Dragomán regényét dícséri a Der Spiegel

Egész oldalas cikkben méltatja Dragomán György Máglya című regényét a Der Spiegel hasábjain Daniel Kehlmann német író. A lap felvezetésében Kehlmann kedvenc őszi regényének nevezik a művet, az író pedig recenziójában a legnagyobbak közé sorolja a magyar szerzőt - számol be a konyves.blog.hu.

Daniel Kehlmann a kortárs német irodalom egyik reprezentánsa, több könyve megjelent magyarul is, legutóbb az F. Kehlmann recenziójában rögtön azzal indít, hogy a népességszámhoz viszonyítva sehol sem találni annyi nagyszerű szerzőt, mint Magyarországon. A német sztáríró név szerint említi Konrád Györgyöt, Kertész Imrét, Esterházy Pétert, Nádas Pétert és Krasznahorkai Lászlót, egyúttal hozzáteszi, hogy ebből a felsorolásból nem hiányozhat még egy név, mégpedig Dragomán Györgyé. Kehlmann szerint

A fehér királyban Dragomán tömören, érthetően és „szinte elviselhetetlen ridegséggel” mesélt a Ceaușescu-rezsim utolsó éveiben töltött gyerekkorról. A német író úgy véli, hogy a maga sötét intenzitásában A fehér király a bizonyíték az irodalom azon lehetőségére, hogy arra a szörnyűségre emlékeztessen, melyet a társadalom a legszívesebben elnyomna. A Máglya Kehlmann szerint hasonló terepen mozog, de cselekményét és erkölcsi fejlődését tekintve összetettebb annál. A cselekmény rövid ismertetése után Kehlmann kiemeli, hogy a regényben senki nem tud pontosan semmit, mindent áthat a düh és a zűrzavar, és az amúgy szigorúan elrendezett világ is nagy összevisszaságba fullad, melyben nem tudni, ki a tettes és ki az áldozat. Kehlmann szerint ami a Máglyát igazán naggyá teszi, az az a második szint, amely az elsőre észrevétlenül rásimul – ez pedig nem más, mint egyfajta vibráló mágikus realizmus.

A regénynek többféle olvasata lehetséges, nem ad egyértelmű feloldást, ám miközben egyre mélyebbre húz a rejtélyek örvényébe, főhőse, a 13 éves Emma egyre idősebb, érettebb és felnőttebb lesz. Kehlmann hipnotikus műnek nevezte Dragomán regényét, melynek elolvasása után – véli a német író – nem lehet megmondani, hogy tulajdonképpen mit is olvastunk, egy nem konvencionális fejlődésregényt, egy politikai tanulmányt, amely egy poszttotalitárius rendszerben élt életet ábrázol, vagy egy szürreális halottak könyvét árnyakról és szellemekről. Hogy mindez egyszerre jelen van, mégis keresetlenül hat, Kehlmann szerint összességében ez képezi a nagy európai elbeszélő Dragomán György művészetét.

Szerző
2015.09.29 07:47

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20

A világot könnyebb volt meghódítani - több mint negyven év után újra a Berlinálén

Publikálás dátuma
2019.02.15 11:30
Az Örökbefogadás főszereplői, Berek Kati és Vígh Gyöngyvér. A siker után a rendező útja könnyebb lett
Fotó: /
Mészáros Márta felújított filmjével, az Örökbefogadással tért vissza a Berlináléra. A hetvenes éveket Hanna Schygullával idézte meg.
„Más világ volt, átjutottam a kerítésen és boldogan söröztem.” Ezzel a mondattal kezdte Mészáros Márta a berlini Collegium Hungaricumban (CHB) tartott kerekasztal-beszélgetést, melyet annak kapcsán rendeztek meg, hogy a 69. Berlinale bemutatta az Örökbefogadás című művének felújított változatát. Nem mellékesen 1975-ben, Mészáros Márta ezzel az alkotásával – nőként elsőként – elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Medvét. Ahogy a jelenlévőknek fogalmazott, a vele kötelezően utazó elvtárs mondta neki még a díjkiosztó előtt, hogy díjat kapott. Akkor és ott nem érezte ennek a jelentőségét, de annak örült, hogy sikert aratott. Magyarországon ugyanis az Örökbefogadás bukott filmnek számított: annak idején volt egy filmelfogadó bizottság, állítólag azt mondták a rendezőnek, amit készített, az nem hordoz értéket és totálisan felesleges nőkről filmet készíteni. Sőt, tovább mentek: amikor a Berlinale meghívta a versenybe, kvázi le akarták beszélni a szervezőket. Mészáros Márta szerencsésnek tartja magát, mert végül a németek ragaszkodtak a művéhez és később rájött arra, mennyire jelentős dolog egy ilyen elismerést kapni, hiszen innentől kezdve sokkal könnyebben tudta a filmjeit elkészíteni. A CHB-s beszélgetésen egyébként jelen volt Hanna Schygulla német színésznő is, aki érdekességképpen megjegyezte, amikor 1969-ben levetítették a Berlinálén a Rainer Werner Fassbinderrel első közösen készített filmjüket, akkor kifütyülték őket. De Fassbinder állítólag a színpadról visszakiabált, hogy „fütyüljenek csak”. – Úgy tűnik, az újítókat sosem szeretik a sajátjaik – húzta alá a színésznő. Fassbinderrel volt konkrét élménye is Mészáros Mártának, amikor a német rendezővel közösen voltak a Berlinale zsűrijében 1977-ben. Ahogy mesélte, a férfi ment oda hozzá és megkérdezte tőle, milyen filmet készíteni a vasfüggöny mögött. Miután megegyeztek abban, hogy hasonlóak a feltételek (jelesül, kevés pénzből gyorsan), összebarátkoztak és bevallása szerint sokat ittak közösen. Olyannyira szoros lett ez a barátság, hogy közösen fúrtak, nehogy amerikai film kapja a fődíjat. Mészáros Márta hozzátette: neki szerencséje volt, hogy külföldön láthatta Fassbinder és a német expresszionisták, illetve a francia újhullámosok filmjeit, mert annak idején azok igen nagy késéssel jutottak el hozzánk. Ahogy fogalmazott, ezek a hatások csak egy generációval később, Szabó Istvánra és társaira voltak hatással. Arra a kérdésre, vajon Mészáros Márta hogyan küzdött a nőiességért egy férfiak által dominált szakmában, elmesélte, neki aztán nem voltak küzdelmei ezen a téren. Sokkal inkább voltak a rendezés terén. Például amikor nekiindult a forgatásnak, mindig azt kellett hallgatnia: ne izguljatok, jön majd Jancsó (Jancsó Miklós akkoriban Mészáros Márta férje volt) és megrendezi, megvágja, satöbbi. De nem jött, a filmek pedig elkészültek. Az már más kérdés, hogy a műveit nehezen fogadta el a hatalom, túl sok női témát láttak benne, amelyek, mint már korábban említettük, feleslegesnek számítottak. De, aztán mindig jött egy külföldi siker. „Magyarországot nehezen hódítottam meg, a világot sokkal könnyebben ment” – mondta nevetve Mészáros Márta. Hozzátéve: huszonnyolc rendezésével mármost rekorder, de senki se számítson arra, hogy visszavonult, mert „kurvára unalmas, ha nem filmezhet”.
2019.02.15 11:30
Frissítve: 2019.02.15 11:30