Szabadon engedtek egy bloggert

Vietnamban büntetésének lejárta előtt szabadon engedtek egy tíz éves börtönre ítélt bloggert, Ta Phong Tant. 

Hírügynökségi jelentések szerint a nő az Egyesült Államokba tart. Az újságírók nemzetközi érdekvédelmi szervezete, a CPJ üdvözölte a blogger elengedését.

A 47 éves egykori rendőrnő három évet ült börtönben. A hanoi kormányzatnak nagyon nem volt ínyére, hogy az „Igazság és Igazságosság” nevű blogján pellengérre állította a hatalom emberi jogi túlkapásait, s a rendőrégben dúló korrupciót.

Szerző
Témák
Vietnam blogger

Elmaradt az eufória a görög választás után

Publikálás dátuma
2015.09.21. 11:56
FOTÓ: Milos Bicanski/Getty Images
Évek, de talán évtizedek óta a legcsendesebb választást rendezték vasárnap Görögországban. A kampány rendkívül rövid, három hetes volt, s az egyes pártok programja között sem volt éles különbség. 

A válságig, illetve a hitelcsomagok elfogadásáig az ország nagyon megosztott volt a bal-és jobboldali ideológia alapján, ezek a törésvonalak elhalványultak az eltelt négy év alatt, s most aszerint megosztott a lakosság, ki az, aki nem lát jobb kiutat a válságból, mint a hitelezők programját, s ki az, aki még bízik a csodában. Valami olyan megoldásban, amely biztosítja a visszatérést a jóléthez anélkül, hogy ezért nagy árat kellene fizetni. A Sziriza a januári választás előtt egy ilyen utat javasolt, de néhány hónap után kiderült, hogy ez a reménytelenségbe, a kilátástalanságba vezet.

Ezért is volt nagy kérdés az, hogyan fogadják a választók Alekszisz Ciprasz pálfordulását. Vajon megbocsátanak-e nekik az emberek azért, mert – mint utóbbi kiderült – hitegette őket egy jobb élet reményével. A választás egyértelmű eredményt hozott: a lakosság elnézte neki a turpisságot, nagy fölénnyel nyert a Sziriza legveszélyesebb kihívója, az Új Demokrácia előtt.

Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, megint mennyire leszerepeltek a közvéleménykutató irodák. Fogalmazhatunk úgy, csak ők tették izgalmassá a választási kampányt, hiszen fej-fej melletti végkimenetelt jósoltak a Sziriza ás az Új Demokrácia között. Nagyjából július végéig még 35-40 százalékon látták Alekszisz Ciprasz pártját, ám különösen augusztus közepétől – legalábbis az irodák szerint – a párt megindult lefelé a lejtőn, kivált azután, hogy Panajotisz Lafazanisz volt energiaügyi miniszter vezetésével kivált belőle egy baloldali radikális csoport, s megalapította a Népi Egységet. A felmérések szerint a választásig folyamatosan apadt a Sziriza népszerűsége, s a választások hetének elején a közvéleménykutatók többsége már a konzervatívokat látta az élen. Csak az utolsó két napban látták megfordulni a trendet, amikor ismét, ha nagyon csekély előnnyel is, de a Szirizát tették az élre.

Mi történt? A már sokadszori bakit az sem menti, hogy a szokottnál magasabb volt a bizonytalanok aránya elsősorban amiatt, mert mindkét nagy párt, a Sziriza és az ND támogatta a hitelmegállapodást. Tény, hogy Görögországban, ahol elvileg kötelező lenne szavazni, nincsenek hozzászokva olyan helyzethez, hogy  viszonylag kevesen járulnak az urnákhoz, de nagyjából hatvan százalékos részvételnél így sem indokolt hét százalékot tévedni. S az sem feltétlenül magyarázat, hogy a megkérdezettek 13 százaléka nyilatkozott úgy: az utolsó pillanatban döntötték el, melyik párt neve mellé tegyék az ikszet. A felméréseket végző irodáknak alighanem el kellene gondolkodniuk azon, hogy megfelelő-e a mintavételük, minden rétegből hasonló arányban kérdezik-e meg pártpreferenciájukról a potenciális választókat. Az ugyanis vasárnap is kiderült, hogy sok minden befolyásolja a választást, s vannak bizonyos törvényszerűségek is. A gazdagabb városi lakosság például inkább az Új Demokráciára adja a voksát, a szegényebbek pedig inkább a Szirizára.

