Bábeli zűrzavar a Liget körül

Publikálás dátuma
2015.08.29. 07:03
A japán tervezők ilyennek képzelték el az új Nemzeti Galériát a Ligetben FORRÁS: LIGET BUDAPEST
Minden kormánynak megvannak a maga hatalmi ambíciói, amelyeket tűzön-vízen átvisznek. Erre látja példának Ungvári Tamás, a jeles irodalomtörténész a Liget Budapest Projektet. A tervezett múzeumi negyed kapcsán egyre több a kérdés, s sokasodnak a bírálatok is. Sokáig kérdéses volt, egyáltalán megvalósul-e, de a kormány a héten újra mellette foglalt állást. Baán László, a beruházás miniszteri biztosa szerint pedig minden megfelelő ütemben halad, holott már sejthető, hogy az ígért időpontra nem készülnek el az építkezéssel.

Azóta hallani bírálatokat, amióta öt-hat éve először felmerült a „nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes” megépítésének terve, az utóbbi hónapokban azonban felerősödtek a negatív vélemények. Karácsony Gergely, Zugló polgármestere egyenesen Orbán Viktor kormányfőnek írt levelében indokolta meg, miért tiltakozott a zuglói képviselő-testület határozatban a Városliget beépítése ellen. A Párbeszéd Magyarországért politikusa szerint elhibázott a múzeumi központ ötlete. A fő problémának azt tartja, hogy veszélybe kerül Budapest legfontosabb zöldfelülete. „A budapestieknek lassan hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a nyarat hőség- és szmogriadóban kell tölteniük, a statisztikák szerint a rossz levegő évekkel rövidíti meg az emberek életét. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a fővárosban sokkal több jó minőségű zöldfelület legyen” – nyilatkozta a Népszavának. Karácsony fontosnak tartja ugyan egy új néprajzi múzeum és fotómúzeum létrehozását, de ezeket már meglévő, felújításra szoruló vagy kihasználatlan épületekben tudná elképzelni. Véleménye szerint a Nemzeti Galériának nincs helye a Ligetben: „Természetesen az tetszene a legjobban, ha Zuglóban valósulna meg a beruházás, például a fejlesztésre váró Rákosrendezőn. Jó ötlet lehet a Nyugati pályaudvar környéke, a Városháza tér, vagy akár a Józsefvárosi pályaudvar környéke. Természetesen maradhatna a várban is, Zoboki Gábor tervei szerint.”

Tiltakozó hangok

A Civil Zugló Egyesület szeptember 26-ára hirdetett békés demonstrációt a ligeti építkezés ellen: előbb a Királydombon, majd a Parlament előtt tiltakoznak. A tüntetés közösségi oldalon elhelyezett meghívására eddig nyolcszázötven budapesti lakos mondott igent, de a szervezők több ezer fős tömegre számítanak. „Nem adjuk a Ligetet, és a PeCsát sem bonthatnák le!” – nyilatkozta lapunknak a szervezet egyik aktivistája, aki az Olof Palme sétányon, a szintén eldózerolásra ítélt Kertem szórakozóhely előtt gyűjtött aláírást társaival együtt. Kampányuk részeként minden nap az utcán várják azokat, akik nem értenek egyet a Városligetbe építendő hatalmas múzeumok terveivel.

A közelmúltban a Figyelő hetilap közölt cikket a múzeumi negyed hatástanulmányáról. Bucsky Péter, a lap újságírója túlzott optimizmusnak tartja azt, hogy a múzeumi negyedbe fektetett milliárdos összeg rövid távon megtérül. Úgy látja, megalapozatlan volt a KPMG könyvvizsgáló és üzleti tanácsadó cég tanulmánya, amelynek száznál is több oldala egyetlen hónap alatt készült el. Ők úgy vélték, megvalósítható a beruházás és 2028-ra térülhet meg a befektetett összeg. Nem számoltak azonban az évekig elnyúló építkezés következményeivel, azzal, hogy sok szabadtéri kulturális központ (Petőfi Csarnok és bolhapiac, Kertem) is bezár, valamint figyelmen kívül hagyták, hogy míg a városligeti múzeumok látogatottsága nőhet, addig éppen emiatt a meglévő kulturális intézményekbe kevesebben látogathatnak. Tanulmányukból kiderül, hogy 2019-re elsősorban a Fővárosi Állat- és Növénykert vonzana több látogatót – évi szinten mintegy félmillió emberrel, de a Széchenyi fürdőbe és a Szépművészeti Múzeumba is többen mennének. Úgy vélték, elsősorban külföldi turisták számára lehet hívószó a fővárosi múzeumi negyed.

Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, irodalomtörténész lapunk kérdésére emlékeztetett arra, hogy sokéves szakmai vitának kellett volna megelőznie a döntéseket. „Rengeteg pro és kontra vélemény van, de mivel nem foglalkoztam az üggyel, nem érzem magamat jogosultnak arra, hogy annál többet mondjak: hiányoltam az előkészületi fázisban a tervek körüli tényleges eszmecserét!” – fogalmazott az egyetemi oktató.

Baán László, a múzeumi központ koncepciójáért felelős kormánybiztos úgy véli, „nincs még egy olyan fejlesztési munkaprogram Magyarországon, amit ilyen hosszú, sokoldalú, nyílt és alapos vita készített volna elő, mint a Liget Budapest projektet.” A Szépművészeti Múzeum igazgatója elmondta, az elmúlt négy évben számtalan fórumon zajlott egyeztetés a fejlesztésekről az érintett szakmai és civil szervezetek bevonásával. A múzeumok koncepcióinak megalkotásában és a tervpályázati kiírás megalkotásában mintegy száz szakember vett részt, az összes fontos múzeumi szervezet képviselője jelen volt a szakmai megbeszéléseken.

Hatalmi ambíciók

Ungvári Tamás József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész véleménye szerint minden egyes kormánynak – legyen az jobb, vagy baloldali beállítottságú – megvannak a maga hatalmi ambíciói, amelyeket tűzön-vízen átvisznek. „Bizonyos személyek addig lobbiznak a kormányzatnál, míg kikényszerítik, hogy megvalósuljon a tervük" – summázta véleményét a 85 éves művész lapunknak adott válaszában. „Baán László véletlenségből egy kellemes ember, aki valószínűleg még azt is tudja, hogy mit akar. El tudom képzelni, hogy valamelyik múzeumi épületet megépítik, de az egész tervezet erősen megkérdőjelezhető. Leginkább azért, mert megvalósíthatatlan” – mondta. Emlékeztetett az Erzsébet téren álló Gödörre (mai nevén: Akvárium Klub), amely eredetileg a Nemzeti Színház lett volna, ha az első Orbán-kabinet nem állítja le az építkezést.

Ungvári úgy véli, az igazi kockázatot a múzeumi tárgyak és könyvtárak bonyolult szállítása jelenti. Felidézte, hogy amikor az Országos Széchényi Könyvtár a Nemzeti Múzeumból a Várba költözött, akkor négy-öt évbe telt, míg helyreállt a működése. „A költözésnél szinte teljesen megsemmisült a kisnyomtatványtár, a 19. századi magyar történelemről szóló felbecsülhetetlen értékű iratokat egerek falták fel, mert nem megfelelő körülmények között tárolták őket. A Széchenyi Könyvtár elköltöztetése a nemzeti kultúrát öt-hat évre hazavágná” – jelentette ki Ungvári Tamás.

Ahogy azt korábban megírtuk, értesüléseink szerint az eredeti tervek szerint kilenc épületet magába foglaló múzeumi negyed projektlistájának harmadát törölték. Az Építészeti Múzeum éppúgy indexre került, mint a Magyar Fotográfiai Múzeum. Tényként kezelendő, hogy Moholy-Nagy, Capa, Kertész és Munkácsi ellenére nem vagyunk fotóművészeti világelsők, az érdeklődés pedig elsősorban külföldön jellemzi a magyar fotót, itthon néhány ezer látogatóval vegetál a kecskeméti fotóművészeti múzeum. Az építészeti múzeum, amelynek tervét még kormányközeli építészek is kétkedve fogadták, biztosan nem hozta volna vissza a befektetett energiát és anyagi forrásokat. Elvégre képtelenség is lenne építészeti múzeumot létrehozni, néhány leletnél pedig sokkalta érdekesebbek a valós épületek. „Amennyiben valóban módosult a program, az bizonyára megfontolt döntés eredménye, ami egy talán mégis létező közös gondolkodás jelenlétéről tanúskodik - ennek pedig mindenki örülhet” – fűzte hozzá Balázs Mihály Kossuth-díjas építész.

