Trump a célkeresztben - Republikánusok vitája

Tízen egy ellen – így lehet jellemezni a második republikánus tévévitát. Az amerikai elnöki posztra pályázó republikánusok összecsapását szerdán a CNN hírtévé rendezte, a kaliforniai Simi Valleyben, a Ronald Reagan elnöki könyvtárban, a 40. amerikai elnök egykori különgépe, egy régi Air Force One előtt. A népes republikánus mezőnyt a botrányhős milliárdos, Donald Trump vezeti, így ő került a többiek célkeresztjébe.

Tizenöten küzdenek a republikánus elnökjelöltségért, s a tévéviták ugyan még nem döntenek el semmit, mégis nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a közönség képet kapjon a „választékról”, s megritkuljon a mezőny. Az első vita óta eggyel kevesebben lettek, Rick Perry, Texas állam kormányzója felmérte, hogy számára idén sem terem babér. Perryt háromszor választották meg saját államában, de a nagypolitikában könnyűnek találtatott. 2012-ben már próbálkozott, de felkészületlennek bizonyult egy tévévitában. Ezúttal eleve a „futottak még” mezőnybe szorult, s mivel még egy peres ügye is folyik Texasban, egyre nehezebben ment az adománygyűjtés. Perry egyik támogatója most visszakéri ötmillió dollárját, amivel hozzájárult a volt kormányzó kampányához.

Ezúttal tizenegy elnökaspiráns mérkőzött meg egymással, az egyetlen női induló, Carly Fiorina, a Hewlett-Packard óriáscég egykori vezérigazgatója is beküzdötte magát az élmezőnybe, mivel kimagaslóan jól szerepelt előző alkalommal. A 61 éves Fiorinát Trump jól megsértette, amikor Rolling Stones magazinnak azt mondta róla: „Nézzék meg ezt az arcot. El tudják képzelni, hogy ő legyen az Egyesült Államok elnöke?” A sikeres üzletasszonynak ezúttal alkalma volt visszavágni, a szerdai vitában lesújtó pillantást vetett Trumpra, s elegánsan csak annyit jegyzett meg: „Minden nő ebben az országban jól hallotta, amit Trump úr mondott!”

A milliárdos próbálta menteni a helyzetet, s biztosította Fiorinát, hogy szép arca van és nagyon szép nő, de ez már nem sokat segített. Az asszót Fiorina nyerte. A keményvonalas konzervatívok támogatására pályázó menedzsernő a demokraták elnökjelöltjének is nekiment. „Hillary Clinton hazudott az e-mailjeiről, hazudott a szerveréről” – jelentette ki. Fiorina magabiztos volt, pontosan, ütősen fogalmazott, s a legnagyobb tapsokat aratta. Több felmérés szerint is ő nyerte a vitát, s várakozások szerint népszerűségi mutatói tovább javulhatnak.

Elképzelhető ugyanakkor, hogy a kaliforniai vitában sikerült megtörni a Trump-varázst. A profi politikusok mindeddig nem találtak ellenszert az önfejű és öntörvényű, a hagyományos nyelvezetet, politikai korrektséget sutba dobó milliárdos ellen. Bármilyen vitatható kijelentést tett, bármennyire brutálisan támadta az illegális bevándorlókat, bármilyen durván beszélt a nőkről (a FoxNews riporteréről egyenesen azt mondta, biztos menstruált, azért tett fel neki kemény kérdéseket), a népszerűségi mutatói mindeddig csak felfelé mentek. Egyetlen interjú volt, ahol kénytelen volt beismerni, a külpolitika terén nem eléggé felkészült – nem tudta például, hogy mi fán terem a Hamász és a Hezbollah – de azt ígérte, mire a Fehér Házba kerül, ezt a hiányosságát is pótolja.

Valójában kezdettől kétségbe vonták, hogy Trumpnak lesz-e türelme és kitartása a kemény felkészülést igénylő, sok lemondással járó elnökválasztási kampányt végigcsinálni, s a kaliforniai vitában úgy tűnt, kezd elmenni a kedve az egésztől. Különösen, mivel több szó esett érdemi politikai kérdésekről, s ez nem az a terület, ahol Trump elemében szokott lenni. Dan Balz, a The Washington Post elemzője szerint e vita nyomán új szakasz kezdődhet a republikánus versenyben.

Trump ugyan ezúttal is önmagát adta, személyeskedő támadásokat intézett vitapartnerei ellen, de neki is bevittek az ellenfelek néhány ütést. A milliárdos rögtön megkérdezte Rand Pault, Kentucky állam szenátorát, mit keres a színpadon, amikor a népszerűsége az egy százalékot sem éri el. Paul sem hagyta annyiban, a vita során közölte, Trump hangneme olyan, mint a gimnazista fiúk csúfolódásai, elképzelhetetlen, hogy egy ilyen ember folytasson fontos diplomáciai tárgyalásokat, vagy rá bízzák a nukleáris indítókódot. Scott Walker,

Wisconsin állam kormányzója, aki szép reményekkel indult, de népszerűsége egyre csak megy lefelé, szintén kétségbe vonta az üzletember felkészültségét. „Nincs szükségünk tanoncra a Fehér Házban. Már most is van ott egy” – mondta Walker, Obamát is célba véve. A tanonc (The Apprentice) volt a címe Trump nagy sikerű valóságshow-műsorának az NBC televízióban, amelynek vezetéséről a kampány miatt a milliárdos lemondott. A műsor azonban megy tovább, egy másik botcsinálta politikus, az akcióhős volt kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger lépett Trump örökébe, ő lesz a show új házigazdája.