Görögországban azonban figyelembe kell venni még egy fontos tényezőt: hogyan vélekednek a pártokról a munkanélküliek. Ne feledjük, a munkaképes lakosság negyedének nincs munkája, s már az is komoly sikerként értékelhető, hogy az állástalanok aránya egy nemrég közölt felmérés szerint kicsivel 25 százalék alá ment. A munkanélküliek, a társadalom peremére szorultak az átlagosnál jóval magasabb arányban hajlamosak a szélsőséges pártokra voksolni, d ez egyértelműen kiderült vasárnap is. Felmérések szerint szinte tarolt, körülben a neonáci Arany Hajnal, amelyre az állástalanok 16,6 százaléka voksolt a közvéleménykutatók szerint. A szélsőbaloldali, Szirizából kilépett képviselők által létrehozott Népi Egység,amely némi meglepetésre végül a parlamentbe sem került be, 15,8 százalékot kapott tőlük, a kommunisták pedig 14,8 százalékot. Mint látható, ez a sorrend köszönő viszonyban sincs a választási végeredménnyel.

Amikor Görögországban kiírták az előrehozott választást, sokan úgy értékelték, hogy Ciprasz 19-re lapot húzott. Ha az Új Demokrácia nyert volna, ő lett volna e húzás nagy vesztese. Stratégiai lépése azonban nagyon is bejött. A Népi Egység megalakulásával megszabadult belső ellenzékétől, a baloldali radikális képviselőktől, akik elutasították a hitelmegállapodást, s nem tartottákkizártnak a drachmához való visszatérést. Hatalmas diadal Ciprasz számára az is, hogy a győztesnek járó 50 fős bónusszal együtt mintegy 144 mandátumra tett szert, tehát mindössze hét parlamenti hellyel maradt el az abszolút többségtől. Ezt senki sem hitte volna. Ez az eredmény már elegendő ahhoz, hogy folytatódjék a koalíció a Független Görögökkel (ANEL), amely ugyan csak tizedekkel lépte át a parlamentbe kerüléshez szükséges három százalékos küszöböt, de ketten együtt már 154 mandátumot szereznek, ami elég a kormányzáshoz.

Felmerül a kérdés: tényleg elég-e háromfős többséggel kormányozni Görögországban? A múlt tapasztalatai alapján nem. Ciprasz kormányzó többsége hónapok alatt tűnt el, de elődje, Antonisz Szamarasz kormányfő volt koalíció is a kormányzás utolsó hónapjaiban közélen táncolt függetlenül attól, hogy 2012-ben, a választás évében még biztos többségre támaszkodhatott az athéni törvényhozásban. Az Európai Bizottság kérése a mostani választás előtt az volt, hogy a választás előtt biztos többségre támaszkodó kabinet jöjjön létre, de ez a kétpárti koalíció nem feltétlenül meríti ki ezt az igényt. Nem is a populista ANEL-től kell tartani. Ez a kis párt, amely a januárban megkezdett kormányzás első hónapjaiban még oly harciasan bírálta a hitelezőket, s a „memorandumot”, azonnal visszahúzta kis szarvacskáit, amikor Ciprasz megállapodott a hitelezőkkel. Ekkor derült ki igazán, hogy az ANEL-nek, s öntörvényű elnökének, Panosz Kamenosznak nincs igazi ideológiája, csak az a fontos számára, hogy a kormány tagja lehessen.

Ciprasznak továbbra is sokkal inkább egyes párttársaitól kell tartania, mintsem a koalíciós partnertől. A Sziriza képviselői között ugyanis sok olyan személy indult, akikről közismert, miket nyilatkoztak a hitelmegállapodásról. Rejtély, hogy ők hogyan szavaznak majd, ha népszerűtlen intézkedéseket kell meghozni.

