Nix nemzeti minimum

A nemzeti minimum a politika szótárában azt jelenti, hogy demokratikus országban a kormányzó és ellenzéki pártok hosszú távra, kormányváltásokat áthidalva megegyeznek azokban az alapvető kérdésekben, melyek az ország érdekét szolgálják. Nem tévesztendő össze a nemzeti együttműködés rendszerével, melyet egy olyan kormány talált ki és alkalmaz, amely látványosan fittyet hány mindenfajta együttműködésre. Mondja, de nem csinálja (Orbán mondása egy kissé módosítva.) A nemzeti minimum legalábbis próbálkozására van példa az elmúlt 25 évből. Medgyessy Péter miniszterelnök megpróbálta az árkokat betemetni, amit a Fidesz szorgalmasan ásott, látványos kudarc lett a vége. 2008-ban a gazdasági, vagy inkább banki világválság idején Magyarország aktuális adósságának visszafizetésére a Gyurcsány kormány egyedüli lehetősége az IMF hitel volt. Ez viszont olyan elkötelezettséggel járt, ami túlnyúlt a kormány ciklusán, ezért jogosan nemzeti kerekasztalt hívott össze. Az árkok túl mélyek voltak, nemzeti minimum ekkor sem jött létre. Az Orbán kormánynak 2010-től nagy lehetősége lett volna olyan nemzeti minimumokban megállapodni, ami nagyon nagy távlatokra tudta volna biztosítani a demokratikus Magyarországot. Látványosan más irányt vett, létrehozta alkotmányunk helyett a (Fidesz) alaptörvényt, közérdekeket szolgáló földtörvény helyett saját klienseinek juttatja a földeket. És most itt az óriási problémát okozó migrációs kérdés. Tipikusan olyan ügy, melyet az ellenzékkel karöltve kellene nemzeti minimumként megoldani. Ezzel talán Európának is olyan egységes magatartást tudnánk felmutatni, ami a megoldást hatékonyabbá tenné. Ehelyett kormányunk vagdalkozik, felesleges kerítéseket épít, még feleslegesebb kérdőívekkel álcázza az eleve eldöntött kérdéseket, és mint minden témában, ebben is nekimegy az Európai Uniónak. Orwelli magatartás.