Elekes Éva;

Barack Obama;"migránsok";Donald Trump;amerikai elnökválasztás;Pew Kutató Központ;

2015-10-06 07:31:00

Kampánytéma az illegális bevándorlás

Nem csak Európában számít fontos és kényes politikai kérdésnek a migránsok helyzetének rendezése. A 2016-os amerikai elnökválasztás egyik fő vitatémája szintén az illegális bevándorlás. Donald Trump, a republikánus éllovas jócskán felszította az indulatokat, amikor durván rátámadt a mexikói bevándorlókra. Az argentin születésű Ferenc pápa a washingtoni kongresszus előtt mondott beszédében csillapítani igyekezett a feszültséget, amikor emlékeztetett: „Mi, az amerikai kontinens népei, mind bevándorlók vagy bevándorlók leszármazottai vagyunk”.

A Pew Kutató Központ által nemrég közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államokban élő illegális bevándorlók száma stagnál, 2009-től nagyjából 11,3 millióra tehető, ám a bevándorlás belső demográfiája változik. Az elmúlt fél évszázadban mintegy 59 millió bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, a külföldön született népesség aránya majdnem 14 százalékot ért el – derül ki a Pew kutatásából. A legális és illegális bevándorlók számának növekedése tette ki az amerikai népesség emelkedésének több mint felét. Az előrejelzések szerint 2015-2065 között a bevándorlás lesz a népességnövekedés fő forrása, akkorra – mintegy 103 millió új bevándorlóval számolva – 441 millió főt érhet el az Egyesült Államok jelenleg 324 milliós népessége. A bevándorlók száma 1970 és 2000 közt nőtt legdinamikusabban, azóta csökkent a növekedési ütem, ám tény: napjainkban az Egyesült Államokban él a világ legnagyobb bevándorló népessége.

Az ázsiaiak megítélése a legkedvezőbb

Október 3-án volt ötven éve, hogy Lyndon B. Johnson elnök aláírta a Hart-Cellar bevándorlási és nemzetiségi törvényt, amely jelentősen megváltoztatta a bevándorlás összetételét. A jogszabály eltörölte a korábbi kvótarendszert, amely az észak- és nyugat-európai bevándorlókat részesítette előnyben, s megnyitotta az utat az ázsiai és afrikai bevándorlók előtt (a vietnami háború, a polgárjogi mozgalmak időszaka volt ez), korlátozta viszont a korábban nem szabályozott latin-amerikai bevándorlást. Míg addig évi 50 ezer mexikói bevándorló érkezett, akkor csupán 20 ezres kvótát szabtak meg, felemás eredménnyel: a bevándorlás üteme nem változott, de az illegális bevándorlók száma felduzzadt. Az 1965-ös törvény a képzett emberek befogadására és a családegyesítésre helyezte inkább a hangsúlyt. George H. W. Bush elnöksége idején, 1990-ben módosították az 1965-ös jogszabályt, 700 ezerre emelve a bevándorlási kvótát.

Az 1965 óta érkezett 59 millió bevándorló túlszárnyalta a két nagy történelmi bevándorlási hullámot: 1840-1849 közt 14,3, míg 1890-1919 közt további 18,2 millió bevándorlót fogadtak be). 1965-ben még az amerikaiak 84 százaléka volt nem spanyol ajkú fehér, jelenleg 62 százalék. A spanyol ajkú amerikaiak aránya 4-ről 18, az ázsiaiaké 1-ről 6 százalékra nőtt. A feketék aránya 11-ről 12 százalékra emelkedett. Jelenleg az Egyesült Államokban élő bevándorlók 47 százaléka spanyol ajkú, de a latin-amerikai bevándorlás üteme lelassult, 2065-re 31 százalék körüli lesz az arányuk. A legnagyobb bevándorló

csoportot ötven év múlva az ázsiaiak alkotják, 38 százalékkal, s 9 százalékra csökkenhet a feketék száma. A bevándorlók 20 százaléka lesz fehér. A Pew kutatóintézet megvizsgálta azt is, hogyan tekint a bevándorlókra az amerikai közvélemény. Az amerikaiak fele úgy véli, hogy a bevándorlók rossz hatást gyakorolnak a gazdaságra, 28 százalék tartja hatásukat pozitívnak, s 20 százalék szerint semmilyen hatásuk nincs.