Ezúttal jobban állta a sarat a korábban nagy esélyesnek kikiáltott Jeb Bush, aki mögött a legjobb kampánygépezet áll, s messze a legtöbb támogatást szedte össze. A volt floridai kormányzó azonban egy ideje távol volt a politikától, láthatóan „berozsdásodott”, s Donald Trump többször is megjegyezte róla, hogy túl kevés az energiája. A szerdai vitában többször is viccelődtek ezzel, a milliárdos is kénytelen volt elismerni, hogy Bush ezúttal energikusabbnak mutatkozott. Bushnak nincs könnyű dolga, előny és hátrány is számára a családi kapcsolat, apja és bátyja is az Egyesült Államok elnöke volt. Jeb a kampányfeliratokon a családnevét gyakran el is hagyja (szégyelli talán, hogy Bushnak hívják? – így Trump), s váltig állítja, hogy a maga ura, s másfajta elnök lenne belőle, mint a bátyjából. Ezúttal azonban megvédte George W. Busht Donald Trump támadásaival szemben.

„Ami a bátyámat illeti, egyetlen dolgot biztosan tudok, biztonságossá tette Amerikát” – mondta, s a közönség nagy tapssal honorálta a kijelentését. Felidézte azt a képet, amikor a bátyja 2001. szeptember 11. után pár nappal a Világkereskedelmi Központ romjainál állt, és átkarolt egy tűzoltót, mondván, e gesztussal világos üzenetet küldött, hogy az Egyesült Államok erős és fel fog lépni az iszlám terrorizmus ellen. Jeb Bush két hivatali időt húzott le kormányzóként, sok időt töltött a dinasztia tagja lévén a Fehér Házban, a felkészültségét nem lehet megkérdőjelezni, de nem átütően karizmatikus. A kaliforniai vitában mindenesetre harciasabban lépett fel: követelte, hogy Trump kérjen bocsánatot a közönség soraiban ülő feleségétől, amiért azt mondta, hogy Jeb Bush azért áll ki az illegális bevándorlók mellett, mert a felesége mexikói. A milliárdos persze hallani sem akart semmiféle bocsánatkérésről. Bush a marihuana legalizálásáról folytatott vita kapcsán még azt is hajlandó volt elismerni, hogy fiatalon ő maga is próbálkozott a könnyű droggal.

A Wall Street Journal üdvözölte, hogy visszatérték az érdemi kérdésekhez a vitában, s ez azt is jelentheti, hogy verseny is érdemi szakaszába lép. Az amerikai választók egyelőre a kívülálló, nem profi, a washingtoni elitet elutasító politikusokat részesítik előnyben (58 százalék nyilatkozott így a Washington Post felmérése szerint), s ez lehet a magyarázata, hogy Trump mögé szorosan felsorakozott Ben Carson, az egyetlen fekete republikánus induló, civilben idegsebész. A Trumppal szemben nyugodt, komoly arcot mutató Carson akkor lett híres, amikor szemtől szemben állva bírálta Obama elnököt egy fehér házi imareggelin. A CNN szerint azóta jelentékeny támogatói hálózatot, kis adományozókból álló internetes bázist épített ki, s ez magyarázhatja a sikerét.

A vitában azonban ezúttal halványan szerepelt. A két kubai-amerikai szenátor, Marco Rubio és Ted Cruz közül inkább Rubio jeleskedett, de sokat elmond, hogy az egyik riporter összekeverte őket a vita során, noha nemigen hasonlítanak. Chris Christie, New Jersey kormányzója remek debattőr, s ezúttal ő is a konzervatív hallgatóságnak játszott, hátha az a baj vele, hogy túl mérsékeltnek tekintik. Mike Huckabee szinte szóhoz sem jutott, csak háromnegyed óra után kapta az első kérdést.

Négyen vitatkoztak „vigaszágon”, köztük az apai oldalról magyar felmenőkkel rendelkező George Pataki. New York állam volt kormányzója szívhez szólóan beszélt Ronald Reaganről, de aligha marad sokáig versenyben. Az indiai-amerikai Bobby Jindall, Louisiana kormányzója bármilyen jól beszél, nem halad előre a népszerűségi listán. A legharciasabb Lindsey Graham szenátor volt, aki sokszor elmondta, hogy katonai tapasztalatai révén ő lenne a legalkalmasabb, hogy az amerikai erők főparancsnoka, azaz az Egyesült Államok elnöke legyen. A választói preferenciák egyelőre nem igazolják vissza meggyőződését.