Folytatódhat-e az esernyős forradalom?

Épp egy évvel ezelőtt indult be az a széleskörű tiltakozáshullám Hongkongban, amelyet idővel „esernyős forradalom” néven kezdtek emlegetni, a résztvevői által használt, szimbólummá vált, sárga esernyők miatt.

A demonstrációk azért kezdődtek, mert világossá vált: a politikai irányítást kezében tartó Peking olyan választási szabályokat szab meg a hajdani brit kolóniának, amelyek biztosítják akarata érvényre juttatását. A tüntetéseken összegyűlt, jobbára egyetemista korú tízezrek viszont a demokrácia védelmében, s az „egy ország – két rendszer” alapelv jegyében tiltakoztak a kínai anyaország nyomása miatt. (Hongkong 1997-ben azzal a feltétellel került vissza Nagy-Britanniától Kína fennhatósága alá, hogy Peking tiszteletben tartja a többpárti demokrácia ott érvényben levő játékszabályait.)

A tavalyi demonstrációk során a tiltakozók utakat, felüljárókat foglaltak el, s így gyakorlatilag megbénították a kormányzati negyed forgalmát. Az akció 79 napig tartott, akkor a kemény hatósági fellépés nyomán kifulladt, anélkül, hogy Peking érdemben meghátrált volna. A tegnapi megemlékezések felszólalói hitet tettek az eredeti célok mellett. „Nem félünk a könnygáztól” – skandálták, a tavalyi rendőri bevetésekre utalva. Helyi megfigyelők azonban valószínűtlennek tartják, hogy az esernyős forradalom folytatódhatna, egyrészt a demonstrálók szempontjából hátrányos erőviszonyok, másrészt a diákmozgalmakon belüli, érezhető ellentétek miatt. Az egyetemista csoportokat ugyanis megosztja a dilemma, hogy békés megmozdulások szervezésével, vagy inkább radikálisabb akciókkal kellene-e próbálkozni a hongkongi demokrácia megvédése érdekében.