A lakosság fele bűnözés terén is negatív hatást lát, 7 százalék pozitívat, s 41 százalék szerint nem befolyásolja a bevándorlók jelenléte a bűnözés alakulását. Az ázsiai bevándorlókról a legkedvezőbb a vélemény, 47 százalék szerint pozitív a szerepük, míg az európai emigránsok 44 százalékára tekintenek így. A latin-amerikai és a közel-keleti bevándorlók esetében viszont 37, illetve 39 százalék inkább negatív hatást lát.

Keményebb fellépés 9/11 után

Több amerikai elnök megpróbálkozott az illegális bevándorlás problémájának rendezésével, de csak részkérdésekben tudtak előre lépni. Noha a 12 milliónyi, papírok nélkül az Egyesült Államokban élő bevándorló fontos szerepet játszik a gazdaságban, mindeddig nem sikerült konszenzusra jutni arról, hogy rendezzék sorsukat. A javaslatok két szélsőség, a „mindenkit kitoloncolni” és a „mindenkinek állampolgárságot adni” elv között ingadoznak.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után jelentősen szigorították a beutazási szabályokat, a bevándorlási reformterveket jégre tették. Az eredetileg 2001 augusztusában benyújtott, 2009-ben újra elővett, majd 2010-ben és 2011-ben ismét vitára bocsátott DREAM törvénytervezet azoknak adott volna esélyt, akik 16 évesnél nem idősebben érkeztek az Egyesült Államokba, legalább öt éve folyamatosan ott tartózkodnak, kijárták az középiskolát, egyetemet végeztek, s nem vétettek a törvény ellen. Ám e terv elvetélt, ahogy a „Nyolcak bandája” – demokrata és republikánus szenátorok – által 2013-ban benyújtott, kétpárti reformelképzelésből sem lett semmi. Ez tíz év után zöld kártyát, további három év múlva pedig állampolgárságot adott volna az illegális bevándorlóknak. A szenátusban átment a tervezet, de a republikánus többségű képviselőházban szavazásra sem tették fel.

Barack Obama – a kongresszusi csatározások sikertelenségét megelégelve – 2014 novemberében bejelentette: saját hatáskörben keres legalább részleges megoldást. Az elnök tévébeszédben jelentette be, hogy 4,7 millió, gyerekként az Egyesült Államokba érkezett, papírok nélkül élő, 30 év alatti bevándorlónak ad lehetőséget rá, hogy rendezze helyzetét. Ha regisztráltatják magukat, s befizetik a 465 dolláros eljárási díjat, akkor három évre szóló munkavállalási engedélyt válthatnak ki, s ez idő alatt nem toloncolhatják ki őket. Az amerikai elnöknek arra nincs felhatalmazása, hogy állampolgárságot vagy zöld kártyát adjon a bevándorlóknak. Obamát így is kemény támadások érték, amiért „amnesztiát” kínál, 26 állam perben támadta meg az elnöki rendeletet.

A 44. elnököt ugyan azzal vádolják, hogy túl engedékeny az illegális bevándorlás kérdésében, valójában azonban soha annyi bevándorlót nem toloncoltak vissza, mint az ő idején, a 2014-es pénzügyi évben például 414, a 2013-asban 438 ezret. Most változtattak a hangsúlyokon, a belbiztonsági minisztérium utasítást kapott, hogy elsősorban a bűnözőket, a terroristagyanús személyeket, a nemrég érkezett illegális bevándorlókat deportálják, a társadalomba beilleszkedett, tanuló, dolgozó, ám papírok nélkül élőket ne zaklassák – így idén várhatóan csak 229 ezer bevándorlót küldenek haza.