Ki kell törni a komfortzónából

Publikálás dátuma
2015.10.03 07:45
Jelképes direktori stafétaátadás – Bálint András és Kováts Adél FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Az eddigi stábbal, Valló Péter főrendezővel és Komáromi Györggyel, a színház gazdasági igazgatójával viszi tovább a Radnóti Színházat Kováts Adél, a teátrum új igazgatója, aki 2016. februárjában veszi át a direktori posztot Bálint Andrástól. Kováts Adél az eddiginél több fiatal és női alkotót kötne a színházhoz.

Ülj középre Adél – mondta Bálint András leendő utódjának, Kováts Adélnak. A gesztus jelképesnek is tekinthető. Az új igazgatónő másik oldalán Valló Péter ült, aki marad a Radnóti Színház főrendezője.

- Kedvemre való, ami történt, így van nagyon jól - jegyezte meg aztán Bálint András, utalva a pályázat eredményére. Rögtön egy hátizsákot is elővett, benne ellentétes hatású dolgok: méz és ecet, súly és toll, síró és nevető maszkos szobor. Szinte filozofikus utalások, valószínű az igazgatás hálás és hálátlan oldalaira utalnak. A színésznő joggal meg is hatódott egy pillanatra a több mint harminc évig a Radnótit irányító Bálint András egyszerre apai és kollegális útravalójától.

Aztán Kováts Adél arról beszélt, hogy boldog és sikeres színésznőként nem volt könnyű döntés, hogy megpályázza az igazgatói posztot. Később lapunk kérdésére, hogy befolyásolta-e az, hogy Eszenyi Enikő a Vígszínház vezető színésznője korábban szintén elvállata, hogy továbbviszi a színházat és ez egy sikeres modellnek bizonyult, a leendő igazgató így felelt: többen a társulatból megszólítottak, mi lenne, ha pályáznék. Enikő egy nagy erejű karizmatikus személyiség, ráadásul a Víg egy nagy intézmény, egy óriási falat. Enikő egyébként elsők között gratulált. Örül, hogy most már ketten vagyunk. A Radnóti belsőségesebb és sokkal átláthatóbb, egyelőre egy játszóhellyel működő színház. Az igazgatás gondolata két évvel ezelőtt egy baráti beszélgetéskor vetődött fel bennem. Ezt, mint egy kis magocskát hordtam magamban és érleltem a gondolatot. Ettől függetlenül egy évvel ezelőtt Bálint András meghívott egy ebédre és megkérdezte nem lenne-e kedvem pályázni. A döntést természetesen egyedül kellett meghoznom.

Később arról kérdeztem Kováts Adélt, hogy miként fér meg egymással a színház hagyományainak a megőrzése a teátrum megújításával.

- A világ olyan mértékben nap, mint nap változik körülöttünk, hogy egy színház akkor tud érvényes maradni, ha folyamatosan képes a változásra. Én is egyébként is olyan alkat vagyok, aki mindig kész arra, hogy kijöjjön a komfort zónájából. Persze az utóbbi évek szereplehetőségei erre megteremtették a lehetőséget. A gyökereinket megtartva, ami ebben az esetben a Radnóti Színház szellemiségégét jelenti, faladatomnak tekintem, hogy az általam vezetett színház új kérdéseket tegyen fel és új alkotókat vonjon be a munkába. Huszonkét éve vagyok tagja a Radnóti Színház társulatának. Az ember akkor érzi jól magát egy helyen, ha stabilan és komfortosan tud létezni. Tehát az alapdolgokban az irány meghatározásában és a szándék minőségében egyet kell értenünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene bátran mozdulni. Ami a fiatalokat illeti, erős üstökös tehetségű, lánglelkű fiatal rendezőkre van szükségem. A változtatás járhat kockázatokkal. A stabil törzsközönségünket nem veszíthetjük el. És reményeim szerint a változtatásokkal új fiatal réteget is meg tudunk szólítani. A Radnóti kicsisége miatt nem kell minden közönségréteget elérnie, tehát ha tudjuk, hogy ki az, akihez szólni akarunk, azt gondolom, hogy a művészi színvonalból nem alább adva ebben a vállalásunkban is sikeres lehetünk.

