Aki elfogadja a király meghívását, az nemcsak a lélegzetelállítóan szép romokat csodálhatja meg, hanem igazi kalandtúra részese is lehet. A várpalotai főtérről északi irányban elindulva a piros-fehér nemzetközi turistajelzés vezet be a várvölgy 30 méter magas sziklafalakkal szegélyezett szurdokába. A régi zsidó temetőtől még legalább egy kilométeren át tudunk négy keréken haladni, de azután jobb, ha túracipőt húzunk, mert az erdei út még jó időben is kemény erőpróbát jelent.
Persze a király és kísérete lovon tette meg ezt a négy kilométert, de hogy egy egész udvartartás miképpen jutott el a szinte megközelíthetetlen sziklaoromig, arról nem szólnak a krónikák. A turistajelzés sokszor szinte eltűnik az ősbuja vegetációban, de végül is 50 perc alatt el lehet jutni a Fajdas hegység sziklabércén emelkedő hófehér várromhoz.
Az egykori Pusztapalota Mátyás kedvenc vadászkastélya volt. A Bakony rengetegének egyik legszebb pontján a XIV. század elején épült kis fellegvárról Mikszáth, Móra Ferenc, Petőfi és Krúdy műveiben is olvashatunk. Az utolsó történelmi feljegyzések szerint már 1559-től elhagyatott hely volt. Sok száz év alatt szinte teljesen benőtte az erdő. Háromemeletes tornyát nem várnak építették, erről a ma látható 15 méter magas falmaradványok is árulkodnak. Csak délnyugat felől lehetett megközelíteni egy felvonóhíd segítségével, de ennek nyomait mára teljesen eltüntette az idő.
Az udvart határoló falak a toronyhoz hasonlóan egyenesen a sziklára vannak ráépítve, és csak a hátsó kisebb torony északi fala nyúlik le egészen a völgy aljáig. Ez végig rakott fal, amelyet egy hatalmas felnyúló, másfél méter magas támpillér erősít. Az előudvarból a sziklába vájt keskeny, most is jól látható feljáró vezetett a torony földszintjére. A torony 6,5 x5 m alapterületű és 3 emeletes volt. A terméskő falak két méternél is vastagabbak. A földszinti csúcsíves ajtón keresztül jutunk ki egy nyitott részre. Itt a szikla egészen meredek.
A nagy torony északi részén egy falmaradványt látunk, ez védte a nyitott részt. A nagy torony ablaknyílásai még most is jó állapotban vannak, a legérdekesebb az I. emelet keleti falában levő, kis benyíló fülkévé kiképzett ablak, amelyben ülőpadka is vár a késői látogatóra.. A meredek sziklafalon feljutva csak az itt fészkelő holló emlékeztet rá, hogy egykor igazi királyok jártak a falak között. A fekete madarak talán még Mátyás idején telepedtek meg, s öt évszázad óta költenek itt.