Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni. Mostanában nem túl célszerű terepszínű ruhában kommandósnak látszani és fegyverrel a kézben, este, városi utcákon sétálgatni. Valószínűleg nem gondolt erre az a négy srác, akiket Komáromban végül a TEK még kommandósabbnak öltözött valódi kommandósai kapcsoltak le. Pedig csak „békés” air soft rajongók voltak, akik egy kis lövöldözős játékhoz kerestek nyugalmas terepet.
Kicsit idegesek vagyunk. Nem szeretünk nem reguláris fegyveres embereket látni a sötét utcán, mert annyi mindent látunk-olvasunk, hogy az első reakciónk erre vagy elbújni, vagy telefonálni a hatóságoknak. Igaz, Komárom még nem a virginiai Moneta, ahol élő adásban „szokták” lelőni a tévé munkatársait, de már nálunk is dobtak Molotov-koktélt békésen alvó családokra, lövöldöztek katonailag jól kiképzett csibészek romákra.
Meg aztán joggal fordul meg az állami híreket hallgató utca emberének fejében, hogy itt lebzsel nálunk az a rengeteg, ki tudja honnan jött, ki tudja miféle ember, akik között elbújhatnak békés magyarokra vadászó terroristák is. Mert ha megeshet az ilyesmi egy Párizsba tartó vonaton, miért ne fordulhatna elő hasonló a Budapest-Bécs vonalon is? Nem lehetünk elég éberek!
Nagyon magas a magyar társadalom adrenalin szintje. Ahelyett, hogy valami nyugtatót adagolna a kormány a közhangulatnak, újabb és újabb rémisztő ötletekkel áll elő. Biztos vagyok benne, hamarosan bedobnak majd valami még újabbat.
Mondhatnám, hogy kíváncsian várom, de nem igaz.
