A siller dicsérete

Mindig siller bort ivott János, az anyai nagyapám. Szabómester létére nem vetette meg a szőlőben a kétkezi munkát: „Kiegyenesítem a hátam, kisunokám!” – mondta, amikor elindultunk a szőlőbe az egy ló húzta kocsin. A varrógép melletti egész heti görnyedést felváltotta a szőlőkapálás, a metszés, a kacsolás, a hurulás, a permetezés görnyedése - szombaton. A lovaskocsin nekem a legjobban a lógombócok eregetése tetszett. „Újra!” kiáltottam Nagyapámnak, aki nem szólt semmit, csak - elsőre - elővette a csatos üveget (1,5 l) és ivott egy kortyot a sillerből.