Haram

Haram. Már megint egy újsütetű szó, mellyel hetekkel a gyoda és a hatalmi téboly más, aktuálpolitikai szörnyszüleményei után akarva-akaratlanul tovább gyarapszik a közéleti adok-kapok által ránk testált fogalmak sora. Haram - tessék csak ízlelgetni, halljuk majd elégszer - már a hangzása után sejtetni engedi, arab szó. Szabad fordításban „vallási tilalmat” jelent, s a Magyar Iszlám Közösség tagjait hivatott figyelmeztetni, hogy semmilyen körülmények között sem tarthatnak kapcsolatot olyan személyekkel és szervezetekkel, akikkel szemben meghirdették. Nevezetesen a két kormányzó párttal, a Fidesszel és a KDNP-vel szemben.

Bolek Zoltán, a közösség vezetője nem sokat teketóriázott, hogy kimondja azt, amit ki kellett mondania, miután Orbán Viktor miniszterelnök szokásos pénteki rádióinterjúja után kikapcsolta a készülékét. Gondolom, elébb azért elgondolkodott, jól hall-e, tévedésből nem egy valamikori retró adásnak volt-e imént a fültanúja. De amit hallott, azt magyarul hallotta, élő egyenes adásban és véletlenül sem németül rikácsolva egy harmincas évekbeli recsegő gramofonról. Hazánk politikacsináló mindenese, az éter hullámain keresztül azt tanácsolta szeretett népének, hogy „ne akarjanak együtt élni a muszlim közösségekkel!"

Ez újmagyarul hangzik, egy igaz magyar embertől, a jóravaló magyar emberek okulására. Csak az a kár, hogy használati utasítást nem fűzött mindjárt hozzá, hogy akkor voltaképpen mi is a teendő. Persze gondolhatott arra is, hogy kár szaporítani a szót, hívei és a nyomában lihegő talpasai úgyis rögvest lefordítják saját, vagy inkább sajátságos nyelvükre a Legfőbb Akaratot, s már maguktól is teszik a dolgukat. Például követelni fogják, hogy azokat a muzulmánokat, akik nem átallanak, az amúgy kipára hajazó aprócska fehér fejfedővel közibük tolakodni az utcán, sújtsa népharag. A praktikusan gondolkodók ugyanakkor - minden valószínűség szerint - javallják majd a kormánynak, hogy amennyiben maradt még néhány tekercsnyi a pengével feltuningolt drótkerítésből, a világért se vitessék a MÉH-be, jó lesz a majdani gettó köré. Ha azonban mégsem érné azt körbe, majd élőlánccal kipótolják a honi futball vehemensebb hívei.

Valamit viszont nem értek. Nevezetesen azt, hogy miféle muszlim közösségeket nem látna szívesen Magyarország felkent miniszterelnöke. Az újonnan – Szíriából, Irakból, Afganisztánból, Líbiából, Szudánból, netán Nigériából – idevetődőket? Akiket nekifutásból félvad, torzonborz vírus- és bacilusgazdaként utálnak ki az országunkból? Már amennyiben az óriásplakátokra rótt kedves, invitáló soraikat netán figyelmen kívül hagyták volna.

Mindenesetre azért szeretném megnyugtatni a keresztényi mibenlétünk jövőjéért krokodilkönnyeket hullajtó kormányfőnket: még a féllábú és a tolókocsis migráns is kengyelfutókat megszégyenítő módon húzott el innen, amint tehette. Így aztán szeretett Orbanisztánunkban nem maradnak mások, mint csupán azok a muszlimok, akik eddig is itt éltek. Ha csak nem erednek inkább ők is futásnak…