Hiába a Bush-család szerteágazó kapcsolatrendszere, kiépített kampánygépezete, Jeb Bushban a republikánus választók mintha nem látnának fantáziát. Hiába általános a közvélekedés, hogy a volt floridai kormányzó okosabb és felkészültebb, mint a bátyja, ha a szavazók úgy vélik, nem ő az, akivel szívesen meginnának egy sört. A Bush-dinasztia 2016-os elnökaspiránsára mintha nem lenne kereslet. Jeb Bush ugyan szereti „kívülállóként” feltüntetni magát, s a családnevét is lehagyja a kampányplakátokról, mégis tudvalevően ő a republikánus elit favoritja, nagyon is bennfentes politikus, akinek apja és bátyja is amerikai elnök volt, s nem tévedne el a Fehér Házban.
Pontosabban ő lehetne a favorit, ha az öntörvényű New York-i milliárdos, ingatlanbefektető és showman, Donald Trump nem írja át a 2016-os választások forgatókönyvét. A botrányhős celebnek, szórakoztató bohócnak kikiáltott Trump kampányát eleinte senki nem vette komolyan, múló hóbortnak tartották, s arra számítottak, a kitartásáról legkevésbé sem híres milliárdos előbb-utóbb beleun a kampányolásba. Trump az utóbbi időben ugyan kezdett visszaesni, de így is az élen áll. Ráadásul a milliárdos a többiekkel ellentétben nem szorul rá az adományozókra, igaz, nem tudni, hogy vagyonából mennyit kész áldozni azért, hogy bebizonyítsa, „csakazértis” ő lesz a republikánusok elnökjelöltje. Trump kampányrendezvényein baseball-sapkákat dobál a tömeg közé, hallgatóságát mindig megörvendezteti valamilyen vagdalkozó megjegyzéssel.
Donald Trump harsányságával szemben a visszafogott Jeb Bushnak nemigen van fegyvere. Lehet, hogy idősebb Bush elnök feleségének, Barbara Bushnak az első megérzése volt a helyes, amikor úgy nyilatkozott, hogy két Bush bőven elég volt a Fehér Házban. A Bush-testvérek mamája utóbb visszaszívta ezt a megjegyzést, s támogatja másodszülött fia kampányát. Nem is ezzel van a gond, hanem azzal, hogy Jeb csak félszívvel vetette be magát a hadakozásba, túl megfontolt ahhoz, hogy bombasztikus kijelentésekkel dobálózzon, túl udvarias ahhoz, hogy válogatott sértéseket vagdosson ellenfelei fejéhez.
Jelenleg a nem szokványos elnökjelölteknek nagyobb a keletje. E trend miatt sikeres Trump, ezért népszerű Ben Carson, a fekete idegsebész, aki „beolvasott” Obamának, ezért jön fel a felmérések szerint az üzletasszony Carly Fiorina. Hasonló okból hallgatják nagy tömegek a demokrata oldalon a „megválaszthatatlan”, magát szocialistának valló szenátort, Bernie Sanderst, aki némely államokban lekörözi a fő esélyesnek tatott Hillary Clintont.
Jeb Bush „átlagosan” szerepelt a tévévitákban, másodszorra ugyan harciasabb volt, de nem átütő. Ráadásul már a kampány elején több bakit is vétett, nem talált frappáns válaszokat a bátyja „nyolc évével”, az iraki háborúval kapcsolatos, óhatatlanul felmerülő kérdésekre. Bush kampánykasszája ugyan dagad, megengedheti magának, hogy elveszítsen néhány kétkedő támogatót, de ha tömegesen elpártolnak tőle, akkor szinte semmi nem marad, amivel kiemelkedne az átlagból, írta a minap a Politico című lap.
A keményvonalas konzervatívok számára Jeb túl mérsékelt, a független szavazók elvárásaihoz képest túlságosan konzervatív. Trump gúnyt űzött abból, hogy Bush felesége mexikói, hogy időnként spanyolul beszél a kampányrendezvényeken. Jeb Bushnak az illegális bevándorlással kapcsolatban elfoglalt álláspontja távol áll a republikánus többség véleményétől. Mióta nem kormányzó, Jeb leginkább az oktatási reform terén volt aktív, de önmagában ezzel sem lehet választást nyerni.
