogy nincs kétoldalú megállapodás Svédország és Ecuador között, s így Stockholm nem ismeri el Assange menekültstátuszát. A britek is véget vetnének az áldatlan állapotnak, a londoni rendőrség eddig már több mint 10 millió fontot költött a követség őrzésére. Ha Assange kilépne, azonnal őrizetbe kéne venniük és az első repülőjárattal Svédországba küldenék.

Szerző

Török csapatok Szíria földjére készülnek?

Törökország nem zárja ki lehetőségét annak, hogy szárazföldi csapatokkal is bevonul Szíriába, s nem csak a levegőből támadja a dzsihadista Iszlám Állam (IS) állásait, de ezt nem várják el Ankarától szövetségesei, mondta Ahmet Davutoglu miniszterelnök a BBC-nek.

A török kormányfő kifejtette, Törökország és az Egyesült Államok közös célja a biztonsági zóna kialakítása Szíria északi részén, ahol nem lehetnének dzsihadista harcosok. Ide visszatérhetne annak az 1,8 millió szíriai menekültnek bizonyos hányada, akik Törökországban leltek menedékre. Törökország és az Egyesült Államok július végén állapodtak meg a biztonsági zóna kialakításáról. Davutoglu akkor még kizárta a lehetőségét a török szárazföldi erők bevetésének. Vasárnap este egyébként egy iszlamista oldal már hírt adott arról, hogy török katonák lépték át a határt, ám később kiderült, hogy az értesülés nem felelt meg a valóságnak.

Úgy tűnik azonban, Ankara és Washington tervei nem teljesen egyeznek a biztonsági zóna kialakításával kapcsolatban. „Nem létezik biztonságos zóna, nem is beszéltünk erről” – közölte a washingtoni külügyminisztérium szóvivőhelyettese, Mark Toner. Hozzáfűzte, a cél az, hogy elűzzék a régióból a szélsőséges dzsihadistákat. A török légierő tegnap újabb támadást intézett a Kurd Munkáspárt (PKK) ellen Hakkari tartományban. A török média szerint 17 objektumot támadtak. Szerdára virradóra egy katona vesztette életét egy feltehetően kurd szélsőségesek által végrehajtott merényletben.

Recep Tayyip Erdogan államfő tegnap is a PKK elleni katonai akciók folytatását ígérte, mindaddig, míg a kurd lázadók el nem hagyják Törökország területét és le nem teszik a fegyvert. Erdogan beszédét nemrég felépített és átadott ezer szobás elnöki palotája előtt tartotta meg. Törökország első számú vezetője az előrehozott választásokat is újra felvette, ugyanis nincs előrehaladás a koalíciós tárgyalásokon. Az abszolút többségét elveszített elnöki párt, az AKP szorult helyzetben van, rövidesen lejár a kormányalakításra alkotmányosan előírt 45 nap és egyelőre nem körvonalazódik a koalíció.

A tárgyalásokat megnehezíti a július végén kirobbant török-kurd konfliktus is. Erdogan fenyegetőzése az előrehozott választásokkal vélhetően annak tulajdonítható, hogy ma kerül sor Ahmet Davutoglu kormányfő és a legnagyobb ellenzéki párt, a hagyományosan kemalista CHP vezetője, Kemal Kilicdaroglu egyeztetésére. Erdogan szerint egy esetleges AKP – CHP megállapodás egyenlő lenne az öngyilkossággal mindkét párt számára. Ez a veszély azonban nem fenyeget, egyre inkább úgy tűnik, koalíciós társ nélkül maradhat Erdogan és az AKP.

Szerző

Felfedi rejtélyes múltját Albánia

Publikálás dátuma
2015.08.13. 07:31
A családi bunkerek nem voltak alkalmasak a hosszas rejtőzködésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY HULTON ARCHIVE
Az albán kormány az egykori kommunista vezetés féltve őrzött titkát osztja meg az érdeklődőkkel. A turisták is feltérképezhetik az Adriai-tengeren található Sazan-szigetet, ahol évtizedeken keresztül albán és külföldi csapatok állomásoztak. Tirana azt reméli a lépéstől, hogy a jövőben tömegesen áramlanak majd a szigetre a külföldiek, hogy megismerkedhessenek Albánia rejtélyes múltjával.