Szóba kerültek konkrét tervek is. Kováts Adél pályázatában szerepel például a Csárdáskirálynő színrevitele is, amit azzal indokolt nemes egyszerűséggel, hogy a kedvenc darabja. Bár a mű játszási joga, még másnál van. Gyarmati Fanni naplójának színpadra állításával kapcsolatban viszont a Radnóti Színház rendelkezik az örökösök támogatásával. A naplóból nem feltétlen egy előadás születne, Kováts Adél szerint inkább lehetne ez egy mementó értékű sorozat.

Végül arról beszélgettünk, hogy mennyire kíván politizálni a jövőben a Radnóti Színház.

- A direkt politizálás mindig is távol állt tőlünk. A szándékaim szerint ez továbbra is így lesz. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének az előadások a jövőben politikusak. Ma annyira átszövi az életünket a napi politika, hogy nem tudunk semmiről sem úgy szólni, hogy az ne kapna valamiféle politikai felhangot. Releváns üzeneteket, témákat kell választani, akár olyanokat, amelyek éppen benne vannak a levegőben, vagy örök emberi érvényű problémákat feldolgozókat. Arra kell törekednünk, hogy ezek a megvalósításban üzenet értékűek legyenek. Például ha a menekültkérdést vesszük, mondjuk az Othello, Az egy csepp méz, vagy Agota Kristóf Az analfabéta című darabja is érintik ezt a témát.

A sajtóbeszélgetés végén az is kiderült, hogy Kováts Adél rendezni nem szeretne, de mivel nem tartja magát hivatalnoknak, a hagyományokat megtartva természetesen színésznőként továbbra is jelen lesz, persze az arányokat meg kell találni – jegyezte meg.

Bálint Andrástól pedig azt kérdeztük milyen szerepet szán magának a jövőben a Radnótiban, tanácsadó, színész, vagy netán rendező lesz?

- Tanácsot az ad, akitől kérnek. Ha Adélnak szüksége van rám, akkor természetesen a rendelkezésére állok. Tehát maradok a színháznál, de nem, mint igazgató, hanem mint idősödő színész.

Persze ezzel az önironikus megjegyzéssel a 2016. februárjában leköszönő nagyon is fittnek tűnő direktor egyértelmű sikert aratott a teremben.

Markáns pályázati elképzelések
- Az első évad rendezői: Alföldi Róbert, Ifj. Vidnyánszky Attila, Kovács D. Dániel és Valló Péter
- Új terek keresésével helyet adnának kísérletezésnek és az extrém sorsokat, női témákat feldolgozó kamaradaraboknak, monodrámáknak
- A közelben lévő Capa Központtal többek között összművészeti projekteket és tematikus napokat terveznek, a Lengyel Intézettel pedig felolvasó színházi esteket hoznának létre közösen, különös tekintettel a női szerzők darabjaira
- A nemzetközi kapcsolatok bővítésében is szeretne előrelépni, a színház például már eddig is folyamatos kapcsolatban állt a Bukaresti Nemzeti Színházzal
- A kortárs alkotók jelenlétét továbbra is fontosnak tartják
- Megtartanák a 14-16 fős társulatot, pótolva a szerepköri hiányokat

