Már készülnek a Vatikánban az októberi családszinódusra, amelyet október 4-25. között rendeznek meg. Tavaly ádáz viták voltak a püspökök gyűlésén. A Szentszék még június 21-én tette közzé az őszi szinódusra vonatkozó dokumentumát, az Instrumentum Laborist, amelyből nem lehet megállapítani, várhatóak-e jelentős változások a szinóduson, vagy sem. Ez tulajdonképpen már némi előrelépésnek tekinthető tavalyhoz képest, mert a 2014 júniusában kiadott munkadokumentumot egyértelmű csalódás fogadta a világban. Akkor elszalasztott lehetőségnek nevezték azt.
Többen szóvá tették, hogy a családok gondjaiért csak a hívekre hárították a felelősséget. A legtalálóbb talán az olasz Nuova Societa holnapja volt, amely szerint arra a következtetésre jut, hogy a Szentszék szerint semmin sem szükséges változtatni, csak más csomagolásban kell előadni a tanítást. Az akkori előkészítő dokumentumot a 2014 januárjának végéig a Vatikánba visszaküldött kérdőívek alapján készítették el. A Szentszék 2013 októberében küldte ki e kérdőíveket a helyi püspöki konferenciáknak. Egyes egyházmegyék nyilvánosságra hozták a felmérések eredményeit, mások nem.
A tavaly októberi családszinódust, melynek főrelátora Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom-budapesti főegyházmegye érseke volt, őszinte hang jellemezte. Ez elsősorban Ferenc pápának volt köszönhető, aki arra intette a főpapokat, adjanak hangot véleményüknek, alakuljon ki igazi vita. Ez mindenképpen új volt a főpapok számára.
Áttörés híján
A tavalyi családszinóduson nem történt áttörés a világot legjobban érdeklő témákban. Félig üres a pohár vagy félig teli? – merült fel a kérdés az esemény után. Sokan azt remélték, hogy Ferenc pápa irányvonala kerekedik felül, ehelyett nagy változás nem történt. Ők úgy vélték, a pohár félig volt üres. Így látta ezt Reinhard Marx bíboros, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke úgy vélte, a pohár csak félig van tele, s valahogy az egyházra most az a jellemző: két lépést tesz előre, s egyet hátra.
Bár az Erdő Péter bíboros által felolvasott dokumentum, "Vita utáni jelentés" rendkívül fontos megállapításokat tartalmazott mind az elváltaknak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségek, mind az azonos neműek kapcsolatának elismerését illetően, a végső "általános vita után készült jelentésen" (Relatio post disceptationem) finomítottak a konzervatívok ellenállása miatt.
Olyan értékelést is olvashattunk, amelyek szerint a konzervatívok legyőzték Ferenc pápát, ez azonban így túlzás. Elsősorban amiatt, mert tavaly nem végleges döntés született, hiszen ezekről a kérdésekről tovább folyik a vita, s a dokumentum lényegében csak egyfajta vitaindító volt az idén ősszel esedékes szinódus előtt. Másrészt azért sem lehetett a pápa vereségéről beszélni: csak azért nem szavazták meg a múlt hétfői jelentést, mert kétharmados többségre lett volna szükség, ám a javaslatok "csak" abszolút többséget szereztek.
Ez sem lebecsülendő. A püspökök nagyobbik fele ugyanis kiállt a reformok mellett. A melegekre vonatkozó rész elfogadása például mindössze négy szavazaton múlt. A kétharmados többséghez a 183 prelátusból 122 igen szavazatára lett volna szükség, ám az előterjesztés végül 118 voksot kapott, 62-en ellenezték. A végső szöveg szerint bár az azonos neműek viszonyát nem lehet a házas kapcsolathoz hasonlítani, a homoszexuálisokhoz is tisztelettel, elfogadással viszonyul az egyház.
A két legalacsonyabb voksot kapó javaslat az elváltaknak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségeket érintette. Az eredeti szöveg szerint az egyházmegyei vezetőre bíznák, mennyi ideig tartson a válás utáni penitencia és megtisztulás időszaka, s mikor járulhatnak a szentségekhez a hívek.
