Kemény küzdelmek várhatók Katarban a kvalifikációkért

Publikálás dátuma
2015.10.05. 07:53
Kovács László kapitány bizakodó FORRÁS: MAGYAR ÖKÖLVÍVÓ-SZÖVETSÉG
Két magyar, Csóka Nándor (52 kg) és Harcsa Zoltán (75 kg) részvételével ma megkezdődik a dohai olimpiai kvalifikációs amatőr ökölvívó világbajnokság. A katari eseményen 73 ország 260 öklözője küzd azért, hogy jövőre ott lehessen a riói ötkarikás játékokon.

Kovács László szövetségi kapitány kiemelte: mindkét magyar versenyzőnek remekül sikerült a felkészülése, s szerencsére sérüléssel sem kellett bajlódniuk. „Harcsa egyértelmű célja, a riói részvétel kiharcolása. Magam is reálisnak tartom ezt a célkitűzést. A 19 éves korára vb-n induló Csóka, ha minél messzebb jut, akkor már megtette a magáét.

Kitűnő alkalom a számára a további tapasztalatszerzésre ez a nagy verseny. Az Európa-bajnokságon bronzérmet szerző fiatal bunyós remélem, tovább folytatja a sikeres évét és a kontinensviadalon mutatott formáját tudja hozni Dohában is” – fogalmazott a kapitány. Az olimpiai ötödik Harcsa kedden, míg Csóka szerdán lép először szorítóba.

Szerző

Közelkép: A digitális csoda vége

Vannak, akik a technika újabb ás újabb felfedezéseitől csodákat várnak. Pedig legfeljebb megkönnyítheti az egyén mozgásterét, növelheti kényelmét, de nem tud változtatni az ember személyiségén. Annak idején a televíziós adások digitalizálását képzelték egyesek ilyen csodának, azóta szinte minden csatorna már digitalizált, de nagy csoda nem következett be. A jobb képminőséget propagálták, de közismert, hogy a képminőség első sorban az adott képernyő minőségén múlik.

Legfeljebb egyetlen változás feltűnő, hiszen valójában ezért találták ki ezt a technikát, amely a régi sávban nem egy, de akár öt adást is közvetíteni képes. Ennek nyomán az adók nagyon megszaporodtak. A napokban konferenciát tartottak Magyarországon a médiáról, ahol elhangzott, hogy ma már 112 magyar nyelvű adást lehet nézni. Viszont az is elhangzott, hogy ebből 74-et nem egészen 1% nézi csupán. Marad tehát 38. Az sem kevés, ám az is kiderült, hogy egy-egy család legfeljebb 6-8-at néz rendszeresen.

Négy-öt éve gyakorta elhangzott az is, hogy hamarosan befellegzik a hagyományos műsorokat sugárzó stúdióknak. Ezzel szemben mára kiderült, hogy a fiatalok ugyan – főleg a híreket – első sorban az okostelefonjaikon nézik, de filmeket ők is, a szülőkről és nagyszülőkről nem is beszélve, a családi tévékészülék(ek) előtt ülve szemlélik. Különösen érdekes a napokban minden hírforráson ismertetett nemzetközi vizsgálat, amely az iskolákban használatos számítógépes órákat hasonlította össze az adott osztályok teljesítményével. Az eredmény mindenkit meglepett.

Kiderült, hogy ahol napi több órában számítógépeznek a gyerekek az osztályaikban, azoknak rosszabb a teljesítménye, mint azoké, akik csak módjával, mondhatni közepes intenzitással használnak az órákon számítógépeket. (Akik semmit se használnak, azoknak gyengébbek voltak az eredményeik.) Nem ajánlatos tehát a technikától csodákat várni. Legfeljebb jobb szolgáltatásokat. Az sem kevés.

Közelkép: A digitális csoda vége

Vannak, akik a technika újabb ás újabb felfedezéseitől csodákat várnak. Pedig legfeljebb megkönnyítheti az egyén mozgásterét, növelheti kényelmét, de nem tud változtatni az ember személyiségén. Annak idején a televíziós adások digitalizálását képzelték egyesek ilyen csodának, azóta szinte minden csatorna már digitalizált, de nagy csoda nem következett be. A jobb képminőséget propagálták, de közismert, hogy a képminőség első sorban az adott képernyő minőségén múlik.

Legfeljebb egyetlen változás feltűnő, hiszen valójában ezért találták ki ezt a technikát, amely a régi sávban nem egy, de akár öt adást is közvetíteni képes. Ennek nyomán az adók nagyon megszaporodtak. A napokban konferenciát tartottak Magyarországon a médiáról, ahol elhangzott, hogy ma már 112 magyar nyelvű adást lehet nézni. Viszont az is elhangzott, hogy ebből 74-et nem egészen 1% nézi csupán. Marad tehát 38. Az sem kevés, ám az is kiderült, hogy egy-egy család legfeljebb 6-8-at néz rendszeresen.

Négy-öt éve gyakorta elhangzott az is, hogy hamarosan befellegzik a hagyományos műsorokat sugárzó stúdióknak. Ezzel szemben mára kiderült, hogy a fiatalok ugyan – főleg a híreket – első sorban az okostelefonjaikon nézik, de filmeket ők is, a szülőkről és nagyszülőkről nem is beszélve, a családi tévékészülék(ek) előtt ülve szemlélik. Különösen érdekes a napokban minden hírforráson ismertetett nemzetközi vizsgálat, amely az iskolákban használatos számítógépes órákat hasonlította össze az adott osztályok teljesítményével. Az eredmény mindenkit meglepett.

Kiderült, hogy ahol napi több órában számítógépeznek a gyerekek az osztályaikban, azoknak rosszabb a teljesítménye, mint azoké, akik csak módjával, mondhatni közepes intenzitással használnak az órákon számítógépeket. (Akik semmit se használnak, azoknak gyengébbek voltak az eredményeik.) Nem ajánlatos tehát a technikától csodákat várni. Legfeljebb jobb szolgáltatásokat. Az sem kevés.