Gyűlöletpolitikai beismerő vallomás

A kormány hívei közül csak kevesen hitték el eleinte, hogy a „nemzeti konzultáció” a menekültekről és a terrorizmusról valójában az indulatok felkorbácsolására való ócska habonying. Más haszna – az anyagiakon kívül – nyilvánvalóan nem volt, nem is lehetett. Semmivel sem tudunk többet-mást mondani az óriásplakátokról. Hiába figyelmeztettek sokan, sokszor – e hasábokon mi is -, akik ezen az igencsak ritka szövésű szitán átláttak, hogy nettó uszítás, amit az államhatalom művel.

Most eljött az igazság pillanata. Pröhle Gergely az emberminisztérium nemzetközi helyettes államtitkára a 7/24 stúdiójában kimondta az eddig általuk kimondhatatlant. „Azt látom, hogy a magyar társadalom óriási szolidaritást mutat a menekültek iránt, tehát, hogy ha a plakátkampánynak érdemi hatása lett volna a magyar társadalomra, akkor ez most nem így lenne”. Vagyis igen, valóban gyűlöletkeltésnek szánták, de nem eléggé jött be.

Eddig tehát csak opció volt a nemzeti tenyérbizsergető emberellenesség, amivel már így is túl sokakban nyílt meg a kormány által rég piszkálgatott lelki kamrácska, ahonnan azóta dűl az aktivizálhatóvá cseperedő gyűlölet.

Az Orbán által beígért új időszámítás ezt a választhatót teszi normává, ha már a rezsicsökkentés hálátlan népe képtelennek mutatkozott helyesen dekódolni a plakátok üzenetét, és ennek megfelelően viselkedni.

De már csak párat kell aludnunk az első év első hó elsejéig, hogy azután a Nap is sötétebben süssön.