Kérdésessé vált a Néprajzi Múzeum új épületének megvalósítása is, a Felvonulási térre tervezett épületről a tendergyőztessel július elejére ígérték a szerződés aláírását, ám ez azóta is várat magára. Most úgy néz ki, új eljárásra lesz szükség. Az Új Nemzeti Galéria sorsáról a hétfői kormányülésen is szó volt: akárcsak a Magyar Zene Háza esetében, e múzeum kapcsán is támogatta a kormány a szakmai zsűri álláspontját. A zuglói polgármester szerint ezzel csak az a gond, hogy a zsűrinek nincs egységes álláspontja. Karácsony Gergely lapunknak azt mondta, szerinte a kormány időhúzásra játszik és egyáltalán nem biztos, hogy meg is akarja valósítani a projektet. Az tény, hogy a galéria pályázata első körben érvénytelen volt, ezután a japán SANAA és a norvég Snöhetta tervezőirodák nyerték el az első díjat. Apró adalék, hogy a norvég pályamű rendkívül nagy arányban mutat hasonlóságot a szintén általuk tervezett új oslói operaházzal.

A hét eleji kormánydöntés kapcsán a Liget Budapest Projekt sajtóosztálya azt közölte, az Állatkert 25 milliárd forintot kap fejlesztésre, hamarosan megkezdik a korábbi közlekedési múzeum visszaépítését, felújítják a Fővárosi Nagycirkusz épületét.

Trencsényi László: a polgári társadalom csak blöff

Publikálás dátuma
2015.08.29. 07:00
Az oktatást klasszikusan az alattvalóvá nevelés eszköztárává szeretnék tenni. FOTÓ: Molnár Ádám
Még az oktatásirányításban is tisztán érezhető a nosztalgia a Horthy-korszak iránt, a kormány felelőtlen oktatáspolitikája, amelyet szemmel láthatóan a miniszterelnök napi rigolyái alakítanak, nem kiművelt emberfők, hanem alattvalók nevelésére törekszik - véli Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezetője és a Hálózat a Tanszabadságért mozgalom alapító tagja szerint a tanárok számára is egyszerűbb demokratikus helyett egy diktatórikus rendszert képviselni az iskolákban. Az oktatás sóval behintett talajából azonban még mindig nőhetnek életképes csírák.

- Teljesen új köznevelési rendszer épült Magyarországon - büszkélkedett Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter. Valóban van mire büszkének lennünk?

- Ha úgy tetszik, bizonyos szemszögből azt is valamiféle épülésnek lehet nevezni, hogy az Iszlám Állam felrobbantja Palmürát. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett jobboldali kormányzat az elmúlt években lényegében zöldmezős beruházási terepet készített elő az oktatás átalakítását szolgáló tervei számára, lerombolta azt, amit a rendszerváltás után nemzeti egységben képzeltek el a rendszerváltó politikai erők és a pedagógiai szakmai mozgalmak. Minden, szárba szökkenő és talán a jó irányba mutató kezdeményezést a puszta földdel tett egyenlővé a NER, néhány dolgot mélyre is ásott, nemcsak dózerolt.

- Felépült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, egyentankönyvekkel, kerettantervekkel segítik a tanárok munkáját…

- A kormány a rombolás után csupán állványzatokat épített; igen, ezek szerepeltek az ígéreteik között, de igazán semmit sem tudtak felépíteni. Azok a nagyszabású tervek, amelyekkel porondra lépett a kormányzat, s amelyekkel végigcsinálni vélte a köznevelés ámokfutásszerű átalakítását, igazán nem is indultak be. Építésnek lehetne nevezni a Klik létrehozását vagy a tankönyvellátás monopolizálását? Ha az idén nem lesz botrány a tankönyvek körül, az annak köszönhető, hogy a Kello visszapasszolta az iskoláknak a tankönyvcsomagok összeállítását, az egyéni kiosztást. Ugyanakkor ez jól mutatja: a sóval behintett oktatásügy talajából talán mégis visszanő néhány életképes csíra, amelyek az elmúlt 25-30 évben működőképesnek látszottak. Talán megértették, hogy mamut intézményekkel képtelenség irányítani, még a Klik decentralizációja is megkezdődött.

