Előfizetés

Görbülő irodalmi térkép

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2015.08.14. 07:47
Sajdik Ferenc tárlatán az irodalom vezető szerepet tölt be FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Borúra derűs irodalom címmel szeptember 5-ig tekinthető meg Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus, karikaturista kiállítása a budapesti Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában. Görbülnek, dőlnek, hullámoznak a vidámságot árasztó rajzok, amelyek jól válogatott irodalmi alkotásokra reflektálnak.

A Kossuth-díjas alkotó aktuális tárlata a Szent István körúton lévő Örkény István Könyvesbolt emeletén, a Cultiris Galériában várja az irodalom és a képzőművészet ötletdús összekapcsolódása iránt érdeklődő látogatókat. Bár az igazat megvallva, nem kell nagy műértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjön a befogadó, hogy amit lát, az bizony vegytiszta művészet, méghozzá annak a könnyen befogadható, élettel teli, színes válfaja. Sajdik Ferenc tárlatán az irodalom vezető szerepet tölt be, ugyanis a kiállított rajzok mindegyike egy-egy irodalmi alkotást illusztrál a művész sajátos ceruzavonásaival.

A látogatót köszöntő felirat Vámos Tibor akadémikust idézi, aki úgy véli, Sajdikot a legkönnyebb illusztrálni, hiszen illusztrálja ő magát, egész életművével. Így igaz, akárcsak Karinthy ismert kijelentése a humorról, amelyben elmondja, hogy ha hisszük, ha nem, a nevettetés igenis komoly műfaj. Éppúgy, mint a karikatúra, amelyet Sajdik mesteri szinten űz.

Arany János vélhetően nagy kedvence lehet Sajdik Ferencnek, hiszen az első tematikus egységben Arany János több verséhez is készült karikatúra: A Három-pipa utca című vers parasztokat mutat be, a Búcsú a fürdőtől pedig a világhírű cseh fürdővárost, Karlovy Varyt (németül: Karlsbadot) idézi, ahol a Toldi szerzője a gyógyulás reményében töltött el néhány napot. "Isten veled Karlsbad szép tája! –/ Örökké az ember nem állja./ Rothad neki tüdeje-mája; –/ Így végződik a földi pálya./ Alás’ szolgája!" - hirdeti a rajz mellett az Arany-költemény.

Talán az ehhez készült illusztráció a legszínesebb, legmozgalmasabb alkotás a kiállításon. A mű részletgazdagsága kitér a város híres épületeire, s egyben bemutatja az Osztrák-Magyar Monarchia századvégi, békés polgári miliőjét is. Az alapos látogató még azt is felfedezheti a kép bal alsó sarkában, hogy Sajdik a művet eképpen dedikálta: "Ildimnek, 2013-ban szeretettel Papa."

Igazi irodalmi csemege Arany János 1877-ből származó népdala, a nyomtatott kiadásban az első sort címül kapó Haja, haja, hagyma-haja, amely kisebb és kevésbé jelentős művei közé sorolandó. Sajdik Ferenc azonban valahonnan előásta a művet, amelyhez ötletes rajzot készített. Kilenc fejkendős, népviseletbe bújtatott parasztasszony áll úgy egy hófödte falusi táj előtt, mintha fotózásra invitálták volna őket. Némelyikük minket néz, mások kinéznek a képből. Legtöbbjük éppen csak megállt a munkában, egyikőjük a Szentírást szorongatja, míg társai közül van, aki kosárkával, más egy nagy zsákkal érkezett. Zsörtölődő, zavarban lévő falusi asszonyok életképe, előtérben kapirgáló tyúkokkal és egy négylábú kisállattal.

Szintén elgondolkodtató Szabó Lőrinc Nyitott szemmel című tragikus, lemondó verse, amely a kiábrándultságról szól. A csalódottság döbbenete ül a képen, amelyen mindenféle szoboralakok láthatóak dicsőséges pozitúrákban, amelyek csak tovább erősítik a kietlenség érzését. "Mostanában újra felfedeztem magamnak Szabó Lőrincet, akitől évtizedek óta örömmel olvasok verseket. Elsősorban a vidámabb művek állnak hozzám közelebb, de legyen szó bármilyen alkotásról, a szépséget, az értéket nagyon becsülöm" - mondta el lapunknak a 84 éves Sajdik Ferenc.

Az egyik művön feltűnik bizonyos "Virág Benedek, volt Döbrentei utcai lakos", Radnóti Miklós Nem tudhatom című klasszikusához készült illusztráción pedig egy szuperszonikus repülőgép süvít el a nyugodt vidéki táj felett, alul pedig egy férfi keresi Vörösmarty házát. Sajdik ironikus hozzászólása alá írva: nem tudja, hogy rég lebontották a költő házát. Némi szarkazmus érhető tetten a Vasúton címet viselő Petőfi-vershez készült rajzon, amelyen tábla hirdeti a türelmetlenül várakozó utasoknak, hogy a vonat előreláthatóan száz percet késik. Petőfi egy másik alkotása, A helység kalapácsa is megérintette Sajdikot, azonban önmagában ez az egyetlen rajz nem nyújt akkora élményt, mint a humoros hőskölteményhez készült, önálló kötetben megjelent teljes illusztráció.

