Balogh Gyula;

Radnóti Színház;Kováts Adél;

2015-10-03 07:45:00

Ki kell törni a komfortzónából

Az eddigi stábbal, Valló Péter főrendezővel és Komáromi Györggyel, a színház gazdasági igazgatójával viszi tovább a Radnóti Színházat Kováts Adél, a teátrum új igazgatója, aki 2016. februárjában veszi át a direktori posztot Bálint Andrástól. Kováts Adél az eddiginél több fiatal és női alkotót kötne a színházhoz.

Ülj középre Adél – mondta Bálint András leendő utódjának, Kováts Adélnak. A gesztus jelképesnek is tekinthető. Az új igazgatónő másik oldalán Valló Péter ült, aki marad a Radnóti Színház főrendezője.

- Kedvemre való, ami történt, így van nagyon jól - jegyezte meg aztán Bálint András, utalva a pályázat eredményére. Rögtön egy hátizsákot is elővett, benne ellentétes hatású dolgok: méz és ecet, súly és toll, síró és nevető maszkos szobor. Szinte filozofikus utalások, valószínű az igazgatás hálás és hálátlan oldalaira utalnak. A színésznő joggal meg is hatódott egy pillanatra a több mint harminc évig a Radnótit irányító Bálint András egyszerre apai és kollegális útravalójától.

Aztán Kováts Adél arról beszélt, hogy boldog és sikeres színésznőként nem volt könnyű döntés, hogy megpályázza az igazgatói posztot. Később lapunk kérdésére, hogy befolyásolta-e az, hogy Eszenyi Enikő a Vígszínház vezető színésznője korábban szintén elvállata, hogy továbbviszi a színházat és ez egy sikeres modellnek bizonyult, a leendő igazgató így felelt: többen a társulatból megszólítottak, mi lenne, ha pályáznék. Enikő egy nagy erejű karizmatikus személyiség, ráadásul a Víg egy nagy intézmény, egy óriási falat. Enikő egyébként elsők között gratulált. Örül, hogy most már ketten vagyunk. A Radnóti belsőségesebb és sokkal átláthatóbb, egyelőre egy játszóhellyel működő színház. Az igazgatás gondolata két évvel ezelőtt egy baráti beszélgetéskor vetődött fel bennem. Ezt, mint egy kis magocskát hordtam magamban és érleltem a gondolatot. Ettől függetlenül egy évvel ezelőtt Bálint András meghívott egy ebédre és megkérdezte nem lenne-e kedvem pályázni. A döntést természetesen egyedül kellett meghoznom.

Később arról kérdeztem Kováts Adélt, hogy miként fér meg egymással a színház hagyományainak a megőrzése a teátrum megújításával.

- A világ olyan mértékben nap, mint nap változik körülöttünk, hogy egy színház akkor tud érvényes maradni, ha folyamatosan képes a változásra. Én is egyébként is olyan alkat vagyok, aki mindig kész arra, hogy kijöjjön a komfort zónájából. Persze az utóbbi évek szereplehetőségei erre megteremtették a lehetőséget. A gyökereinket megtartva, ami ebben az esetben a Radnóti Színház szellemiségégét jelenti, faladatomnak tekintem, hogy az általam vezetett színház új kérdéseket tegyen fel és új alkotókat vonjon be a munkába. Huszonkét éve vagyok tagja a Radnóti Színház társulatának. Az ember akkor érzi jól magát egy helyen, ha stabilan és komfortosan tud létezni. Tehát az alapdolgokban az irány meghatározásában és a szándék minőségében egyet kell értenünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene bátran mozdulni. Ami a fiatalokat illeti, erős üstökös tehetségű, lánglelkű fiatal rendezőkre van szükségem. A változtatás járhat kockázatokkal. A stabil törzsközönségünket nem veszíthetjük el. És reményeim szerint a változtatásokkal új fiatal réteget is meg tudunk szólítani. A Radnóti kicsisége miatt nem kell minden közönségréteget elérnie, tehát ha tudjuk, hogy ki az, akihez szólni akarunk, azt gondolom, hogy a művészi színvonalból nem alább adva ebben a vállalásunkban is sikeres lehetünk.

Szóba kerültek konkrét tervek is. Kováts Adél pályázatában szerepel például a Csárdáskirálynő színrevitele is, amit azzal indokolt nemes egyszerűséggel, hogy a kedvenc darabja. Bár a mű játszási joga, még másnál van. Gyarmati Fanni naplójának színpadra állításával kapcsolatban viszont a Radnóti Színház rendelkezik az örökösök támogatásával. A naplóból nem feltétlen egy előadás születne, Kováts Adél szerint inkább lehetne ez egy mementó értékű sorozat.

Végül arról beszélgettünk, hogy mennyire kíván politizálni a jövőben a Radnóti Színház.

- A direkt politizálás mindig is távol állt tőlünk. A szándékaim szerint ez továbbra is így lesz. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének az előadások a jövőben politikusak. Ma annyira átszövi az életünket a napi politika, hogy nem tudunk semmiről sem úgy szólni, hogy az ne kapna valamiféle politikai felhangot. Releváns üzeneteket, témákat kell választani, akár olyanokat, amelyek éppen benne vannak a levegőben, vagy örök emberi érvényű problémákat feldolgozókat. Arra kell törekednünk, hogy ezek a megvalósításban üzenet értékűek legyenek. Például ha a menekültkérdést vesszük, mondjuk az Othello, Az egy csepp méz, vagy Agota Kristóf Az analfabéta című darabja is érintik ezt a témát.

A sajtóbeszélgetés végén az is kiderült, hogy Kováts Adél rendezni nem szeretne, de mivel nem tartja magát hivatalnoknak, a hagyományokat megtartva természetesen színésznőként továbbra is jelen lesz, persze az arányokat meg kell találni – jegyezte meg.

Bálint Andrástól pedig azt kérdeztük milyen szerepet szán magának a jövőben a Radnótiban, tanácsadó, színész, vagy netán rendező lesz?

- Tanácsot az ad, akitől kérnek. Ha Adélnak szüksége van rám, akkor természetesen a rendelkezésére állok. Tehát maradok a színháznál, de nem, mint igazgató, hanem mint idősödő színész.

Persze ezzel az önironikus megjegyzéssel a 2016. februárjában leköszönő nagyon is fittnek tűnő direktor egyértelmű sikert aratott a teremben.