Ellopták a kormányt

Nem mondhatnám, hogy víg napjaink vannak, de két hír mégiscsak jobb kedvre derített. Az egyik arról szólt, hogy ellopták a kormányt. Ugyan nem a miénket, de hátha precedensről van szó! Az olasz Forma-1 versenyen az indiai csapat autójából lopták ki a kormányt. Komoly a kár, mert százezer euróba, harminc millió forintba került. Ahhoz képest bagatell, amibe a mi kormányunk kerül, a miénket mégse viszi senki.

Pedig – és ezt a másik hírből tudom - , baklövésben például világrekorderek vagyunk. Ezt Semjén Zsolt jelentette be, miközben a Vadászati Kultúra Napján Somorján egy legendás őzbak szobra mellett fotózkodott. L. Simon is ott feszített mellette. A szobrász az eddigi legnagyobb trófeát produkáló magyar őzbakot öntötte bronzba. Meg is érdemli, ő is a kommunizmus áldozata, 1965-ben állítólag Kádár Jánosnak hajtottál fel. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy az őznek vagy Kádárnak kell-e a sztoriban drukkolni, mert Semjén szerint „az őzbak a bizonyíték arra, hogy a magyar vadgazdálkodás világraszóló csodákat képes produkálni”. Jó, „a magyar reformok működnek”, de az meglepett, hogy ez már 1965-ben így volt. Nem is tudom, nem ellentétes-e ez az Alaptörvény szellemével. Az is kiderült, hogy a tíz világelső trófeából hatot mi ejtettünk el. Baklövésben verhetetlenek vagyunk.

Csak azt sajnálom, hogy a vadászat e jeles napján a kormánytagok nem Keszthelyre mentek, ahol Országos Szarvasbőgő Bajnokság volt. A jelentkezőknek többek között két harcoló bika hangját kellett utánozniuk. Milyen szép lenne, ha Semjén és L. Simon is benevezett volna a kettős bőgésre! A köztévé bizonyosan közvetítené.

A baklövés és a kormánylopás drámai apropóból jutott eszembe. Azt eddig is tudtuk, hogy a kormány, ha módja van rá, nem a demokratikus és európai módszereket választja. Azt is, hogy a kiszolgáltatottakkal szemben részvétlen és könyörtelen. Ezen tehát nem lepődhettünk meg a menekültek megjelenésekor sem. Az új az, hogy szembesülhettünk vele: a kormány ráadásul pancser is. Már nem ura a helyzetnek, amelyet cinikus belpolitikai célból maga is segített elviselhetetlenné tenni. Azt tervezte, majd jól megutáltatja a magyarokkal az idegeneket, hiszen zavarják a városképet, árkon-bokron át menekülve tényleg letapossák a veteményt, és ha váratlanul felengedik őket egy buszra vagy vonatra, „szemétként” itt hagyják azt, amit nem tudnak tovább cipelni. És ha majd meggyűlöltük őket, az erőskezű kormányba helyezzük bizalmunkat, amelyik lám, a gyagyás Európával szemben hatékonyan és határozottan megvédi határainkat.

Na, az utóbbi nem jött be. A hatékonyság és a határozottság. Hol fel lehet szállni a vonatra, hol nem. Hol a táborokba hajtanának mindenkit, hol buszokkal a határra visznek. De hogy mégse tűnjenek hivatalos embercsempésznek, nem Nickelsdorfig, ahogy az osztrákok kérik, hanem a látszat kedvéért megállnak a határ előtt, hadd gyalogoljanak a szerencsétlenek még pár kilométert. Miután Röszkén összeomlik a rendszer, a szabályszerű eljárásra várakozók éjszakákat töltenek gyerekestül a földön, 6 fokban átfagyva, és még az odavezényelt rendőrök is csak a civilektől kapnak enni. Miközben a Fidesz frakció óránként nyilatkozgat arról, hogy aki a hivatalos eljárásnak aláveti magát, annak az ellátása kifogástalan. Az összefagyott és elkeseredett embereket előbb tehetetlenül útjukra engedik, majd Szeged előtt rendőrsorfal fordítja vissza őket.

Semmit nem lehet kiszámítani, és a kormány maga sem számít ki semmit. Az új törvényekkel emberek ezreit, tízezreit akarják bezárni a befogadóhelyekre, úgy, hogy minden reményt előre elvesznek tőlük. Szerbiát biztonságos országnak nyilvánították, és aki onnan jön (mindenki onnan jön), párnapos hivatalos tortúra után „jogszerűen” visszafordítják. De a szinte statáriálissá rövidített eljárás is eltart a nyilván tömeges fellebbezéssel együtt 1-2 hétig. Már ha ez a határidő tartható lenne, de nem lesz, mert nincs elég tolmács és a fellebbviteli eljáráshoz elég bíró. Az intézkedéseket egyébként helyeslő jogász mondja a köztévében, hogy tamil nyelvből a bíróság számára is elfogadott tolmács egyetlen egy van. Ez a jogász kérdi azt is: ha mindenkit bíróság elé állítanak a kerítés átmászása miatt, mi lesz közben a gyerekeikkel?

De tételezzük fel, hogy tényleg csak pár napról van szó. Ha csak naponta ezren jönnek, az egy hét alatt hétezer. Szinte mindegyik kiutasító döntést kap, ezt a kormány nem is titkolja. De Lázár János sajtótájékoztatóján bevallotta, Szerbia a megállapodás alapján csak napi nyolcvanat enged vissza, az csak heti 560. Ott reked a befogadó állomásokon hetente újabb és újabb hat és félezer elkeseredett, minden reménytől megfosztott ember. Te mit csinálnál? Én mit csinálnék? Előbb-utóbb kitörnek. Szemben a rendőrök és a katonák.

A kormány már csak hazardírozni tud. Abban bízik, hogy fenyegetései más útvonalra terelik az úton lévőket. És ha nem? Vagy nem rögtön? A kormányzóképesség oda, foszlányait épp most fújja szét a szél. A baklövések sora a bőrünkre megy. És sehol senki, aki tőlünk is ellopná a kormányt. Igaz, nem is nézi senki Forma 1-esnek.