Különálló csokorba kaptak helyet a Prágát idéző képek, amelyeken Hasek és hőse, Svejk is feltűnik. "Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek" - idézi a grafikus Svejk híressé vált sorát. Sajdik elmondása szerint a cseh derék katona története volt az első komoly irodalmi élménye, amelyet tizennégy évesen olvasott először. Később is a humoros regények felé kacsintgatott, a világháború idején nagyon szerette a brit P. G. Wodehouse tréfás történeteit is.

A Borúra derűs irodalom tárlaton érződik a groteszk humor, amely meghatározó Sajdik művészetében. Az igazán nevettető alkotások azonban még csak most következnek. A barokk dráma kiemelkedő alakja, Lope de Vega spanyol költő Kapud előtt című alkotását életre keltő képen egy szerelembe bolondult férfi ácsingózik egy nő ajtaja előtt, míg Janus Pannonius Szilviáról című alkotásához készült illusztráción az indulatos költő vonja felelősségre egykori szexpartnerét, akihez így szól: "Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém."

Az alkotás kidolgozottságát mutatja, hogy a pár fölött terpeszkedő madár megvetően piszoknak nevezi a bonyolult szerelmi életet élő költőt. Rendkívül ötletes az a karikatúra, amely Shakespeare halhatatlan szerelmespárját mutatja be akkor, amikor Rómeó még csak hat, Júlia valamivel kevesebb volt. A veronai gyerekeket szüleik vezetik a főtéren, amikor Rómeó nyelvet öltve kis pisisnek, Júlia pedig durcásan dagadt bunkónak nevezi későbbi választottját.

Az igazi humorbomba az a színes tabló, amely a felülnézetből ábrázolt, kacskaringós Budapestet mutatja be, egy hídnak támaszkodva Ady Endrével. A bús költő éppen rázendít a Góg és Magóg fia vagyok én... című versére, amikor egy mérges öregasszony lép elé. "Ejnye Bandika, szegény anyád elsüllyed szégyenébe!" - korholja a szerzőt. Sajdik Ferenc művein érződik, hogy képes tisztelettel kifigurázni az irodalom megkerülhetetlen alakjait, s olyan világot tár elénk, amelyben szívesen lennénk akár mi is szereplők. A humor pedig ha néha kiszámítható is, mégis képes mindig megmosolyogtatni azt, aki a kép előtt áll.

A mintegy ötven alkotást reprezentáló tárlaton más tájak mellett a kölni dóm, a dániai Frederiksberg-palota, Dévény kapuja és az a Bamberg is feltűnik, ahol az alkotó szűkszavú, ám annál lényegre törőbb közlése szerint Szent István is járt leánynézőben. Megelevenednek a Sajdik nevéhez köthető rajzfilmfigurák is, A nagy ho-ho-horgász, a Madárvédő Golyókapkodó és Pom Pom is. Sajdik Ferenc, aki jelenleg a néhai Donászy Magda egyik művét illusztrálja, azt mondja, tucatnyi könyvet szeretne még rajzokkal színesíti. Talán lesz lehetősége régi vágyát, Stephen Leacock Humoreszkek című írását is illusztrációival gazdagítani.

Titokban búcsúztatták el Sinkó Lászlót

Publikálás dátuma
2015.08.13. 12:15
Forrás: Nemzeti Színház/Facebook
A színész kérésére csak a család és a legközelebbi barátok kísérték utolsó útjára Sinkó Lászlót.

"Szerda délelőtt temettük el Lacit a Csalogány utcai temetőben" – mondta a Blikknek a művész özvegye. – Végakaratának megfelelően, csak a legszűkebb család, a Másfél millió lépés Magyarországon csapata, és a legközelebbi, budakalászi barátai jöttek el. Nagyon szép, meghitt temetés volt. A szertartás után otthon láttuk vendégül a rokonokat, a barátok pedig egykori törzshelyükön ültek össze - árulta el az özvegy.

Sinkó László az elmúlt két évben egyre többet betegeskedett, több különböző, időskori betegsége volt. Júliusban még együtt ünnepelte feleségével az ötvenedik házassági évfordulójukat, de utána összeesett, kórházba került. Tíz napig küzdött az életéért, de végül feladta, hiába remélte hitvese, és gyermekei is, hogy egy nap még jobban lesz, talán színpadra is áll. 

Izgalom feketén-fehéren

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2015.08.13. 07:48
Feleség, férj és a harmadik: Rebecca Hall, Jason Bateman és Joel Edgerton Az ajándék című thrillerben FORRÁS: INTERCOM
Az ausztrál színész, Joel Edgerton rendezésre adta a fejét, előszörre rögtön az egyik legnehezebb műfajban, a thrillerben tette le a névjegyét. Az ajándék című filmjét maga írta, s játszik is benne.