2015.10.03 07:45

Kivételt tesz Budapesttel José Carreras

Publikálás dátuma
2018.12.16 16:11

Fotó: AFP/ LLUIS GENE
A világ egyik leghíresebb tenorja tavaly bejelentette, hogy nem turnézik többet. Azonban decemberben 19-én, szerdán mégis fellép a Papp László Budapest Sportarénában, egy gálakoncerten.   Nemrég pályafutása legfontosabb helyszínein – a londoni Albert Halltól Montevideóig – adott búcsúkoncerteket José Carreras, és ezután szögre is akasztotta a turnéruháját. Bár a 71 éves világhírű tenorista a turnézástól elbúcsúzott, a színpadtól szerencsére nem. Egyéni koncerteket még vállal, így látogat el Budapestre is.  A barcelonai születésű, katalán nevén Joseph Maria Carreras a leghíresebb karmesterekkel dolgozott együtt. Tehetségét korán felismerték, 5 évesen egy katalán rádióállomás adásában szerepelt, 11 évesen pedig fellépett a barcelonai Teatro Liceu színpadán. Fiatal korában eredetileg vegyésznek készült, de hamar rájött, hogy inkább a konzervatóriumba szeretne beiratkozni. 1971-ben az olaszországi Parmában megnyerte a nemzetközi Verdi énekversenyt. Első helyezése után Carlos Caballé (Montserrat Caballé testvére) lett a menedzsere, és hamarosan megnyíltak előtte a világ operaházai. Énekelt többek között a londoni Covent Gardenben, a New York-i Metropolitan színházban, a bécsi Operaházban, a milánói Scalában is, több operafilmet is forgatott. Azonban 1987-ben Párizsban tartózkodva a Bohémélet filmforgatása alatt megtudta, hogy akut leukémiában szenved.  Felgyógyulása után 1988-ban lépett fel újra, a barcelonai Diadalív előtti téren. Ezt követően két kollégájával, az olasz Luciano Pavarottival és a spanyol Plácido Domingóval együtt több koncertet adott a világ különböző városaiban, Három Tenor néven. José Carreras többször járt Magyarországon, kedvenc partnere volt Házy Erzsébet, Andor Éva, Tokody Ilona, Marton Éva és Rost Andrea is.    A repertoárja több mint 60 operát tartalmaz, melyek közül a legkiemelkedőbbek: a Bohémélet, a Don Carlos és a Carmen.
Szerző
2018.12.16 16:11