Ami a hitelmegállapodást illeti, a Sziriza győzelmével nem kell aggódni annak sorsáért, az azonban más kérdés, hogy mennyire vizezik fel.Ciprasz a választási kampányban elsősorban azzal kampányolt, hogy folytatja harcát, küzdelmét azért, hogy a lehető legjobb feltételeket harcoljon ki hazája számára. Egyelőre korai lenne arról beszélni, mire akar nemet mondani, azzal azonban már most számolnia kell, hogy forró ősz elé nézhet. A nyugdíjasok már most elégedetlenkednek, mert kevesebb öregségi járulékot kapnak, mint korábban. A privatizáció várható felgyorsítása miattminden bizonnyal megint sokan kerülnek az utcákra, s ez csak két példa a sok közül.

Ezekkel a nehézségekkel természetesen Alekszisz Ciprasz is tisztában van, s ezek magyarázzák azt, hogy a januárihoz képest nagyon visszafogottan ünnepelt. Ciprasz győzelmi beszédében elmondta, hogy a görög választók egyértelmű mandátumot adtak a kezébe, így tovább küzdhet bel- és külföldön az ország büszkeségéért. Ciprasz köszönetet mondott a választók bizalmáért. Ugyanakkor elismerte azt, amit januárban még semmi pénzért sem vallott volna be: „nincsenek varázsmegoldások”. Hozzátette ugyanakkor, hogy legfontosabb programpontjának a szociális szempontból nehéz helyzetben lévők megsegítését tartja.

Francois Hollande francia elnök a Sziriza figyelemreméltó beszédéről tett említést. Szerinte Görögország stabil állammá válhat. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke arra kérte Cipraszt, mihamarabb alakítsa meg az új kormányt. Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője késznek mutatkozott arra, hogy szorosan együttműködjék az új görög kormánnyal, s segítse Athént a reformintézkedések véghezvitelében. Norbert Röttgen, a német kereszténydemokrata CDU politikusa, a parlament külügyi bizottságának elnöke szerint Ciprasz mandátumot kapott a reformok életbe léptetéséhez. „Ez nagyon pozitív fejlemény” – emelte ki. Hozzátette, Ciprasznak széleskörű parlamenti támogatásra kell törekednie.

Szerző
Frissítve: 2015.09.21. 12:13

Elmaradt az eufória a görög választás után

Publikálás dátuma
2015.09.21. 11:56
FOTÓ: Milos Bicanski/Getty Images
Évek, de talán évtizedek óta a legcsendesebb választást rendezték vasárnap Görögországban. A kampány rendkívül rövid, három hetes volt, s az egyes pártok programja között sem volt éles különbség. 

A válságig, illetve a hitelcsomagok elfogadásáig az ország nagyon megosztott volt a bal-és jobboldali ideológia alapján, ezek a törésvonalak elhalványultak az eltelt négy év alatt, s most aszerint megosztott a lakosság, ki az, aki nem lát jobb kiutat a válságból, mint a hitelezők programját, s ki az, aki még bízik a csodában. Valami olyan megoldásban, amely biztosítja a visszatérést a jóléthez anélkül, hogy ezért nagy árat kellene fizetni. A Sziriza a januári választás előtt egy ilyen utat javasolt, de néhány hónap után kiderült, hogy ez a reménytelenségbe, a kilátástalanságba vezet.

Ezért is volt nagy kérdés az, hogyan fogadják a választók Alekszisz Ciprasz pálfordulását. Vajon megbocsátanak-e nekik az emberek azért, mert – mint utóbbi kiderült – hitegette őket egy jobb élet reményével. A választás egyértelmű eredményt hozott: a lakosság elnézte neki a turpisságot, nagy fölénnyel nyert a Sziriza legveszélyesebb kihívója, az Új Demokrácia előtt.

Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, megint mennyire leszerepeltek a közvéleménykutató irodák. Fogalmazhatunk úgy, csak ők tették izgalmassá a választási kampányt, hiszen fej-fej melletti végkimenetelt jósoltak a Sziriza ás az Új Demokrácia között. Nagyjából július végéig még 35-40 százalékon látták Alekszisz Ciprasz pártját, ám különösen augusztus közepétől – legalábbis az irodák szerint – a párt megindult lefelé a lejtőn, kivált azután, hogy Panajotisz Lafazanisz volt energiaügyi miniszter vezetésével kivált belőle egy baloldali radikális csoport, s megalapította a Népi Egységet. A felmérések szerint a választásig folyamatosan apadt a Sziriza népszerűsége, s a választások hetének elején a közvéleménykutatók többsége már a konzervatívokat látta az élen. Csak az utolsó két napban látták megfordulni a trendet, amikor ismét, ha nagyon csekély előnnyel is, de a Szirizát tették az élre.

Mi történt? A már sokadszori bakit az sem menti, hogy a szokottnál magasabb volt a bizonytalanok aránya elsősorban amiatt, mert mindkét nagy párt, a Sziriza és az ND támogatta a hitelmegállapodást. Tény, hogy Görögországban, ahol elvileg kötelező lenne szavazni, nincsenek hozzászokva olyan helyzethez, hogy  viszonylag kevesen járulnak az urnákhoz, de nagyjából hatvan százalékos részvételnél így sem indokolt hét százalékot tévedni. S az sem feltétlenül magyarázat, hogy a megkérdezettek 13 százaléka nyilatkozott úgy: az utolsó pillanatban döntötték el, melyik párt neve mellé tegyék az ikszet. A felméréseket végző irodáknak alighanem el kellene gondolkodniuk azon, hogy megfelelő-e a mintavételük, minden rétegből hasonló arányban kérdezik-e meg pártpreferenciájukról a potenciális választókat. Az ugyanis vasárnap is kiderült, hogy sok minden befolyásolja a választást, s vannak bizonyos törvényszerűségek is. A gazdagabb városi lakosság például inkább az Új Demokráciára adja a voksát, a szegényebbek pedig inkább a Szirizára.

Görögországban azonban figyelembe kell venni még egy fontos tényezőt: hogyan vélekednek a pártokról a munkanélküliek. Ne feledjük, a munkaképes lakosság negyedének nincs munkája, s már az is komoly sikerként értékelhető, hogy az állástalanok aránya egy nemrég közölt felmérés szerint kicsivel 25 százalék alá ment. A munkanélküliek, a társadalom peremére szorultak az átlagosnál jóval magasabb arányban hajlamosak a szélsőséges pártokra voksolni, d ez egyértelműen kiderült vasárnap is. Felmérések szerint szinte tarolt, körülben a neonáci Arany Hajnal, amelyre az állástalanok 16,6 százaléka voksolt a közvéleménykutatók szerint. A szélsőbaloldali, Szirizából kilépett képviselők által létrehozott Népi Egység,amely némi meglepetésre végül a parlamentbe sem került be, 15,8 százalékot kapott tőlük, a kommunisták pedig 14,8 százalékot. Mint látható, ez a sorrend köszönő viszonyban sincs a választási végeredménnyel.

Amikor Görögországban kiírták az előrehozott választást, sokan úgy értékelték, hogy Ciprasz 19-re lapot húzott. Ha az Új Demokrácia nyert volna, ő lett volna e húzás nagy vesztese. Stratégiai lépése azonban nagyon is bejött. A Népi Egység megalakulásával megszabadult belső ellenzékétől, a baloldali radikális képviselőktől, akik elutasították a hitelmegállapodást, s nem tartottákkizártnak a drachmához való visszatérést. Hatalmas diadal Ciprasz számára az is, hogy a győztesnek járó 50 fős bónusszal együtt mintegy 144 mandátumra tett szert, tehát mindössze hét parlamenti hellyel maradt el az abszolút többségtől. Ezt senki sem hitte volna. Ez az eredmény már elegendő ahhoz, hogy folytatódjék a koalíció a Független Görögökkel (ANEL), amely ugyan csak tizedekkel lépte át a parlamentbe kerüléshez szükséges három százalékos küszöböt, de ketten együtt már 154 mandátumot szereznek, ami elég a kormányzáshoz.

