Egon Bahr dolgozta ki a "közeledéssel a változásokért" néven ismert külpolitikai koncepciót, amely szerint a szembenállás helyett a kapcsolatok normalizálására kell törekedni a vasfüggöny keleti oldalán fekvő országokkal.
Az SPD előrelátó gondolkodójaként tisztelt politikusnak nagy szerepe volt abban, hogy az NSZK első, Willy Brandt vezette szociáldemokrata kormánya 1970-ben alapszerződésben rendezte Bonn viszonyát a Szovjetunióval és Lengyelországgal, majd 1972-ben az NDK-val és 1973-ban Csehszlovákiával. A Brandt és Bahr nevével fémjelzett, enyhülésre törekvő keleti politikát a korszak szakértői a német újraegyesítéshez és az európai integráció elmélyítéséhez vezető folyamat megindulását elősegítő fontos tényezők között tartják számon.
Egon Bahr a német szociáldemokrácia lojális és fáradhatatlan harcosa volt - emelte ki nyilatkozatában Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke. "Nagyon hiányozni fog kivételes elemzőképessége és racionalitása, de szenvedélyessége és kedves, szeretetre méltó humora is" - tette hozzá. Az SPD egy sor további vezetője is méltatta az elhunyt politikust. Heiko Maas igazságügyi miniszter, az SPD elnökségi tagja a twitteren bátor gondolkodóként jellemezte Egon Bahrt és idézte egy mondását, miszerint "nagy szavak mellett sok apró lépés is kell ahhoz, hogy békében élhessünk".
Egon Bahr 1922-ben született a türingiai Treffurtban. 1956-ban lépett be az SPD-be, és 1960-tól újságírói pályafutását feladva a tartományi rangú Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere, Willy Brandt szóvivőjeként dolgozott. Brandt kancellársága idején, 1969-től 1972-ig a kancellári hivatal államtitkárként, majd 1974-ig különleges feladatokért felelős miniszterként irányította az új keleti politika megvalósítását.
Willy Brandt lemondása után két évig a gazdasági együttműködésért felelős miniszteri tisztséget töltötte be Brandt utódja, Helmut Schmidt kormányában, és 1976-tól 1981-ig az SPD szövetségi ügyvezetője - pártigazgatója - volt. A törvényhozás alsóházának, a Bundestagnak 1972-től 1990-ig volt tagja. A számos kitüntetéssel elismert veterán politikus haláláig részt vett a közéletben, az egyik legtekintélyesebb nemzetközi biztonságpolitikai szakértőként tartották számon. Utoljára július végén szerepelt nyilvánosan; Moszkvában Mihail Gorbacsovval egy fórumon a német-orosz kapcsolatok javítását sürgette.