Vegyes érzelmek dúlnak bennem, s hirtelen eldönteni nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Egyre több, un. migránsokról szóló „mém” terjeng a neten. Mémek és hisztériakeltés. Ez jellemzi ma a magyar közéletet. A mélymagyarság a hadsereg bevetését követeli, a kormányoldalhoz köthető lap, a Demokrata egyik vezérpublicistája pedig a minap még a volt magyar miniszterelnök, Boross Péter rasszista szavain is túltett, s ő a nevéhez híven „farkasként” éles lőfegyverrel fogadná a migránsokat. Ez lenne hát a híres, keresztény nemzeti magyar vendégszeretet? A migránsok viszont megállíthatatlanul csak jönnek és jönnek. (...) A migránsok elleni küzdelemben mi magyarok viszont vesztésre állunk. Ennek egyik oka, hogy a kormányunk, időt, energiát, s pénzt sem kímélve, ha a fene fenét eszik is, de csak azért is megvalósítjuk alapon, éles pengés drótot húzatott fel Magyarország déli határának szakaszán. Elriasztásukra határvadász-tanoncokat is kivezényeltek oda, ám mindhiába: a miniszterelnök urunk Európa megvédésére tett nemes küldetésének kísérlete fényes győzelem helyett csak rendre csúnya kudarcot vall. Sőt, lassan már oda a becsületünk is.(...)