Mire Az ajándék című thriller lassan poroszkáló eseményei gyanús fordulatokat kezdenek venni, addigra már a fél játékidő lefolyt, és bizony alig tudtunk meg valamit is a szereplőkről. És mire a sztori végleg rémálommá válik, kiderül, hogy mindegy, mit hitet el a film addig a szereplőkről, abból semmi sem igaz. Az viszont már baj, hogy még az ellenkezője sem. Ugyanis az író-rendező Joel Edgerton úgy változtatja meg a széljárást és karakterei egyéniségét a filmjében, ahogy éppen kedve tartja, vagy a thriller műfajáról talán nem eléggé áthatóan elsajátított ismeretei szerinte diktálják.

Pedig Edgertonnak tudnia kell, milyen szigorú logika szerint kell működnie a thriller eszközeinek egy filmben, milyen gondosan kell érzékeltetni és sejtetni a karakterek sötét oldalát és a titkait ahhoz, hogy igazán megérintse a nézőt a sztori. Az ausztrál filmes ugyanis tapasztalt színész, olyan produkciókban tette le a névjegyét, és szerzett gyakorlati tapasztalatot a jellemábrázolásról, mint a Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza, A nagy Gatsby vagy éppen a Ridley Scott rendezte Exodus: Istenek és királyok. És írt már egy hasonlóan titkokra és fokozatosan felfeslő izgalmakra épülő forgatókönyvet is Országúti bosszú címmel, kimondottan érdekes karakterekkel, s egy elképesztően meglepő szerepet találva ki Robert Pattinsonnak.

Az ajándék című filmjével a játék első feléig minden rendben. Bár a thriller egy régimódi, vagy mondjuk szebben: hagyományos formáját műveli, teljesen konvencionális izgalomkeltő eszközökkel, az ijesztő hanghatások, a mellbevágónak szánt vágástechnika működik is. A film két egykori osztálytársat hoz össze húsz évvel azután, hogy együtt jártak a középiskolába. Az egyikük sikeres, jó állásban lévő férj, aki szép feleségével éppen egy nagyon elegáns, új házba költözik, hogy még sikeresebb új életet kezdjen. A másikuk láthatóan a vesztesek csapatához tartozik. És mégis, ez a lúzer fickó jelenik meg naponta az új háznál különböző ajándékokkal, meghívatja magát vacsorára, a férjben fel is üti a fejét a gyanú, hogy a feleségére hajt.

Edgerton a film első felében hangsúlyozottan úgy sűríti az eseményeket, hogy azok semmi kétséget ne hagyjanak afelől: itt egy egymást szerető, sikeres, megértésben kisbabát tervező házaspár kiegyensúlyozott boldogságába toppan be a harmadik. Gordo, a kiismerhetetlen, megalázkodó volt osztálytárs fenyegetően titokzatos alak. Aztán jön egy pont, amikor kiderül, hogy a sikeres férj és a vesztes Gordo között valami történt a múltban, s ettől kezdve minden az ellentétébe fordul. Az addig felhőtlenül boldog házaspárról kiderül, hogy korábbi életüket egy kemény probléma zavarta meg, hogy a gyermekáldással is van valami csúf titok. A feleség viszont rájön, hogy férje és Gordo között egészen ocsmány, mocskos konfliktus esett meg.

A film nagy hibája az, amitől a thriller egyszerűen léket kap és elsüllyed: a dolgok színe változását a film nem hitelesíti. Edgerton nem fokozatosan leplezi le a hazugságokat, nem érzékelteti az elültetett gyanúban az ott búvó igazságot vagy cáfolatot, mert mindent vagy ilyennek vagy olyannak mutat. Majd váratlanul megváltoztatja a beállítást. A múlt és jelen fenyegető titkait sem fokozatosan, a karakterek logikájának megfelelően fejti fel, hanem teljesen tetszés szerint hol ezt leplezi le, hol azt. Amit az egyik pillanatban fehérnek mutat, arról teljesen előzmények nélkül derül ki, hogy éjfekete.

A történet a látszatról bebizonyítja, hogy nagy hazugság, de a hazugságokról nincs mondandója. Az igazi rémálomba forduló bosszú kulcsjeleneteit – különböző visszajátszásokban – maximum becsület szóra hisszük el a történetnek. Így a film végére, amikor a legszörnyűbb mozzanatra, a leggonoszabb ajándék jelentésére derül fény, a feszültség és félelem már szépen elpárolog, hisz csak a film önkényén múlik minden.

Edgerton maga játssza a megalázott és kisemmizett Godót, egy sors drámáját alázatos pillantásokkal érzékeltetve, de a soha felnőni nem tudó személyiség leginkább pszichiátriai megoldás után kiált. Vígjátéki szerepeiből ismerős Jason Bateman (Förtelmes főnökök) a férjet lelkesen és következetesen egy színűnek: hol hófehérnek, hol koromfeketének mutatja. Rebecca Hall a feleség bizonytalanságaiban érzékeltetni képes, hogy a boldogság látszatát sem adják ingyen.

(Az ajándék **)