Öt éve nincs felelőse az iszapkatasztrófának – harsogja címoldalán a kormánylap. Csak a felkiáltójelet hiányoljuk kissé, de cserébe a betűk alá vörös lében ázó, ovális-keretes Krisztus-arcképet raktak, olyat, amely feltehetően az egyik élhetetlenné lett romházban maradt meg a falon, ám még így, magányosan is meglehetős érzelmi hatással bír, hogy a hajdani lakókban felébredjen a harag. Legalább általában a sors ellen.
Alig egy héttel azután, hogy a vörös iszap elöntötte Kolontárt és környékét, Orbán Viktor kormányfő napirend előtt fellépdelt a parlament szószékére és a történteket – joggal - Magyarország legnagyobb ökológiai katasztrófájának nevezte. De nem torpant ám itt meg, hanem globális dimenzióba helyezte az ügyet, mondván, az ország ezzel a választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett. Most fog eldőlni, hogy "valóban megváltoztak a dolgok, új korszakban élünk, vagy maradt minden a régiben". Mert a régi korszakkal ellentétben, be kell bizonyítani, hogy "Magyarország elég erős, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben". Az elmúlt húsz év nagy ökológiai katasztrófáinak - a Mexikói-öböl olajszennyezésétől, a tiszai ciánig - tanulsága az, hogy a magánérdeket semmi nem kényszeríti arra, hogy korlátozza magát, erre csak az államnak vannak eszközei, és az államnak kötelessége is érvényesíteni a közérdeket a magánérdekkel szemben.
Egy héttel a katasztrófa után Orbán szerint már egyértelmű volt, hogy a gátszakadást nem természeti csapás, hanem emberi gondatlanság okozta. Meg kell találni a tragédia felelőseit. A Mal Zrt.-t azonnal állami irányítás és állami vagyonzár alá kell vonni, amelyet az azonnal létrehozandó katasztrófavédelmi biztos intézményének vezetője irányít teljes jogú felhatalmazással. Amúgy, hágott tetejébe a kormányfő dramaturgiája, a rendőrség már őrizetbe is vette a Mal Zrt. igazgatóját, és kezdeményezte előzetes letartóztatását. A korabeli videó megőrizte azt a parlamenti ülést, a pulpitusi zengedelmet, a kormánypárti padsorokból a letartóztatás hírére feltörő viharos tapsot, amely az új korszak hajnalát köszöntötte, a magánvagyon hirtelen, s még szokatlan ízű államosításával, a később megszokottá vált vezetőszáras rendőrségi elvezetéssel együtt. Hogy magán- meg közérdekről ne is szóljunk.
Öt éve ennek. És valóban megváltoztak a dolgok. Új korszakban élünk, semmi nem maradt a régiben. Ha csak nem az, hogy még mindig azon morgunk, hogy ez egy következetlenség nélküli ország, ahol soha, semminek nincs felelőse. Ahol az Európában feljelentgető, multiknak lekötelezett baloldali és főként liberális métely, a Gyurcsány-Bajnai klikk megakadályozza, hogy az igazság kiderüljön, biztos, ahogy ezeknél szokás, megfenyegették a bírókat. Ha már a vörös iszap nyomait nem tudták elmosni, akkor legalább a történteket mossa mind tisztábbra az idő. Egészen addig, amíg Kolontár, meg a többiek már csak megbékélni akarnak saját sorsukkal, amíg ki nem vész belőlük a hevület, hogy legalább a szolidaritásból összegyűjtött pénzből jusson nekik valami kárpótlásféle, amiért az a gát valamiért átszakadt.
A kormánylap meg végül is igazat ír: öt éve nincs felelőse a katasztrófának.
