Orbán nem Hitler, és a magyar kormány ugyan nem nagy barátja a demokráciának, de nem náci, vélekednek a politikai elemzők. Igazuk van, valóban nem náci. De úgy tudom, Orbán példaképének tekinti Mussolini munkásságát. Érdemes összehasonlítani Orbán szóhasználatát, intézkedéseit, a törvényeiben kialakított intézményrendszert Mussolini korporatív államával, ebben pontos eligazítást adhatnak a tudós Ormos Mária elemzései. A különbség csupán annyi, hogy Mussolini hobbija a kortárs művészet volt, Orbáné a foci. De Mussolini javára írható, hogy mindezek ellenére az ő ámokfutása alatt az olasz fociválogatott kétszer lett világbajnok, míg...
Röviden: Mussolini volt a klasszikus fasizmus mintaképe. Orbáné pedig ő. Vagyis Orbán és rendszere tipikusan fasiszta, de egyáltalán nem náci! Klasszikus értelemben vett fasiszta. Az ellenzéki sajtónak ezt kellene tudatosítani a történelmi dokumentumokat nem lapozó olvasókban. Miért nem teszik? Miért próbálják demokratikusnak beállítani azt az embert (és rendszerét), aki (és amely) demokratikusan jutott hatalomra (éppúgy, mint a náci Hitler és a fasiszta Mussolini), de aki ezt a hatalmat nem demokratikusan működteti. A demokrácia nem négyévente egy napból áll! A mindennapokban dől(t) el, hogy mivé lesz(tt).