Jajkiáltások megdöbbentő pillanatképei

A Néprajzi Múzeumban csütörtökön nyílt meg a World Press Photo díjazottjainak a tárlata, a közönség péntektől látogathatja. Háború, menekültek, járványok, hétköznapi drámák uralják a sokszor sokkoló felvételeket, melyek között több lírai, festményszerű kép is akad. A kiállítás október 25-ig tart nyitva. A képre kattintva galéria nyílik!

Mads Nissen dán fotóriporter fődíjas képén egy meleg pár, Jon és Alex látható. Az alkotás Alex kis lakásában, Oroszországban, Szentpéterváron készült. Egy meghitt pillanatot rögzít. Már-már túl intimet is, a kép mégsem tolakodó és nem is provokatív. Természetes egyszerűséggel mutat meg érintést, szerelmet, összetartozást. A fotós a testeket világította meg, az egyik fiú tekintete a kamera felé fordul, a másik fiú a földön fekszik. Egy képben minden benne van, az elfogadás, a tolerancia, de inkább az, hogy nem tesz különbséget szerelem és szerelem között. Nem hiába látható a kiállításon nálunk is főhelyen, azt hiszem ma Magyarországon is nagyon fontos üzenetet közvetít.

A kiállítás első képei is megkapóak. A portré kategória harmadik díját érdemelte ki az amerikai Lisa Krantz fekete-fehér fotója. A képen egy kamaszlány látható, aki halloween partira indul, és éppen megigazítja diszkótáncos jelmezének kesztyűjét az amerikai San Antonióban. Az árulkodó környezet a lány körüli tárgyak a szegénységre utalnak. A jelmez azonban csaknem hivalkodó. A vágyak és a valóság összeütközését mutatja az elkapott pillanat. Egy másik képen az olasz Turi Calafato egy futószalagra emlékeztető felvételén, amely Japánban Nagojában készült egy gyorsétteremben egymás utáni kockákon látunk ebédelő embereket, akik egyedül esznek, egyszemélyes asztaloknál. A képek felső felét elfoglalja az étterem redőnye, a fotós az alanyok fejének egy részét lehagyta. A képekről üvölt a magány, a hétköznapok bedaráló pörgése.

A kiállítás vissza-vissza köszönő tematikája a menekültek helyzete. Ez ugye számunkra nagyon is ismerős probléma, mivel az elmúlt hónapokban bennünket is elért a bevándorlók szinte kilátástalan kálváriája. Malica Fazehai képe, amely a Hétköznapok kategóriában a harmadik díjat érdemelte ki, eritreai menekültek esküvőjén készült az izraeli Haifában. De senki se gondoljon szokásos esküvői képre. A fotón távolban a város csodás épületei és a tenger, a közelben pedig menyasszonyok és vőlegények sétálnak egymással szemben egy lépcsőn. Fejüket szinte leszegik, nem is néznek egymásra. Az ünnepi pillanat keveredik a mindent uraló bizonytalansággal. Mindenki mozgásban van, és nem tudhatjuk hogy a fehérben vonuló párok otthonra lelnek-e valaha. A kép magyarázó feliratából megtudhatjuk, hogy kb. 50 ezer afrikai menedékkérő tartózkodik Izraelben, többségük Eritreából és Szudánból érkezett.

Massimo Sestini képén menekültek zsúfolódnak egy hajón 25 kilométerre a libanoni parttól, azt megelőzően, hogy a Mare Nostrum művelet keretében megmenti őket egy olasz fregatt. Az elmúlt hónapokban sok helyen láthattunk menekülteket mutató fotókat. Massimo Sestini felvétele mégis unikális. Egyszerre mutatja meg a reményt és a kiszolgáltatottságot, az örömöt és a fájdalmat. A hajón hánykolódók szinte kiemelkednek a vízből a képen. A csodavárás és a valóság ellentmondása itt is könyörtelenül elénk tárul még akkor is, ha ebben az esetben tényleg a túlélés mámoros pillanatait rögzítette a fotós.

Háborús momentumokból sincs kevés a kiállításon. Az orosz Sergei Ilnitsky szinte sokkoló felvétele az ukrajnai Donyeckben készült augusztus 26-án, azon a napon, amikor a város több területét lőni kezdték a kormányerők. A képen egy konyhaasztal látható ostrom után. A gyümölcsös tál tele van üvegdarabbal. A terítő foltokban véres. A függöny is véres, le is szakadt. A kávés doboz feldőlt. Egy jajkiáltás megdöbbentő pillanatképe.

Egy másik sorozaton az ebola járvány egészen szívbemarkoló lenyomatai tárulnak elénk. Legszívesebben elfordítanánk a fejünket, de nem tehetjük meg. Az amerikai Pete Muller Sierra Leonéban készült képei alig elviselhetők. A járvány kegyetlen momentumait mutatják. Az egyik fotón azt látjuk, hogy sírásók pihennek a nap végén a King Tom temetőben. A sírok mellett eldobott műanyag vizes palackok. Egy másik képen egy áldozathoz érkezik meg a mentőosztag, már későn.

Persze sokféle dráma létezik. A bangladesi Sarker Protick felvételei a fotós idős nagyszüleiről készültek, akik romló egészségi állapotuk miatt nem tudják elhagyni otthonukat a bangladesi Dakkában. Életterük egyetlen szobára zsugorodott. A csöndes lebegő életük egyetlen reménye a fény, amely uralja a képeket. Nem akármilyen dráma fogalmazódik meg a kínai Bao Tailiang fotóján, amely a világbajnoki futballdöntő után készült. A képen az argentin Lionel Messi néz farkasszemet a világbajnoki trófeával, miután csapata elvesztette a sorsdöntő mérkőzést. A fotó a sport kategória győztese lett, joggal.

Újdonságok és kísérőtárlatok

Az idén 131 országból 5 692 fotóriporter pályázott. A beküldött 97 912 fotó értékelésével a tizenkilenc tagú nemzetközi zsűri tizenhárom napot töltött Amszterdamban és tizenhét nemzet negyvenkét fotográfusát díjazták nyolc kategóriában. Révész Tamás a Néprajzi Múzeum kiállításának kurátora, aki huszonöt éve válogatja a Magyarországon látható World Press fotótárlat anyagát, kiemelte, számára a legnagyobb újdonság egy új kategória, „A hosszú munka” megjelenése. Ebben a kategóriában látható Parcy Padilla első díjas sorozata.

A fotós huszonegy éven át fényképezett egy leépülőben lévő családot, ahol előfordult kábítószer függőség, illetve AIDS-es megbetegedés. Az egyik fájdalmas képen az anya szív bele reménytelenül a cigarettájába. A díjazott képek mellett két kísérő kiállítás is várja a látogatókat. Az egyiken tisztelegve a World Press Photo megalakulása 60. évfordulójának, korábbi évek fődijas képeiből látható egy 30 képes összeállítás. A másik kísérő kiállításon pedig a Pictorial Collective magyar fotóriporterek csoportjának munkái láthatók.