Tom Jones nagy dobása

Publikálás dátuma
2015.09.07. 07:45
Tom Jones albumát és könyvét már sokan előrendelték Forrás: Facebook/Tom Jones
Sir Tom Jones hetvenöt évesen írta meg visszaemlékezéseit, amely legújabb stúdióalbumával  együtt október 8-án kerül forgalmazásba.

Tom Jones walesi énekes életéről eddig több mint két tucat olyan életrajzi kötet jelent meg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, amelyek több-kevesebb sikerrel valós képet festenek a művészről, de ezek egyike sem olyan hiteles, mint a most megjelenő önéletrajzi kötet. A Over the Top and Back című memoárban, amelyen Jones már tavaly elkezdett dolgozni, az előadóművész saját szavaival meséli el szokványosnak egyáltalán nem nevezhető életét. Tizenhat éves volt, amikor otthagyta az iskolát és különféle alkalmi munkák vállalása mellett énekesnek állt. Két évvel később már a leghíresebb angol sztárok egyike volt és elnyerte a legrangosabb zenei elismerést, a Grammy-díjat is. Karrierje azóta sem mentes a látványos sikerektől és zajos bukásoktól.

A kötettel együtt kerül a boltok polcaira Jones negyvenegyedik stúdióalbuma. A Long Lost Suitcase című lemez a harmadik része Tom Jones blues, gospel, soul műfajhoz visszakanyarodó albumtrilógiájának: az elsöprő sikerű Praise & Blame 2010-ben, és a mérsékeltebb kritikai fogadtatásban részesült Spirit In The Room 2012-ben jelent meg. Az új album tizenhárom dalt tartalmaz, többek között olyan klasszikusokat, mint a 'Til My Back Ain't Got No Bone vagy a He Was A Friend Of Mine című folk szerzemény, amelyet Bob Dylan is feldolgozott

. Jones előszeretettel teszteli koncertközönségén azokat a dalokat, amelyeket később rögzít, így rajongói már világkörüli turnéja fellépésein hallhatták néhány új dalát. A lemezzel együtt jár egy tizenhat oldalas füzet, amelyben Jones karrierjének eddig még nem dokumentált pillanataiból válogatott fotógyűjtemény található. Az önéletrajz publikálása előtti héten jelenik meg egy újabb Tom Jones-életrajz a szigetországban, bár Tom Jones - The Life címmel éppen július végén debütált egy másik könyv, amely szintén az énekes páratlan életútjával foglalkozik.

Szerző

Kajak-kenu - Négy érem Rióban

A magyar kajak-kenu válogatott egy arany- és három ezüstéremmel zárta a Rio de Janeiróban rendezett olimpiai tesztversenyt.

A magyar szövetség tájékoztatása szerint az Európa Játékokon győztes Kammerer Zoltán, Szalai Tamás férfi kajakpáros vasárnap 1000 méteren második lett a dánok mögött.

Korábban a Szabó Gabriella, Kozák Danuta kajakpáros 500 méteren aranyérmes lett, ugyanezen a távon Kárász Anna, valamint 200-on a Tótka Sándor, Molnár Péter világbajnok duó másodikként zárt.

A magyarok közül Vasbányai Henrik, Pruzsina István, Kulifai Tamás és Storcz Botond vezetőedző is heveny hasmenéssel járó megbetegedéssel küszködött. Így a következő napokban az egészségügyi személyzetnek meg kell állapítania, mi okozhatta a megbetegedéseket, hogy az olimpián ne fordulhasson elő hasonló gond.

A tesztversenyen szerepelt magyar válogatott kedden ér haza Rio de Janeiróból.

Szerző
Témák
kajak-kenu

Az „Ígéret földje” nem Magyarország

Publikálás dátuma
2015.09.06. 23:00
FOTÓK: TÓTH GERGŐ/NÉPSZAVA
Ha az ember elmegy Röszkére, a magyar-szerb határra, nem tud szabadulni az ott tapasztaltakról. Ha az ember elmegy a déli határra és megáll a szögesdrótkerítés mellett, megijed a látványtól és egy pillanatig képes azt hinni, ez csak fura anakronizmus, a XXI. század játéka, díszlet egy készülő játékfilmhez. 

Ha az ember elmegy Röszkére és meglátja az éjszaka érkezett menekülteket, meghallja a lábát jajongva fájlaló vándort, a segítségben reménykedők sírós hangját, ha megpillantja a Szíriában két gyermekét temetetlenül hátrahagyott asszony kétségbeesett tekintetét, akkor rögtön tudja mi a dolga. Vagy mi lenne a dolga.

A röszkeiek megtanultak együtt élni ezzel a látvánnyal, a menekültek seregével. Nincs bennük indulat, még abban sincs, akinek letapossák a mindenen átgázoló, szabad utat kereső menekülők a termésüket, vagy éppen megesznek minden ehetőt, mert fáradtak és éhesek. A röszkei ember már a koszovói áradatnál megtanulta tisztelni az idegent, elfogadni az idegen kultúrát képviselőket, de akkor azt hitte: a határ nyugodtan maradhat nyitva, nem lesz újabb migránshullám. És most itt vannak mégis, ezek az újak, ezek a még távolabbról érkezők. Akik épp oly békések, mint a Koszovóból érkezők, épp annyira vágyják a segítő kezeket és akik nap, mint nap bele akarnak kapaszkodni valami reménybe, hogy vándorlásuk és szenvedésük nem volt hiábavaló; eljutnak az "Ígéret földjére”. Még akkor is, ha az Magyarországon keresztül vezet.

A röszkeiek – eleddig – vajmi keveset tudtak szírekről, afgánokról és ezek a szírek, afgánok semmit sem tudnak a röszkeiekről. Úgy állnak egymással szemben, mint ember az emberrel. Az egyik nem gondolja magáról, hogy üldözendő, a másik nem gondolja róla, hogy üldözni kell a másikat.

FOTÓK: TÓTH GERGŐ/NÉPSZAVA

FOTÓK: TÓTH GERGŐ/NÉPSZAVA

Röszke élni akar, és ha kell, segíteni. Az emberek egy része nem bánja hogy drótkerítés választja el a szomszédoktól, sőt olyan is van, aki már várja a most gyors ütemben épülő „nagykerítést”, de a többség utálja a drótot, a pengét, a mesterséges határt. De mindenki tiszteli a másik véleményét és tudja: az érkezők, egyszerű, békés vándorok. És persze azt is, hogy van velük dolga a rendőröknek, a menekülők sem félnek tőlük; rendőr, vagy polgárőr egyre megy: jöjjön a segítség. Persze ne a tábor, mert attól már félnek, arról csak rosszakat hallottak; irtóznak az ujjlenyomatoktól, a bezártságtól, de főként attól: nem mehetnek tovább, nem mehetnek oda, ahol új élet várhat rájuk.

Mert azt már mindannyian tudják: az "Ígéret földje" nem Magyarország. Nem hallottak talán még Orbán Viktorról, nem is tudják milyen ország ez, de arról már hallottak, hogy nem európai. Röszkén ugyan senki sem bántja őket, sőt, de a mobiltelefonon érkező hírek azt üzenik: innen tovább kell állnod; itt nem szeretik a te kultúrádat, nem szeretik a te vallásodat, itt nem szeretik a te bőrszínedet.

Itt nem akarják elhinni, hogy te csak élni akarsz.

Szerző