Christoph Schönborn osztrák bíboros a kaliforniai Napa intézet által szervezett júliusi vitakonferencián úgy vélte, nem várható az októberi szinódus után sem, hogy változzék az egyházi tanítás. „Nem hinném, hogy változna a doktrína. Ez egyértelmű. Az egyház nem rendelkezhet egyik napról a másikra úgy, hogy megengedi a házasság felbontását. A pápa nagyon érthetően fogalmaz a tavaly októberi szinódus záródokumentumában, eszerint senki sem kérdőjelezheti meg az egyházi tanítást” – fogalmazott az osztrák főpap. A fő kérdés, mi volt a pápa célja – tette hozzá. Szerinte az, hogy a pápa országonként felmérje, milyen helyzetben vannak a családok.
Se siker, se kudarc
A szinódust nem lehet sem sikerként, sem kudarcként értékelni. Azt pedig semmiképpen sem állíthatnánk, hogy semmi sem változott a püspökök gyűlése nyomán. A pápának teljesült az egyik legfontosabb kívánalma: a főpapok őszintén beszéltek a problémákról, még a sajtót is bevonták vitáikba.
Az októberi szinódus titkársága 2014 decemberében dokumentációt küldött a világ egyházmegyéinek újabb kérdésekkel a családról, az elváltak áldozásáról és a melegek kapcsolatáról. A feltett kérdésekre április 15-ig kellett megküldeni a választ. Mi szükség volt az újabb kérdőívekre? A Szentszék elsősorban arra kereste a választ, megváltozott-e bizonyos kérdésekben a hívek véleménye a püspöki szinódust követően.
A 2015-ös szinódus főbb irányait vázoló Lineamenta című dokumentum a rendkívüli szinódus által október 18-án elfogadott szinódusi zárójelentés (Relatio Synodi) főbb pontjait tartalmazta. A püspöki titkárság kísérő levele úgy fogalmazott: "Mindent meg kell tenni, hogy ne induljunk ismét a nulláról, a rendkívüli püspöki szinódus által már megtett út legyen a kiindulópont".
A kérdéseket három témakörre osztották, a 2014-es családszinódus döntései alapján. Az utolsó kérdésekben azt taglalják, hogy az egyház miként segíthet a megsebzett csalásoknak, a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, vagy azoknak, akik a válás után polgári házasságot kötöttek.
Német reformerek
A Német Katolikus Püspöki Konferencia április 20-i ülésén értékelték ki a Vatikán kérdéseire adott válaszokat. Megjegyezték, csakúgy, mint az előző évben, ezúttal is nagy különbség mutatkozott a hívek véleménye és az egyházi tanítás között. A testület arra a következtetésre jutott, hogy a Vatikán a hívek szerint „túlidealizálja” a családot, ez a megközelítés azonban Németországban már nemigen állja meg a helyét.
Május 9-én a Német Katolikusok Központi Bizottsága (a német katolikusok laikus szervezeteit összefogó csúcsintézmény) egyhangúan úgy foglalt állást, hogy az októberi szinódusnak el kell fogadnia az azonos neműek kapcsolatát, lehetővé kell tennie az elváltak és újraházasodottak számára az áldozást, engedélyeznie kell a fogamzásgátlást, s határozottan állást kell foglalnia a homoszexuálisok kirekesztése ellen.
Ehhez kapcsolódik Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 25-i megjegyzése. Mint mondta, a német egyház nem a Vatikán része. Minden helyi püspöki konferencia felelős a saját híveiért, ezért „nem várhatjuk meg a szinódust, hogy megmondja nekünk, hogyan kezeljük a családokat érintő kérdéseket”. Élesen bírálta ezen megjegyzését Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, aki elfogadhatatlannak nevezte Marx kijelentéseit. Ferenc pápa megválasztása előtt elképzelhetetlen lett volna ilyen, a nyilvánosság ellőtt zajló „ütésváltás” az egyházban.