A Vlorai-öbölnél található mindössze 12 négyzetkilométeres sziget adottságai stratégiai szempontból is rendkívül kedvezőek, hiszen a Földközi-tenger egyik legfontosabb tengerszorosa,az Otrantói-szoros bejáratánál helyezkedik el, amely elválasztja egymástól az Adriai- és a Ión-tengert. Évszázadokon keresztül földi halandó nemigen tehette be ide a lábát, mivel remek elhelyezkedésének köszönhetően különféle hadseregek állomásoztak a szigeten. Itt vert tanyát a római, az ottomán, a görög, az olasz, majd a német hadsereg.

A második világháborút követően ez az aprócska terület Enxer Hoxha (a magyar sajtóban sokáig – helytelenül - Hodzsának írták a nevét) Albániáé lett. Amíg azonban a szkipetárok földjének diktátora jó viszonyt ápolt a Szovjetunióval, afféle ajándékként Sztálin Vörös Hadseregének ajánlotta fel, hogy innen figyelhessék a Földközi-tengeren zajló gyanús történéseket. Nem volt ez nagy lemondás részéről, mert az albán hadsereg alkalmatlan volt bárminemű ilyen jellegű kémtevékenységre. Enver Hoxha csak arra volt képes, hogy saját hazájában vezessen be rémuralmat, mindenkit felügyeljen rettegett titkosszolgálata, a Sigurimi révén.

A szigeten aztán az ötvenes évektől jelentős csapatokat vont össze Tirana. Az itt szolgálók, amint ez Albániában a rendszerváltásig természetes volt, elképesztő agymosáson estek át. "A nap 24 órájában csak a háborúra gondoltunk. Hatalmas pszichés nyomás nehezedett ránk” – emlékezett az AFP hírügynökségnek mesélő 61 éves Mihal Lule, aki 17 éven keresztül élt a szigeten. „Innen lényegében Gibraltárig fel lehetett mérni a Földközi-tenger történéseit.

A Sztálin örökébe lépő Nyikita Hruscsov pártfőtitkárnak nagy tervei voltak ebben a térségben. 1958-ban el is látogatott a szintén a Vlorai-öbölben található Pashaliman tengeralattjáró-bázisra. Hosszú hatótávolságú rakétákat és hadihajókat akart ide telepíteni. Az albán katonák mindenesetre örültek, amíg oroszok is tartózkodtak a szigeten. „Az élet elviselhetőbb volt a vodkájukkal” – magyarázta az egykor büszke hadfi. Csakhogy Hruscsov lazább politikája már nem volt Hoxha ínyére, aki szakított Moszkvával.

Miután Albánia és a Szovjetunió viszonya elmérgesedett, Enver Hoxha ki is tessékelte a szovjeteket a szigetről. Ennek persze súlyos gazdasági és politikai következményei lettek, teljes lett a paranoia a vezetésben. Xoxha egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig a szovjetek, vagy Tito támadásától tartott. Mindenesetre a szovjetekkel való szakítás után az albán kommunista vezető hamar rátalált új szövetségesére: Kínára. Peking rengeteg pénzzel segítette egyetlen igazán megbízhatónak tartott európai szövetségesét, például bivalyerős rádió átjátszókat építtetett, minek köszönhetően Magyarországon is kiváló minőségben volt fogható az albán rádió magyar adása.

Természetesen Peking is érdeklődést mutatott a stratégiailag fontos sziget iránt, s a szovjetek után kínaiak érkeztek ide. Ez azonban nem volt túl pozitív változás a továbbra is itt állomásozó albán egységek számára. A vodkázgatásoknak vége szakadt. „A kínaiak sokkal aszkétikusabb életet éltek” – magyarázza Lule. A hetvenes évek végén aztán Kínával is összekülönbözött Enver Hoxha, így katonáiknak is távozniuk kellett innen. Az albánok magukra maradtak. Az ő helyzetük jellemző volt országukéra. Albánia is magára maradt a világban, „önellátásra” állt be, aminek a lakosságra nézve csak negatív következményei voltak. Az üzletek üresen tátongtak, nem volt élelmiszer, nem volt semmi.

