Méltó emléket!

Olvasom a Népszavában, hogy augusztus 27-én, lényegében titokban felavattak egy kormány-emlékművet az ukrajnai városba deportált, közel húszezer zsidó halálának helyszínén. A magyar kormányt Latorcai Csaba helyettes államtitkár képviselte, Szakály Sándor, a jeles "idegenrendész", a Veritas Intézet igazgatója tartott beszédet.

Az emlékmű teljes felirata a következő: „A Magyarországról 1941-ben német megszállás alatt álló területekre kitoloncolt, és e helyen legyilkolt sok ezer zsidó áldozat emlékére állította Magyarország Kormánya. 2015” Nem szerepel a szövegben, hogy ki toloncolta ki őket és miért, nem derül ki, ki gyilkolta le őket, s az sem, hogy kétezren, vagy kétszázezren voltak-e. Orbánéknak ismét sikerült egy történelem-hamisító monumentumot létrehozni, ezúttal nem az éj leple alatt, de a távoli Ukrajnában. A múlt bűneivel, a történelmi igazsággal való szembenézés egyelőre tovább halasztódik, s amíg Orbán regnál ebben az országban, nem is fog megtörténni.

Ezt igazolja többek között Schmidt Mária újabb megbízatása, aki az 56-os forradalom hatvanadik évfordulója megünneplésének kormánybiztosa lett. E feladat ugyan némileg vigaszdíj számára, mivel a Sorsok Háza című, a Józsefvárosi pályaudvarra tervezett és építészetileg befejezett projekt nyilvánvalóan megvalósíthatatlan az ő közreműködése mellett – ezt még a Fidesz is belátta. A terrorházi főigazgató a kiállítás tartalmáról ugyanis egyáltalán nem hajlandó tárgyalni a zsidó szervezetekkel. Egy ilyen embert persze kinevezni sem lett volna szabad egy holokauszttal kapcsolatos beruházás élére, ahogy a Szabadság-téri emlékmű gyalázatát sem mossa le róluk senki. Az 1941-es tragédiára egyetlen tábla emlékezteti azt, aki észreveszi és erre hajlandó: ez a Rumbach utcai zsinagóga falán található.

Ennek szövege a következő: „1941 augusztus végén a nácik 16-18 ezer Magyarországról ’rendezetlen állampolgárság’ okán deportált zsidót Kamenyec-Podolszkijban legyilkoltak. Az áldozatok egyik internálótábora előzőleg itt működött.” A kitoloncoltak között évtizedek óta a fővárosban élő, megbecsült polgárok is voltak. Ennek a történetnek az áldozatai megérdemelnének egy komolyabb hazai emlékhelyet. Egyszer talán ez is megvalósul, s nem csak náci írók szobraival dekoráljuk ki az országot.