A szőlőben sok érdekes nekem nem volt. Szabadon csatangolhattam a szőlőtőke sorok között, megmászhattam a szőlőben kötelező duráncki barack és az aratási körtefát. Nagymamám szigorú intelme alapján kerülgetnem kellett a tőkék közé ültetett sárga- és futóbab töveket. Alig vártam, hogy előkerüljön Nagyapám szütyőjéből a sült kacsacomb. Megkaptam egy nagy szelet fehér kenyérrel, de Nagyapám a csatos üveget fogta meg előbb, kortyolt, és csak utána fogta meg a kacsa püspökfalatját, egy még nagyobb szelet fehér kenyérrel. Az ebédet én a kútból húzott friss vízzel, Nagyapám egy újabb korty sillerrel zárta.
Évek múlva tudtam meg Apámtól, hogy a csatos üvegben siller volt. A családi közös munka része volt a mezőfalvi (Fejér megye, Mezőség) szőlőben a szüret. Napszámos ilyenkor sem volt, nem tellett a szabó fizetéséből ilyenre, viszont a bort a Nagyapám négy lányának minden udvarlója, férje szerette. Az unokák a csemegeszőlőt szerették. Unokából is volt nyolc, a dédunokák számáról már nem tudott a Nagyapám, mert az égben varrta az angyaloknak a ruháikat. Mindenkinek dolgozni kellett a szüreten. A fehér és a vörös szőlőt egyben szüretelték, együtt tették a szállító dobozba, együtt préselték, majd egyben érlelték a kádban.
A szüret után Nagyapám - magára maradva - a fehér- és egyben vörös szőlőből készült mustot egyben kezelte. Sillert készített, mert szegény volt, és mert sváb volt. Racionális, költségtakarékos, eredményre céltudatos volt, és nem akart költeni arra, hogy a kocsmában vegye meg a volt/új földesúr borát.
Siller. Ez a neve a fehér és vörös szőlőből – egyben - készült bornak. A siller nem egy szőlőfajta, hanem egy borszín, amely a fehér és a vörös között áll.
Előbb készített Nagyapám sillert, mint a mai borászok. Előbb láttam sillert, mint a mai borszakértők döntő többsége. Előbb ittam sillert, mint a mai borszakértők és árusítók döntő többsége. Az „előbb láttam” nem érdem, csak tény. A sillert az idősebbek tisztán, a fiatalabbak fröccsnek itták. A sillertől nem lehetett berúgni, mert könnyű és egyszerű bor volt. (A falusi kocsmában a verekedéseket mindig a pálinkával tüzelt fiatal férfiak folytatták a szabadnak tekintett/vélt hölgyek kegyeiért.)
A siller munkabor, amelyet a fizikai munkát végzők kaptak napszámosként. A siller bor volt, nem műbor, amely szalmából/műtrágyából készült.
A bortörvények a rendszerváltás utáni termékek. Ezek a törvények nem a borról szólnak, hanem a profitról. Jelenleg olyan borokat iszunk, amelyeket a profit orientál. (Ezért isznak az elesett társadalmi csoportok higított etilalkoholt.)
Az egyik üzletlánc a saját reklámja szerint bort árul és nem üveget. Legyen úgy. Az „Egri siller” (Vincze pince) a dolgozók bora: könnyű, nem vesz le a lábadról, energiát ad és a teljesítményt fokozza, ha mértékkel fogyasztják. A mérték 16 óra alatt maximum 1,5 liter, benne 8 óra kemény munka és hozzá legalább 2 liter víz. Ha nem olyan munkakörben dolgozol, amely kemény fizikai munkát jelent, akkor a mérték maximum 0,5 liter 1,5 liter vízzel.
Ha nem dolgozol, akkor ne is igyál bort!