A júniusban kiadott Instrumentum Laboris legnagyobb kérdése az volt, mennyire tükrözi a Ferenc pápa által szorgalmazott nyílt vitát, mennyire bátran tesz említést a tavaly is felmerült kérdésekről, valóban a kiküldött kérdésekre adott válaszokra hagyatkozik-e, s egyáltalán, ad-e egyfajta irányvonalat arra, hogy milyen döntések várhatóak majd ősszel. A dokumentum óvatos, de az előző évben született Instrumentum Laborishoz képest megpróbál egyfajta egyensúlyt teremteni a doktrína szigora és a megengedőbb álláspont között. Jellemző példa erre, miként szól a házasságról.
Leszögezi ugyan, hogy a szentségi házasság felbonthatatlan, de emlékeztet arra is, hogy az egyháznak el kell kísérnie a válságban lévő házasságokat, „az irgalmasság jegyében, amely semmit nem vesz el a hit igazságából. Mindenkinek szüksége van arra, hogy irgalmat adjon és kapjon” – állapítja meg a harmadik rész, és egyesek azt is kérik, hogy az egyház mutasson hasonló hozzáállást azok iránt, akik felbontották a kapcsolatot.
Az elvált és újraházasodottak áldozásának kérdése kapcsán az Instrumentum Laboris kiemeli, hogy egyetértés van a püspök hatáskörébe sorolt úgynevezett bűnbánati folyamatot illetően. A lelkipásztor előírhat egy bizonyos időt a penitenciára, s ennek lejárta után áldozhat az újraházasodott személy. A munkadokumentumban kiemelik, hogy a katolikus egyház határozottan ellenzi a homoszexuális házasságokat, de leszögezi, hogy szexuális irányultságától függetlenül minden személy emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, és tapintattal fogadni az egyházban és a társadalomban. Ebből következően a homoszexuális személyek és hozzátartozóik számára külön lelkipásztori irányelveket kell kidolgozni.
Elsősorban azokra a tavaly elfogadott döntésekre fókuszál, amelyeket a tavalyi családszinódus során fogadtak el, megemlítve, könyörületet kell tanúsítani azokkal kapcsolatban, akik „nehéz helyzetben vannak”. A dokumentum nyelvezete változó. Bizonyos szakaszokban az egyház elutasító álláspontját ismételgeti, például a születésszabályozással kapcsolatban. Az in vitro megtermékenyítést sem támogatja, azt állítván, hogy a családi kapcsolatok számára nem hozott több boldogságot a „mindenáron gyereket akarás”. Nem kínál fel új megoldást az elváltak és újraházasodottak számára, azaz nem beszél arról, hogy lehetővé kell tenni számukra az áldozást. Bár a nők pappá szentelése nem jöhet szóba, de a dokumentum javasolja, hogy a nők nagyobb szerepet kapjanak az egyház életében.
Petíció a pápának
Az már most körvonalazódik, hogy a vatikáni családszinóduson nagy viták várhatóak a haladók és a konzervatívok között. Utóbbiak nagy ellentámadásba lendültek. Már mintegy 470 ezren írták alá azt a pápának küldött petíciót, amely szerint semmit sem szabad változtatni a családot érintő kérdésekben. Az aláírók között megtalálhatjuk Leo Burke bíboros nevét, aki a tavaly októberi családszinóduson mindent elkövetett azért, hogy a konzervatívok álláspontja kerekedjen felül. A pápa meg is elégelte lázadását, novemberben leváltotta az Apostoli Szignatúra éléről.
Az egyház konzervatívabb szárnyához sorolt lengyel püspökök is júniusi ülésük során úgy döntöttek, nem támogatják a német katolikusok reformokat célzó törekvéseit. „A szentatya dönt majd. Nincs félnivalónk. A II. vatikáni zsinaton is intenzív vita zajlott, így teljesen természetes az érvek ütköztetése” – fogalmazott Józef Kloch, a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia szóvivője. A reformerek reményeit is az jelenti, hogy a végső döntést a pápa hozza meg.