A sziget rendkívüli izgalmakat jelenthet mindenki számára, akit érdekel némi időutazás Albánia sötét múltjába. Miközben Tiranában, illetve a városokban már csak elvétve találhatunk hatalmas, igencsak megkopott feliratokat a kommunista Albánia nagyszerűségéről, itt még számos árulkodó nyomra lelhetünk. Vörös csillagokra, s a Hoxha-féle rejtelmes ország más jelképeire. Sazanban különösen magas a négyzetméterre jutó bunkerek száma. Ezen a kis területen 3600 ilyen sajátos építmény sorjázott, de kiépítettek itt föld alatti csatornarendszert, objektumokat, amelyek a legenda szerint akár egy nukleáris támadástól is megvédtek volna. A föld alatt mozi állt a katonák rendelkezésére, de kórházuk is volt.

Sok idősebb katona örül a sziget megnyitásának. Unokáiknak is meg tudják mutatni, hol, milyen körülmények között élték le életük nagy részét – írja az AFP. Astrit Silaj jól emlékszik még az akkori propaganda állításaira. Tirana szerint a szovjet blokk országai és az Egyesült Államok imperialistái is agresszorok voltak, mesélte a hírügynökségnek.

Aztán nagyot fordult Albániával az idő kereke. 2009-ben tagja lett annak a NATO-nak, amelyet az 1990/91-es fordulat előtt az állami hírközlő szervek az egyik legfőbb ellenségnek neveztek. Miután Tirana az észak-atlanti szövetség tagja lett, közös hadgyakorlatot is tartottak itt a NATO-val. A titokzatos sziget is megérezte Albánia 1997-es összeomlását, amikor a lakosság egy jelentős része csődbe ment, mert piramisjátékban helyezték el a pénzüket, s ezek a magukat komolynak beállító cégek tönkre is mentek. Ebben az évben a felháborodott katonák kifosztották a sziget több objektumát.

A sziget mai állapota siralmas, pedig elhelyezkedését, természeti adottságait tekintve a Földközi-tenger egyik kincse. Sok épületen már tető sincs, néhány gázmaszk maradt csak meg az egyes épületekből. Az albán kormány azonban nagy lehetőségeket lát a szigetben, jelentős fejlesztéseket tervez itt, hogy valóban igazi turisztikai látványossággá váljon. Ettől függetlenül katonai jellegét is megőrzi.

Bunkerekkel az ellenséggel szemben
Albániában a gyermekeket már 12 éves kortól edzették az esetleges háborúra, a szellemi foglalkozásúakat kötelezték arra, hogy évente egy hónapot a földeken dolgozzanak, részben középiskolásokkal építtették az ötvenes évekig nem is létező vasútvonalakat, illetve minden család legalább egy tagját kihallgatták vagy munkatáborba küldték a hírhedt titkosszolgálat, a Sigurimi tagjai.
Egykor országszerte 750 ezer bunker sorjázott Albániában. Minden család rendelkezett eggyel. Titokban kellett tartaniuk, hogy az övék hol található. A bunkereket 1967-től kezdték építeni, a hetvenes években azonban gomba módra szaporodtak ezek az apró, s nem éppen impozáns építmények. Enver Hoxha azért rendelte el a "bunkerizáció" programját, mert attól tartott, hogy hazáját megtámadja Jugoszlávia, a Szovjetunió vagy akár az Egyesült Államok.
Elsősorban tengeri támadástól félt, mert a 2500 méteres hegyek felől nehezen lehetett volna megközelíteni az országot. Ezért a bunkerek jelentős részét a hegyekre építették.A bunkerek mérete eltérő volt. Akadt olyan, amit meglehetősen kistermetű személyre szabhattak, mivel alig lehet beférni. De voltak tágasak is. Magában az építményben nem volt víz, élelem, így egy-két napnál tovább aligha lehetett volna megmaradni benne. Tirana közelében azonban olyan bunkereket építettek, amelyeket föld alatti hálózat kötött össze.
A pártvezetés és a titkosszolgálat embereit menekítették volna ide egy nukleáris támadás estén.A bunkerek építését csak Enver Hoxha 1985-ös halála után állította le az új pártvezető, Ramiz Alia. Bármilyen hihetetlen is, valamiféle hasznuk volt a létesítményeknek, igaz csak bő egy évtizeddel a diktátor halála után. 1997-ben, amikor sokan elszegényedtek, mert minden megtakarított pénzüket az összeomlott piramisjátékokba fektették, lázadások törtek ki az országban. Sokan a bunkerekbe menekültek. A bunkerek ma már turisztikai látványosságok. Az albán múlt kitörölhetetlen részei.