A rombolás persze más szférákban is megvan, amelyek közvetlenül érintkeznek az iskola világával; a gyerek- és serdülőszervezeteket szétzúzták, elvonták az utolsó csepp támogatást is. Még a cserkészek sem kapnak annyit, amennyiből tudnának valamit fejlődni, nagyon kevesen is vannak. A rendszerváltás után jó irányban tájékozódó úttörőmozgalom karaktergyilkosság áldozata lett, a többi gyerekszervezet nyakán is ott a hurok, elsorvadtak. A Nemzeti Együttműködési Alap elnöke, a Békemeneteket is szervező Csizmadia László nem ezekre a szervezetekre fordította a pénzeket. Ugyanakkor a Tokaji Borbarátnők Társaságának tavaly több milliós támogatás jutott, miközben a serdülőszervezetek csak néhány százezret kértek, de annyit sem kaptak. A közművelődés állami támogatása szintén minimális. Az orbáni oktatáspolitika erősen gyanítható célja a kiművelt emberfők számának csökkentése.

- A Fidesz szerint a korábbi liberális oktatáspolitika leépítette a szakképzést, nem becsülte a szakmunkásokat, hiányszakmákat termelt ki. Kevés a jó szakember, míg a kiművelt emberfőkkel szerintük Dunát lehetne rekeszteni, ezért erősítenék a szakképzést.

- Csakhogy nem erősítik. Azt is szokták mondani, hogy a szakképző iskolák el voltak szakadva a munka világától, és lássuk be, bizonyos szempontból ebben volt is igazság. A szakmunkásképzés nagy hagyományú pedagógiai vállalkozás volt - sok szempontból merev képzési készlettel. Biztos, hogy változtatni kell rajta, rugalmasabbá kell tenni, elsősorban nyilván az általános képzés idejének növelésével. Csakhogy ez most pont fordítva történik, a közismereti tárgyakból a minimumot kapják a szakmunkástanulók, akik közül sokan írás-olvasási nehézségekkel kerülnek a szakiskolába. Csak egy apró szeletet biztosítanak nekik az általános műveltségből, miközben egy 21. századi munkavállalónak a nyelvtudás, a matematikai képzettségek, a számítógépes tudás, az önismeret és társadalomismeret minimuma az alapvető kompetencia-készletébe kellene hogy tartozzon. A sokat hangoztatott duális képzés is félsiker, a gazdasági szféra egyértelműen csupán ingyenmunkásokat remélt ettől a megoldástól, ha a szakmunkástanuló idejének nagyobb részét a vállalkozásban, nem pedig az iskolában tölti. A szakmai tanárok képzéséről pedig még egy szó sem esett, a duális képzés szlogenje is azzal van tele, hogy majd a "mesteruram" két pofonnal megtanítja a gyereket - csakhogy "mesteruram" sincsen már. Az egész, gyökerestül átalakított és a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alá került szakképzés abszolút bizonytalansággal indul neki a tanévnek, miközben az a kormány oktatáspolitikájának velejét képezi.

- Szakmai szemszögből lehet-e egyáltalán felelős oktatáspolitikának nevezni azt, amit a kormány művel?

- Sokáig gondolkodtam úgy, hogy őrültség, amit csinálnak, de van benne rendszer. Ha ebben a logikában gondolom végig, kitapintható, hogy a nem létező úri középosztály restaurációja áll a középpontban. A szakképzés átalakítása is a gimnáziumok rovására történik. Többen is szóvá tették már a NER-fiúk értelmiségellenes indulatait; értelmiségiek csak a jelenlegi urak lehessenek, akik alattuk vannak, pusztuljanak - ez a felfogás látszik a közmunkaprogramban, a tankötelezettségi korhatár 16 évre süllyesztésében, a tanoncképzés bevezetésében, a gyermekvédelem szinte abszolút felszámolásában, kriminalizálásában. Tisztán érezhető a nosztalgia a Horthy-korszak iránt; borzalmas még csak belegondolni is abba, hogy ezt tényleg komolyan gondolják. Szemmel láthatóan a miniszterelnök napi rigolyái irányítják az oktatáspolitikát.

- Szemmel láthatóan nagyobb ellenállás nélkül megteheti.

