Narahából a 2011 márciusában bekövetkezett hatalmas földrengés, a nyomában bekövetkezett pusztító cunami, majd az atombaleset után 7400 lakost telepítettek ki. Évek óta tartó fáradtságos munkával a lehetőségekhez képest végrehajtották a sugármentesítést. Korántsem biztos azonban, hogy az egykori lakosok mind megkockáztatják a visszatérést. A településen ugyanis nincs orvosi ellátás, hiányoznak a megszokott szolgáltatások, s a kitelepítettek közül sokan már házat vettek más, távolabb fekvő városokban. Felmérések szerint a lakosság kevesebb, mint fele, mintegy 46 százaléka készül visszatérni – noha a japán kormány támogatást nyújt a helyi vállalkozóknak, hogy indítsák be üzleteiket.
Az 53 éves Szato Noriko és 93 éves anyósa a Mainichi című lap beszámolója szerint már egy ideje bekapcsolódott a visszatérési programba, április óta ugyanis fokozatosan engedélyezték a lakosoknak, hogy időnként egy-egy éjszakát régi otthonukban töltsenek. Kamikobana lakónegyedbe, ahol Szato és anyósa virágokat ültetett a családi ház udvarán, a korábban ott élt 18 család közül nem mindenki akar visszajönni, többen már új házat építettek maguknak Iwakiban, ahonnan nem volt kitelepítés. Szato férjének cége ugyanakkor a távolabbi Niigatába települt át, a férfi ment a munkája után, a család így szétszakítva él.
A térségben számos más városban továbbra is érvényben van az evakuálási rendelet. Futaba megye hat településén például az éves sugárzás meghaladja az 50 millisievertes szintet, így oda nem tanácsolják a lakosok visszaköltözését. Minamiszoma, Kavamata és Kacurao városokban viszont szintén elkezdik az akklimatizálódási programot, a lakosok rövid időszakokra visszatérhetnek, és helyreállíthatják házaikat.