A kormánypárti közvélemény-kutató – kész röhej, hogy van ilyen – mérése szerint az emberek több mint nyolcvan százaléka kemény fellépést vár a kabinettől a menekült-válság megoldására. Vagyis pontosan azt, amit Orbán Viktor tesz; kerítéseket, büntetőjogi fenyegetettséget, szinte hermetikus határzárat. És lehet, hogy a kormánypárti közvélemény- kutató nem is túloz; magam is azt tapasztalom, hogy a többség úgy véli, Magyarország, pontosabban maga Orbán Viktor az egyetlen, amely és aki képes eredményesen megküzdeni az áradattal.
Így aztán most – kedden délután -, miközben Angela Merkel német kancellár a helyzet sürgető megoldása érdekében rendkívüli uniós csúcs összehívását jelentette be, a mi politikai vezetőink - egyelőre – két megyére kiterjedő válsághelyzetet, valamint a román-magyar határra is megépítendő kerítést deklaráltak. Mindamellett persze, hogy éjféltől életbe lépett a sebtében elfogadott új törvény, amely lényegében bűnözővé tette a menekülőket – illegális határátlépőknek nevezve őket – és hamarosan élni fog az a jogszabály is, amely a rendőrség mellett a katonákat is aktivizálja, állítólag a határok védelme érdekében.
Nem akarok a többséggel vitatkozni, elfogadom: egy ilyen tömeggel szemben tenni kell valamit, de mindenekelőtt védeni szükséges Magyarország határait. Amúgy Orbánék ügyesen váltogatják ez ügyben a retorikájukat: hol a schengeni határok, hol pedig az ország védelméről beszélnek, mikor melyik húron akarnak játszani. Amivel persze nem állítom azt, hogy Orbán ügyesen mozgatja ide-oda a közvéleményt, azt azonban igen, hogy helyenként valóságos hadvezérként vonul végig a terepen és nyilatkozik, míg máskor játékosan, éppen csak nem Kádári szemcsippentéssel. (Amikor például a Tv2 riporterének viccesen arról nyilatkozik, hogy ő bizony arra fogadna, hogy bevezetik hazánkban a válsághelyzetet…) Ha nem valóságos krízishelyzetről lenne szó, azt mondanám: a miniszterelnök élvezi a helyzetet, kiváltképp akkor, amikor egész Európában csak ő mutatkozhat határozott, folyamatosan akcióban lévő vezetőnek. Ő az, aki kerítést épít, jogot alkot, elhajítja a honvédelmi miniszterét; azt feltételezném olykor, hogy otthon terepasztalon rajzolja le a stratégiát és taktikát, ha nem tudnám, hogy két intézkedés között inkább futballmeccsen van.
De félre az iróniával, mert igenis: valóságos válság van, Magyarországon, Európában és megkockáztatom az egész világon. Lassacskán igazi tűzfészkek alakulhatnak ki a mi kontinensünkön is; ha arra gondolok, hogy a szerb-magyar határon rendőrök és katonák néznek egymással szembe, s noha látszólag mindkét ország haderői a menekültkérdés megoldásának zsoldosai, azért nem árt tudnunk, hogy fegyver van a kezükben és tényleg a határ két oldalán állnak. Köztük pedig kinn és bennrekedt – attól függ, hogy a határ melyik oldaláról nézzük – migránsok elcsigázott, de mégis felajzott tömege, amely szabadulni akar mindkét országból és persze őrzőiktől, máris lehet elképzelésünk az esetleges következményekről. Ráadásul, ha igaz a kormányunk által hangoztatott állítás, miszerint a migránsok között meglapulnak a terroristák is, és hozzátesszük, hogy Rogán szerint a mi rendőreink, katonáink csak szükséghelyzetben használják a fegyverüket, akkor ez szinte paradicsomi állapotot jelent a számukra. Elég egy lövés – és a terroristák ugye épp ezt akarják – máris tűzharc bontakozhat ki, épp a magyar-szerb határon.
Isten őrizz, hogy így legyen. Ha azonban ránézek a Magyar Hírlap keddi címlapjára, ahol szinte a kínai hadsereget utánozó rendőröket látok, akkor meg azt hiszem: ez nem lehet másként. Vagy túlzok?
Talán igen. De talán nem. Abban biztos nem, hogy – ezek szerint a többséggel ellentétben - nem hiszek a határ ilyesfajta védelmében, nem hiszek a kerítésekben – még akkor sem, ha mások is építenek -, de legfőképpen nem hiszek a vezénylő tábornokokban. Kétségtelen, erősítsük meg, válság van, amelyre kizárólag közös megoldásokat kell találni. A bajok mindig abból származtak, és származhatnak most is, ha Magyarországot többnek, okosabbnak, legleleményesebbnek, és keményebbnek hisszük másoknál.
Vigyázzunk: az a bizonyos puska már nem a falon, a katonák, rendőrök kezében van.