Felmerül a kérdés: tényleg elég-e háromfős többséggel kormányozni Görögországban? A múlt tapasztalatai alapján nem. Ciprasz kormányzó többsége hónapok alatt tűnt el, de elődje, Antonisz Szamarasz kormányfő volt koalíció is a kormányzás utolsó hónapjaiban közélen táncolt függetlenül attól, hogy 2012-ben, a választás évében még biztos többségre támaszkodhatott az athéni törvényhozásban. Az Európai Bizottság kérése a mostani választás előtt az volt, hogy a választás előtt biztos többségre támaszkodó kabinet jöjjön létre, de ez a kétpárti koalíció nem feltétlenül meríti ki ezt az igényt. Nem is a populista ANEL-től kell tartani. Ez a kis párt, amely a januárban megkezdett kormányzás első hónapjaiban még oly harciasan bírálta a hitelezőket, s a „memorandumot”, azonnal visszahúzta kis szarvacskáit, amikor Ciprasz megállapodott a hitelezőkkel. Ekkor derült ki igazán, hogy az ANEL-nek, s öntörvényű elnökének, Panosz Kamenosznak nincs igazi ideológiája, csak az a fontos számára, hogy a kormány tagja lehessen.

Ciprasznak továbbra is sokkal inkább egyes párttársaitól kell tartania, mintsem a koalíciós partnertől. A Sziriza képviselői között ugyanis sok olyan személy indult, akikről közismert, miket nyilatkoztak a hitelmegállapodásról. Rejtély, hogy ők hogyan szavaznak majd, ha népszerűtlen intézkedéseket kell meghozni.

Ami a hitelmegállapodást illeti, a Sziriza győzelmével nem kell aggódni annak sorsáért, az azonban más kérdés, hogy mennyire vizezik fel.Ciprasz a választási kampányban elsősorban azzal kampányolt, hogy folytatja harcát, küzdelmét azért, hogy a lehető legjobb feltételeket harcoljon ki hazája számára. Egyelőre korai lenne arról beszélni, mire akar nemet mondani, azzal azonban már most számolnia kell, hogy forró ősz elé nézhet. A nyugdíjasok már most elégedetlenkednek, mert kevesebb öregségi járulékot kapnak, mint korábban. A privatizáció várható felgyorsítása miattminden bizonnyal megint sokan kerülnek az utcákra, s ez csak két példa a sok közül.

Ezekkel a nehézségekkel természetesen Alekszisz Ciprasz is tisztában van, s ezek magyarázzák azt, hogy a januárihoz képest nagyon visszafogottan ünnepelt. Ciprasz győzelmi beszédében elmondta, hogy a görög választók egyértelmű mandátumot adtak a kezébe, így tovább küzdhet bel- és külföldön az ország büszkeségéért. Ciprasz köszönetet mondott a választók bizalmáért. Ugyanakkor elismerte azt, amit januárban még semmi pénzért sem vallott volna be: „nincsenek varázsmegoldások”. Hozzátette ugyanakkor, hogy legfontosabb programpontjának a szociális szempontból nehéz helyzetben lévők megsegítését tartja.

Francois Hollande francia elnök a Sziriza figyelemreméltó beszédéről tett említést. Szerinte Görögország stabil állammá válhat. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke arra kérte Cipraszt, mihamarabb alakítsa meg az új kormányt. Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője késznek mutatkozott arra, hogy szorosan együttműködjék az új görög kormánnyal, s segítse Athént a reformintézkedések véghezvitelében. Norbert Röttgen, a német kereszténydemokrata CDU politikusa, a parlament külügyi bizottságának elnöke szerint Ciprasz mandátumot kapott a reformok életbe léptetéséhez. „Ez nagyon pozitív fejlemény” – emelte ki. Hozzátette, Ciprasznak széleskörű parlamenti támogatásra kell törekednie.

Szerző
Frissítve: 2015.09.21. 12:13