Kormányváltás kellős közepén vagyunk, és észre sem vesszük. Nem a demokratikus erők váltják le Orbánt, és nem is Vona Gábor ül a helyébe. Orbánt Orbán váltja le, vagy fel, választás nélkül is. Az egyik Orbánt a másik Orbán, aki minden eddiginél nagyobb arányban, szinte az összes lényeges ponton a Jobbik programját valósítja meg. Karakterét tekintve ez már a Jobbik kormánya, bár a miniszterelnököt ugyanúgy hívják.
Köztudott, hogy Orbán külföldön azzal fegyverezi le kritikusait: ha ő megbukna, jönne a Jobbik. Az a helyzet, hogy nem jönne, hanem már félig-meddig hatalomban is van. Nem személyesen Vona, nem Novák vagy Gyöngyösi. Ők fancsali képpel figyelik, hogy javaslataik kormány-előterjesztésekben köszönnek vissza, paneljeiket hivatalos beszédek és szóvivők visszhangozzák. Egyik szemük sír, a másik meg nevet. Gondolataikat megvalósulni látják, ők maguk mégsem ülhetnek a kényelmes bársonyszékekben, csak hátrébb, a parlament fapados soraiban.
A minap Novák Előd rezignáltan nyugtázta: „Hozzászoktunk már ahhoz, hogy ki akarják fogni a vitorlánkból a szelet.” A széljárás, amely nemrég nekik kedvezett, most a Fidesz vitorláját dagasztja. A friss közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok támogatása majd annyival nőtt, amennyit ők vesztettek. Orbán népszerűségi pontjai megugrottak, Vonáé csökkentek. (A demokratikus pártok nagyjából szinten maradtak, ami azt is cáfolja, hogy a menekülthullám nemcsak megosztja, hanem el is távolítja tőlük híveiket. Hibázik tehát a baloldal, ha puhít a kormány menekültpolitikájával szembeni kritikáján. Ezzel nem fog megnyerni egy darab választót sem, csak előzetes felmentést ad az Orbánra kacsintgató bizonytalanjainak.)
A kormányfő manővere sikerült. A Jobbik korábban növekedésnek indult tábora immár saját emberét látja benne. Miért ne szavazna rá? Orbán metamorfózisának újabb állomásához érkeztünk. Kezdetben volt Orbán 1.0, a szabadelvű, polgárpukkasztó, farmeres-szakállas ifjú politikus, a Liberális Internacionálé alelnöke. Aztán elénk pattant Orbán 2.0, a polgári konzervativizmus mellényes-öltönyös apostola, már-már Antall József szellemi gyermeke. Most itt van Orbán 3.0, egészen más rokonsággal. Már kevésbé Antallt, inkább Horthyt követné, sőt: egyre inkább Vona Gábor joviális politikai nagybácsijának látszik, aki szívesen fiatalítja magát az öcsike szóhasználatával és ötleteivel. Öcsike rá is csodálkozik: „A kormány a mi javaslatainkat valósítja meg a migrációs válság kezelésében” – így Vona.
Szóról szóra igaza van. A kerítés a militáns jobbikos Toroczkai javaslata. A határvadász századok felállítása, a honvédség bevetése a Jobbik frakciójától ered. A CÖF, a Fidesz egyelőre fegyvertelen magyar gárdája éppúgy önkéntes kerítés-építőket toboroz, mint a Jobbik.
A kormány a Jobbik kottájából játszik és nem csak a menekültek ügyében. A „lopakodó kormányváltás”, a kurzus ideológiájának, történelemszemléletének, jövőképének eltolódása a jobbszél felé, fokozatos volt. Most már több a sodródásnál: tudatos döntés eredménye. Tavaszra a Jobbik veszedelmesen megközelítette a Fideszt. Egy pillanatig úgy látszott, a kormány válaszként a középre húzódás, a konszolidáció tervével kacérkodik, hogy előnyösen megkülönböztesse magát a versenytárstól. Májusban Orbán arról beszélt, hogy az odafigyelés, a nyugalom korszaka jön el az erő és az örökös háborúskodás szakasza után. Egy időre még a „polgári Magyarország” jelszavát is leporolták, és - emlékszünk még rá? - a „keményen dolgozó kisemberhez” is lehajoltak volna.
Feszenghettek a magukra erőltetett szerepben, mert nagyon hamar kibújtak a jelmezből. Most inkább saját pályáján vernék meg a Jobbikot. Orbán Amerikában ki is mondta: „egy-két éven belül a régi politikai elitet leválthatják a radikálisok”. Úgy döntött: kellemesebb, ha ő váltja le saját magát. A kormány még fideszes, de a kormányzás maga már jobbikos.
Nem kellett ehhez nagyon látványos fordulat. Tessék szíves kitalálni, melyik párt dokumentumából idézek: „Még mindig nem történt meg a valódi rendszerváltás. A 90 után ránk zúdult liberalizmus negatív hatásaival küzdünk… Konzervatív nemzeti-keresztény párt vagyunk… Ezért szállunk szembe azzal az egyre nyíltabb törekvéssel szemben, amely felszámolná a nemzetet, mint az emberi élet alapvető közösségét”.
Nem, ez nem a NER valamelyik dokumentuma, hanem a Jobbik alapító nyilatkozata még 2003-ból. A Jobbik és nem a Fidesz programjában szerepelt 2010-ben az alkotmány helyett az új alaptörvény, az utcák átkeresztelése, a szobrok eltávolítása, a Szabadság-tér átrendezése, a kötelező hit- és erkölcstan. 2014-ben a Jobbik követelt polgárjogot az iskolai szegregációnak, ő akart keleti nyitást, Paksot és atomenergiát, a közmunka kiterjesztését, vitát a halálbüntetésről.
A Jobbik ígéreteit a Fidesz váltotta valóra. Igaz, még nem mindent. Nincs nyílt zsidózás, a cigányozás halkabb és áttételesebb, nem lett csendőrség, nem vált kötelezővé az „érpataki modell”, ahol a jobbikos polgármester talpig sujtásban jár, a kalapja mellett óriási kakastollal. A Fidesz a kakastollat egyelőre kalapon belül hordja. De lopják a Jobbikot. És az orgazda a kormány.