A Washington Post elemzője, Chris Cillizza Bush kampányának dinamikáját Scott Walkeréhez hasonlította: a wisconsini kormányzó támogatottsága drasztikusan visszaesett, nem mutatott javulást, így ki is lépett a versenyből. Bush népszerűsége hasonlóképpen drámaian csökkent, 7 százalékon áll, kampánya stagnál. Miért nem idegeskedik még Jeb Bush? Joggal hiszi, hosszabb távra tervezhet, mivel idén csak az első félévben 114 millió dollár támogatást szedett össze, többet, mint az összes többi induló együttvéve. A Bush-kampány szeptember közepén elkezdett költeni, 24 millió dollár értékben vásároltak hirdetési időt Iowában, New Hampshire-ban és Dél-Karolinában. A választási hirdetések jórészt Bush floridai kormányzói teljesítményét dicsérik. Ha azonban ennyi pénz bevetésének sem lesz foganatja, Bush mégiscsak elkezdhet idegeskedni.
Bush múlt hétvégén a FoxNews-nak adott nyilatkozatában próbálta csökkenteni szerény népszerűségi mutatóinak jelentőségét. „Ezek a felmérések valójában nem számítanak” – mondta, s valószínűleg igaza van abban, hogy sok minden történhet még, mire jövő januárban megkezdődnek az előválasztások, s már „élesben” megy a voksolás. „Nagyszerűen felkészültek vagyunk a korán szavazó államokban” – nyugtatgatta magát Jeb Bush, rálegyintve arra, hogy jelenleg csak ötödik New Hampshire-ban. Az amerikai média szerint azonban Jeb nem kap januárig türelmi időt, állítólag megüzenték neki, ha egy hónapon belül nem mutat fel eredményeket, elapadnak a pénzforrások.
Az ABC News szerint Bush adományozóit három dolog aggasztja, elsősorban persze a kiábrándító népszerűségi mutatók, másodsorban, hogy Jeb Bush nem szerepel eleget a médiában. A harmadik dolog pedig – Marco Rubio. A legutóbbi felmérések szerint a 44 éves floridai szenátor megelőzte egykori mentorát. Jeb ugyan arra számított, hogy ha versenybe száll az elnökségért, Rubio udvariasan visszalép, ám ez nem történt meg. A legutóbbi tévévitában a dinamikus Rubio jobb benyomást keltett az enervált Bushnál. A vita nyomán Rubio népszerűségi mutatói emelkedni kezdtek, s – ami a Bush-kampányt igazán megijesztette – Scott Walker adományozói jórészt Marco Rubio táborába soroltak át. Könnyen megeshet, hogy ha a Trump-lufi kipukkad, s eljön a profi politikusok ideje, nem a mérsékelt Jeb Bush, hanem a teapárti konzervatív hullámot meglovagoló Marco Rubio lesz a favorit. Ez pedig a Republikánus Párt számára is messze ható következményekkel járhat.
Szeptember 30-ával lejár az amerikai szövetségi kormány finanszírozása, s ha a kongresszus két háza nem szavaz meg átmeneti költségvetést, mától ismét bezárhatnak a kormányhivatalok, szövetségi alkalmazottak tízezreit küldhetik kényszerszabadságra, az amerikai fegyveres erőknél is korlátozásokat kell elrendelni. James Clapper nemzeti hírszerzési igazgató egy tegnapi kongresszusi meghallgatáson figyelmeztetett: súlyos nemzetbiztonsági kockázatokkal jár, ha a különféle ügynökségeknek átmenetileg fel kell függeszteni tevékenységüket.
A demokrata kormányzat és a republikánus többségű kongresszus közötti éves konfrontációt a remények szerint idén talán sikerülhet elkerülni. A jövő évi választásokra készülődve a republikánusok sem akarják kiélezni a helyzetet. Az elmúlt két évben kétszer „zárt be” Washington, s a CBS News friss felmérése szerint a közvélemény inkább a kongresszusi republikánusokat hibáztatná, ha ismét leállna az ügyintézés a kormányhivatalokban, a megkérdezettek 39 százaléka a kongresszus kerékkötését okolná a válságért, s csak 28 százalék Barack Obama elnököt.
Az amerikaiak 50 százaléka ugyan arra számít, hogy a Fehér Ház és a Capitolium ismét nem jut egyezségre, de idén – sajátos módon épp a házelnök, John Boehner visszavonulása miatt – elmaradhat az összecsapás. A hónap végén távozó Boehner nem akar egy elhúzódó konfrontációval búcsúzni. A szenátus már kedden megszavazta az átmeneti finanszírozást, s ha a képviselőházban is átmegy a tövény, decemberig ismét nincs gond. Utoljára 1997-ben fogadott el az amerikai kongresszus rendes éves költségvetést.
