Tulajdonképpen már megszokhattuk, hogy a kormánypárt prominensei saját kényük-kedvük szerint igyekeznek átírni a legújabb kori történelmet. Erre két okuk is van. Egyrészt szeretnék megbélyegezni politikai ellenfeleiket, s ennek legegyszerűbb módja, ha tovább táplálják a magyar közgondolkodásban máig makacsul élő tévhitet, miszerint az egykori pártállam hatalmukat átmentett képviselői kizárólag az MSZP-ben és az SZDSZ-ben tömörültek volna. E vélekedésükben nem zavarja őket, hogy a Fidesz tele van egykori MSZMP, illetve KISZ-tagokkal, sőt, sokan közülük felelős posztot töltenek be éppen. Persze, ilyenkor életbe lép a jól ismert kettős mérce: az „én kommunistám” megtért hazafi, a „tiéd” nemzetáruló!
Másrészt a kormánypártnak szüksége van önmaga újbóli meghatározására, mivel a „fülkeforradalom” utáni kísérlet a két világháború közötti korszak politikai kurzusának rehabilitálására nemcsak megbukott, hanem kontraproduktívnak is bizonyult. Nem a mintegy 1,7 milliónyi fanatikus törzsszavazóról beszélek, de általában elmondható, hogy az „átkosban” felnőtt magyar embereknek nem kell a Horthy-éra a maga szociális érzéketlenségével, háborúhoz vezető revizionista külpolitikájával, államegyházi törekvéseivel. Jelzésértékű, hogy az Akadémia sem akar hallani az antiszemita Hóman Bálint visszafogadásáról. Önnön hibájukat alighanem Orbánék is felismerték, ezért egyre kevésbé hangsúlyozzák jogfolytonosságukat a „király nélküli királyság” politikusi garnitúrájával. Inkább azzal kísérleteznek, hogy a Fideszt a felemás rendszerváltozás egyedüli letéteményeseként definiálják.
Ezért nem lepett meg különösebben, hogy a III. Ökopolisz Nyári Akadémián Kövér László sajátosan értelmezte a közelmúlt történéseit. Persze kicsit groteszk, hogy éppen a fékek és ellensúlyok rendszerét szisztematikusan lebontó párt egyik képviselője vádolja meg Gyurcsány Ferencet demokráciakorlátozó intézkedésekkel. Az pedig egyenesen az összeesküvés-elméletek sorába illeszkedik, hogy a volt kormányfő generálta az utcai erőszakba torkolló megmozdulásokat 2006-ban. Szeretném megkérdezni: melyik politikus volt képtelen belenyugodni sorban a második választási vereségébe? Ki szította az elégedetlenséget egy nyilvánosságra került és szövegkörnyezetéből tudatosan kiragadott miniszterelnöki monológot felhasználva?
Hanem a házelnök a Schiffer Andrással való beszélgetés során tett váratlan és hajmeresztő kijelentéseket is, melyek új elemnek számítanak a kormánypárt retorikájában. Azt már hosszú évekkel ezelőtt megtudhattuk, hogy a honi baloldal „ráront nemzetére”. Most azonban Kövér továbbfejlesztette a korábbi tézist, hiszen szerinte az egész európai baloldal nemzet- és kereszténygyűlölő, horribile dictu: bevándorláspárti! Tehát a Fidesz ideológusai már kontinentális keretekben gondolkodnak. Megbélyegeznék Willy Brandtot, Mitterand-t és felsorolhatnék még jó pár kiváló szociáldemokrata államférfit. Felbátorította volna a kormánypártot a növekvő szkepszis az unióval szemben?
Mindenesetre szomorú, hogy az LMP frakcióvezetője hajlandó volt asszisztálni ehhez a verbális ámokfutáshoz.