- Évek óta keressük az okát, hogy miért nem tudott kialakulni egy hathatós pedagógus-ellenállási mozgalom. A hatalom szintjén arra számítanak, hogy a pedagógustársadalom úgyis behódol ennek a „kultúrkampfos” butasághadjáratnak. Sajnos úgy látom, hogy a tanárok számára is könnyebb egy diktatórikus rendszer szolgálatát képviselni az iskolákban, mint egy demokratikusét. És ebben van a nagy dráma. Az oktatás államosítását is csöndes legitimitással követték a pedagógusok. A behódolásért a fizetések emelésének ígéretét, valamint azt kapták a pedagógusok, hogy félelemben tarthatják a gyereket.

- A tanárok félelemben tarthatják a gyerekeket? Ezt meg hogy érti?

- A tanulói jogok szinte teljesen kimaradtak a köznevelési törvényből, s elhiheti, ennek a pedagógustársadalom hangadó része még örült is. Nem is olyan rég valamelyik jobboldali képviselő azt feszegette, hogy a testi fenyítést is vissza lehetne állítani. Ha ezt a kormány tanárszervezetével, a Nemzeti Pedagógus Karral megszavaztatnák, biztos, hogy átmenne. Viszont már ki lehet rúgni tanköteles tanulót az iskolából, ezt hosszú éveken át nem lehetett megtenni, a tankötelezettségi törvény nem tette lehetővé. Már 2008-ban, az úgynevezett tanárverési história körül is voltak olyan fideszes polgármesterek, akik a kerület összes iskolájából, törvénytelenül tiltottak ki gyerekeket, mondván azok valamilyen atrocitásnak voltak a szereplői. Pedig akkor még a szakma is, bár törékenyen, de egyetértett abban, hogy ez szakmai kérdés, amit szakmai szinten kell elintézni. Ma már azonban kriminalizálni is lehet a dolgot azzal, hogy az iskolarendőr bejön az intézménybe és beavatkozik. Ugyanakkor az is igaz: a pedagógusok jelentős része nincs felkészülve arra, hogy a krízistársadalom krízisben lévő gyerekeit, azok problémáit megértéssel kezelje, s most örülnek annak, hogy a hatalom legalján ugyan, de ők is hatalmat jelentő személyek lehetnek.

- De milyen áron? Nincs önálló tantervalkotás, szabad tankönyvválasztás, hamarosan jön az etikai kódex is…

- A tanártársadalom kicsit sokallotta a felelősséget. Saját, helyi tanterveket felépíteni a nemzeti alaptanterv alapján hatalmas munka volt, lett volna. Most már itt vannak a nemzeti kerettantervek is, amelyek nyugodtan működhetnek helyi tantervként is. Nem kell gondolkodni azon, melyik Arany balladát tanítsuk a diákoknak. A pedagógusok nagy része örült ennek. Az etikai kódex sem most került elő először, Hoffmann Rózsa, volt oktatási államtitkár már 2001-ben is szóba hozta, és nagyon kevés ellenzője volt. Sokaknak szimpatikus is: természetes, hogy a tanár ne drogozzon, ne fogadjon el ajándékot a szülőktől, ne öltözködjön kihívóan; ezek mind a mi érdekünkben szólnak, mondják majd a pedagógus kollégák, akik szeretik, ha szabályok irányítják nem is elsősorban az ő életüket, de a szomszéd kollégákét, akik mindig rosszabbak, mint ők. Ez a mentalitás hajthatja az etikai kódex malmára a vizet.

Szerző

Gyújtogatással fenyegettek a menekültek

Kitöréssel és gyújtogatással fenyegetőztek migránsok a kiskunhalasi rendőrségi gyűjtőponton, ügyintézésük felgyorsítását követelték, a rendőrök tárgyaltak velük, lenyugodtak a kedélyek - közölte a rendőrség pénteken este.

A tájékoztatás szerint kora délután a kiskunhalasi táborban 120 ott tartózkodó migráns követeléseket fogalmazott meg: elsősorban az ügyintézésük felgyorsítását kérték, hogy minél hamarabb elhagyhassák Magyarországot. Továbbá sérelmezték az élelmezésüket - annak ellenére, hogy a közlés szerint a napi szokásos adag háromszorosát kapták -, valamint a tisztálkodási lehetőségek elégtelenségét. 

Azzal fenyegetőztek, ha ezeket nem teljesíti a rendőrség, akkor vagy kitörtnek a táborból és szétszélednek vagy felgyújtják a Kiskunhalason a Szegedi úton található Gábor Áron Laktanyát. A rendőrség tárgyalt velük, "rendet tett", most békés a tábor, mindenki ott maradt.

Szerző