Nemzeti szempontokat emlegetett, amikor a pártjában úgy látták, a jobboldal kisajátította ezt a jelzőt. Egy jobbközép párttal köthető nagykoalícióról beszélt, amire az építkezés érdekében szüksége volna az országnak, amikor politikustársai már csakis szekértáborokban tudtak gondolkodni. Sokak szerint ő vitte győzelemre az MSZP-t 1994-ben, amikor az MSZOSZ elnökeként a párt mellé állította a szakszervezeteket. Talán várt volna valamit cserében, de maga is tudta, a hála nem politikai kategória. Persze kapott később is fontos szerepeket, meg elutasításokat is. Előbbieket soha nem kérte, utóbbiakból mindig levonta a szükséges következtetéseket, ha szükségét érezte, akkor kivonult a napi politikából. Hosszú éveken keresztül ő maga volt a magyar szakszervezeti mozgalom, előtte-utána a nagybetűs képviselő, a szocialisták egykori frakcióvezetője, aki tudta, mit gondolnak a kisemberek. Közgazdászként és politikusként egyaránt. Volt alelnök és elnökségi tag az MSZP-ben és volt államtitkár a Miniszterelnöki Hivatalban. Sokra vitte, de teljesebb élete lehetett volna, ha nem a politikát választja hivatásaként. Úgy járt, mint bárki más, akinek az életét kitöltötte a munka, majd amikor ezt elvették tőle, abba belehalt. Csak 69 évet élt Nagy Sándor, a szocialista politikus.