Rendszeresen – kb. emmúttnyócéve - autózom el egy hídlábra festett jókora felirat mellett, mely egy korábbi miniszterelnököt, khm, becsmérel. Valószínűleg csak az idő vasfoga harapja majd le onnan. Szemben a mostani megszentelt nevével, amit simicskai állandó jelzőjével együtt pingáltak föl - mívesen - a Margit-híd lábára.
Jut eszembe egy állambiztonsági alapműből: 1960-ban az orosházi vasútállomás férfi WC-jében izgató falfirka jelent meg: „Sül a hurka, sül a lángos, le van szarva Kádár János.” A női WC falába a tisztek lyukakat fúrtak, és heteken át leselkedtek, hátha felbukkan az elkövető.
Meg aztán itt van ez is: „Kommunista Urak és Szovjet talpnyalók, hazaárulók, bohócok, köpünk a pofátokba”. Emiatt az 1988-ban kelt és a pártközpontnak címzett – ma kicsit áthallásos - levelezőlap miatt például a feladó, az ózdi rokkantnyugdíjas Kristály Gyula első fokon négy év fegyházat, majd jogerősen másfél év felfüggesztett börtönt kapott. A felfüggesztés alatt pedig megszűnt a rendszer.
De nyugi, van helyette másik, mint Eötvös bohócnál. Kicsit totalitáriusabb, kicsit retrográd, de a miénk. A mi de facto egypárti országunk vezetése sem tűri a kilengést.
Amikor a felség sérül, robban az államgépezet. A Margit-híd lábát oly gyorsan megtisztították, mint még semmit soha. Biztos, hogy titkos nyomozás is indult, ha másért nem, graffitizés, rongálás címszó alatt. És Cserjés 24 majd jelentheti Cserjés 23-nak, hogy az ország hangulata amúgy kitűnő.