Tarolt a Hidegháború a 31. Európai Filmdíjon

Publikálás dátuma
2018.12.16 14:29

Fotó: AFP/Opus Film/Apocalypso Pictures/
Pawel Pawlikowski jött, látott és csaknem mindent vitt – röviden így foglalható össze a 31. Európai Filmdíj gála eseményei, melyet szombat este rendeztek meg Sevillában. A magyar filmek közül csak egy koprodukciónak jutott elismerés.
Az Európai Filmakadémia szokásainak és ízlésének ismeretében nem meglepő a döntés. Egyrészt, mert általában itt is azok a kedvencek, amiket a májusi Cannes-i filmfesztiválon bemutattak és elismertek, másrészt meg maga Pawlikowski személye is fontos, nincs nála jelenleg fontosabb európai filmes. Így tényleg a szeme sem rebbent, amikor a Hidegháború című szerelmi-történelmi drámája lett a legjobb európai film 2018-ban. Persze, ehhez akkor még hozzájött a legjobb rendező, illetve a legjobb forgatókönyvírónak járó elismerések is – illetve közvetve a legjobb színésznőnek járó díj, mivel ezt pedig a „terhesen Hollywoodban ragadt” Joanna Kulig kapta. A híresen hangulatember hírében álló Pawlikowski egyébként elemében volt, igen humorosan reagált arra, hogy borítékolt helye volt a színpadon. A legjobb forgatókönyvíró díjnál megjegyezte, hogy ő igazi antiíró, mert amit papírra vet, az általában nem forgatja le. Ahogy mondta, a Hidegháború forgatókönyvének is volt vagy 193 változata. Ahogy pedig Joanna Kulig üzenetét olvasta fel a telefonjáról, az elment volna egy stand up produkciónak is. Szükség is volt ezekre a villanásokra az amúgy igen hosszú és unalmas gálán, mely a német humor és a spanyol szervezés bombasztikus elegyeként jellemezhető. De visszatérve a nagy győzteshez: az amúgy végig szerénységet sugárzó rendező megjegyezte, hogy úgy nyert ilyen sokat, hogy semmiféle lobbitevékenységet nem végzett a háttérben – nagy kérdés, hogy vajon az Oscar is ilyen könnyen fog-e neki menni. Mondjuk, szép lenne az Ida után az amerikai filmakadémiánál is duplázni. 
A legjobb európai színész kategóriája több szempontból is érdekes volt. A Hidegháború főszereplője, Tomasz Kot nem tudott nyerni, a józan ész és ítélőképesség azt diktálta volna, hogy a svéd származású dán színész, Jakob Cedergren kapja meg a díjat A bűnösért, hosszú idők óta a legjobb filmszínészi alakítást nyújtotta ebben feszült, ám egyetlen helyszínen játszódó thrillerben. A befutó viszont az olasz autodidakta színész, Marcello Fonte (Matteo Garrone: Dogman) lett. Ez két dolgot erősít meg: még mindig nagyon sok az olasz tag és az Európai Filmdíjak esetében nagyon számít, hol indul a film: nos, A bűnös a Sundance-en, a Dogman Cannes-ban. Előbbit minden bizonnyal nem látta a szavazók zöme, utóbbit igen. Mindazonáltal nekünk azért is volt fontos ez a kategória, mert 2017 legjobb európai színésznője, Borbély Alexandra prezentálta az elismerést. Egészen bájos volt a pillanat, amikor Borbély lekísérte Fontét, mivel a színésznő minimum két fejjel magasabb az olasz aktornál. Kifejezetten az Európai Filmdíjra jellemző papírforma érvényesült az elsőfilmes mezőnynél is, a Prix Fiprescinél, melyet nem mellékesen nem az alkotók, hanem a nemzetközi kritikusok ítélnek oda: a Cannes-ban többszörösen elismert Lány kapta, a belga Lukas Dhont drámája, mely egy transznemű kamaszról szól. Ez csak azért nem jó hír nekünk, mert erre a díjra a jelöltek között volt Szilágyi Zsófia kitűnő debütje, az Egy nap, de végül így nem jutott elismerés az év legjobb magyar játékfilmjének Sevillában. Mint ahogy sajnos a legjobb dokumentumfilm kategóriában sem a Tuza-Ritter Bernadett által jegyzett, huszonegyedik századi csicskatartásról szóló Egy nő fogságban aranyozódott be, hanem az Európai Filmakadémia egyik alapítójáról szóló Bergman 100. Amely, amúgy fantasztikusan jó film. De a jó hír, hogy végül nem távoztunk üres kézzel: az animációs film kategóriában a Még egy nap élet című lengyel-magyar-spanyol-német-belga koprodukció kapta az Európai Filmdíjat. A budapesti Puppetworks animációs filmstúdió közreműködésében készült animációs film világpremierje – micsoda meglepő fordulat – a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában volt, a budapesti Anilogue-on pedig fődíjat kapott. Rendezője, Raul de la Fuente kiemelte az ötszáz fős nemzetközi stáb összetartását és művészeti erejét. Amúgy egész este az egységes Európa mellett érveltek a művészek a különböző köszönő és felvezető beszédekben. 
Nincs gála nagy és bizonyított művészek elismerése nélkül, Sevillában sem volt ez másképp. Az életműdíjat Carmen Maura színésznő kapta, aki nagyon hosszasan kevert spanyol és angol nyelven köszönte meg, de, hogy mi volt a sztori nem sikerült desifrírozni. Az Európai Filmakadémia elnökségének tiszteletbeli díját (ezt ritkán szokták kiadni, eddig csak Michel Piccoli, Manoel de Oliviera, Michael Caine és Andrzej Wajda kapott ilyet) Costa-Gavras vehette át, aki viszont példásan rövid volt: „Ma olyanok vagyunk, mint amilyennek Európának lennie kéne. Együtt vagyunk más-más országokból, tudjuk kedvelni és elfogadni egymást.” – húzta alá. Az est nagy sztárvendége Ralph Fiennes volt, aki egyszerre angolként és európaiként aposztrofálta magát. De, ami ennél sokkal erősebb üzenet volt, azt pont a Szabó Istvánnal forgatott A napfény íze című filmjével jellemezte. Ahogy fogalmazott, ez egy zsidó család asszimilációjának története volt a magyar társadalomba. A család első cselekedete ennek érdekében az volt, hogy önként feladták a zsidó nevüket egy magyarért. A film végén, amikor az immár unoka főszereplő kijött a börtönből, jelképes tettként újra felvette a zsidó nevét, és azt mondta: így tud igazán szabadon lélegezni. „Ez a szabad lélegzés van most veszélyben. Populista politikusok, politikai korrektség és a közösségi média manipulációi miatt.” – jelentette ki Ralph Fiennes. Tegyük hozzá: aki nélkül ez a gála hamar feledésbe merülne.
Témák
film
2018.12.16 14:29