Csak bólogatni tudunk a szocialista-kereszténydemokrata német koalíció egyik legtekintélyesebb tagja, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter szavaira: a nemzeti szuverenitás egy részének közösségi szintre emelésén alapuló új menekültügyi rendszert kell kidolgozni az Európai Unióban, Magyarországot pedig nem szabad mindig sarokba állítani. Bár, ha a magyar kormány megnyilatkozásait tekintjük, akkor úgy tűnik, Budapest önmagát zárja diplomáciai karanténba, ami csupán enyhe megfogalmazása annak: a miniszterelnök mind dühödtebben szaladgál a menekültek ellen felhúzott kerítései közötti tányéraknákon.
A korábbi, szinte már követhetetlen és minősíthetetlen vádaskodások nyomán világossá lett: egész Európa megvakítva kereng a menekültek között, csak a magyar kormányfő lát világosan. Brüsszelben Szulejmán emlékén borzongva ("mit adtak nekünk a törökök?"), önmagát nem kímélve védi a keresztény Európát az iszlám betolakodóktól ("a bevándorlók körülbelül 80 százaléka fiatal férfi, és inkább hasonlítanak egy hadseregre, semmint menedékkérőkre"), miközben New Yorkban minden erejével küzd az iszlámellenesség ellen.
A kormányfő tegnap reggeli rádióinterjúja különösen sikeres volt, ha az a cél, hogy Magyarország utálatos zárványként vegetáljon a következő években Európa közepén. Tekintsünk el attól, hogy Orbán Viktor megrója "az ideologikusabban gondolkodó országokat", mert a francia és az olasz politika, valamint a német és az osztrák politikának egy része egyértelműen pozitívnak tartja a migrációt, és így bátorítja is. Értjük, hogy baj van a liberális ideológiával, ha nem a mi pragmatizmusunkat szolgálja. De - a Bem tér által már el- és kiátkozott horvát kormányfő budapesti látogatásának előestéjén - vajon milyen gyakorlati célt szolgálnak a következő szavak: Zoran Milanovicre a Szocialista Internacionálé megbízottjaként kell tekinteni, akinek az a dolga, hogy támadja Magyarországot. Amiket a horvát miniszterelnök mond, mi nem tekintjük a horvát emberek véleményének. (Nem mellékesen: tekinthető-e a magyar emberek véleményének, amit Orbán mond?) Bécsi látogatásának másnapján pedig azt mondja: az osztrák politikai élet izgalmi állapotban van a tartományi választások miatt, ezt tudomásul kell venni, törekedni kell az együttműködésre, de az nem jó, hogy miközben Magyarország próbálja védeni a határt, ők baráti tűzzel hátulról hátba lőnek bennünket. (Apróság, de szemből ez nem tehető meg.)
Na most: 1. Milanovic és pártja a Szocialista Internacionáléhoz (is) tartozik, márpedig e szervezet pártjai támogatják, jó dolognak tartják a bevándorlást - gondolja Orbán, csak azért, hogy az általa kétes emlékűnek tartott Internacionáléval rossz emlékeket idézzen fel a hallgatókban. Mert az ernyő-világszervezet legutóbb decemberben ülésezett, s nem foglalkozik napi politikával. Orbán alighanem a PES-re gondolt, az Európai Szocialisták Pártjára, amelynek frakciója is van az Európai Parlamentben. Az ő ügynöke lehet tehát Milanovic. 2. Ha a magyar kormányfő provokátornak nevezi horvát kollégáját, mert beleszól a magyar belpolitikába, akkor honnan veszi a bátorságot, hogy ő meg az osztrák belpolitika "izgalmi állapotát" hevítse, miért jó neki, ha az osztrák szélsőjobb megerősödve kerül ki a voksolásból?
A reggeli interjú után a kormányfő a Bank of China RMB klíringközpontjának megnyitó ünnepségén kapott szót. Azt mondta: Magyarország képes arra, hogy Közép-Európa növekedési centruma legyen, mert hinnünk kell a kínaiaknak, ha Budapestet választották, akkor ebben az országban van fantázia, szufla, jövő és lehetőség, és létrejöhet egy új Selyemút Kína és egész Közép-Európa között.
Félünk, szűk lesz az a selyemút, ha a végén egyedül maradunk rajta.