Az oktatópárosnak nem ez volt az első különleges foglalkozása. Marianna és Kitti többször járt a dévai gyermekotthonban és Indiában egy tibeti gyermek faluban is szerveztek már tréningeket az önismeret, művészeten keresztüli fejlesztésére. Véleményük szerint a rajzolás nem csupán kikapcsolódás, hanem egy új látásmód is, mellyel az ember közelebb kerülhet az időtlenséghez és önmagához. Tapasztalatokat gyűjthet, amikkel képes örömet szerezni másoknak, növekszik az elfogadása és a saját lelki békéje, egyensúlya is helyreáll.
- Azért mondtunk igent a börtön megkeresésére, mert mindketten azt valljuk, hogy nem lehet valakit megítélni egyetlen cselekedete alapján. Minden embernek jár új és új esély, hogy megmutassa önmagát, és ez az elítéltekre is vonatkozik. Nem tartom helyesnek, ha merev skatulyába zárunk be egy embertársunkat azért, mert korábban elkövetett cselekedetével azonosítjuk és nem adunk esélyt annak, hogy benne is változások mehetnek végbe folyamatosan. Mi magunk se szeretnénk, ha sok évvel ezelőtti hibáinkkal tennének egyenlővé minket, tehát attól, mert valaki egyszer bűncselekményt követett el, nem jelenti azt, hogy egész életében azzal kellene azonosítani – mondta Marianna.
Az oktatópárost a társadalom szerint kemény fiúkként aposztrofált elítéltek várták a börtönben. Mindegyiküket hosszú évekre, több tíz évre ítélte el a bíróság. Az átlagosan harminc év körüli fiatalembereket az intézmény aszerint választotta ki, hogy kit ítéltek alkalmasnak a közösségi munkára. Mivel az oktatók nem voltak kíváncsiak a jelentkezők előéletére és bűneire, így a szerencsések, tiszta lappal vehettek részt a tanfolyamon. Marianna és Kitti személyes tapasztalás alapján akarta megismerni a jelölteket, amin az elítéltek lepődtek meg leginkább. Azt gondolták ugyanis, hogy a két “tanárnő” pontosan ismeri mindegyikőjük „történetét”. Az oktatók elmondása alapján az első nap reggelén mindenki kissé feszült és izgatott volt, ám a megismerkedést követően hamar feloldódott a társaság. Az ítéletmentes hozzáállásnak köszönhetően a húsz férfival oldott, kellemes légkör alakult ki.
- Választhattunk, ezért úgy gondoltuk jónak, hogy a biztonsági őr ne tartózkodjon a teremben a foglalkozások ideje alatt. A csoport tagjait feszélyezte volna, így viszont néhány órán keresztül szabadabbnak érezhették magukat. Olyan világba kerültek, ahol nem létezett más, mint a rajzolás, kritika és bírálatmentes hangulat, biztatás és természetesen a beszélgetésekre is hangsúlyt fektettünk. Mindkettőnk köpenyére volt csíptetve egy kézi riasztó, de teljes biztonságban éreztük magunkat és tudtuk, hogy nem lesz rá szükségünk – számolt be Marianna.
- A csoport tagjai felülmúlták az elképzeléseinket, rendkívül segítőkészek és hálásak voltak mindenért. A külvilág küldötteiként értelmezték a jelenlétünket, akik új élményeket, frissességet, kihívást és színeket vittek nekik a börtön falak közé. Meghatódtak, hogy a keresztnevükön szólítottuk őket, hiszen a megszokott rutin szerint számsorokban illetve vezetéknevükön ismernek önmagukra – mesélt Kitti a legérzelmesebb pillanatokról.
Az oktatók a tanfolyam segítségével elérték, hogy a férfiak őszintén beszéltek élményeikről, félelmeikről, megosztották a csoportban egymással az őket foglalkoztató kérdéseket és terveket. A baráti légkör, a rajzolás segítségével az időből való kiszakadás és a pozitív élmények mind hozzájárultak a jelenlévők egyensúlyának megerősödéséhez. Az oktatók szerint nem csak az elítéltek kaptak pluszt, hanem ők maguk is sokat tanultak.
- Sokan halmozottan hátrányos helyzetű családban nőttek fel, ahol senki nem mutatott /nem tudott mutatni/ helyes irányt. Részben ennek következményeként elkövettek egy súlyos cselekedetet, hoztak egy rossz döntést, azért kerültek börtönbe. Tisztában vannak a bűnük súlyával, viszont emberek ők is, akik sok év múlva újra a társadalom tagjai lesznek. Jobbá akarnak válni minden nap. Szívesen tesznek is ezért, ha van rá lehetőségük. Tanulnak (érettségit, diplomát is szereznek), alkotnak, dolgoznak, ajándékoznak. Most megélték a rajzolás örömét, egyfajta nyugalmat, békét, azt, hogy az alkotás az időtlenségbe visz és örömet okoz.
Az értékek tisztánlátása, az önismeret lehet az az út, ami által újra tudják értékelni az életüket, önmagukat és hasznos tagjává válhatnak a közösségnek. Ehhez szükséges, hogy elfogadják magukat és ne folyamatos önmarcangolással keljenek és feküdjenek, hanem a lehető legtöbb lehetőséget használják ki a fejlődésükre – emelte ki Marianna. Az egyik elítélttől a következő gondolatokat kaptuk útravalóként: ,,A börtön nem egy épület, ahol gonosztevőket tartanak elzárva, a börtön egy intézmény, amellyel a társadalom tükröt állít magának. A börtönben sorsokat őriznek.”
Roger Sperry, az emberi gondolkodás kettős természetéről szóló úttörő felfedezései szerint, a verbális, elemző gondolkodás helye zömmel a domináns bal agyfélteke, míg a vizuális, észlelő gondolkodás a szubdomináns jobb agyféltekéhez kötődik. A módszer egy mentális váltást tanít a két agyfélteke között, előtérbe helyezve a jobb agyfélteke előítéletmentes, vizuális, globális észlelési működésmódját. A gyakorlatok némelyikét lehet furcsának nevezni, de mind egyszerű és nem igényel rajztudást, tehetséget. Elegendő ha valaki teljesen átlagos kéz-szem koordinációval bír, és van annyi kézügyessége, hogy tud írni. A feladatok végig veszik a rajzolás öt alapkészségét, a –szélek, -terek, -viszonyok, a fény-árnyék és a teljesség észlelését. A felnőtt tanfolyamokra 14-éves kor felett lehet jelentkezni, és teljesen függetlenül az előzetes rajztudástól, minden részvevő nyitó és záró rajza között - bár változó mértékben nagy különbségek lehetnek - fejlődés látható. A módszernek célja nem az egyéni stílus kialakítása, hanem a látvány utáni realisztikus rajzolás elsajátítása.