A romlottság áradata Alföldi Lear királyában

Publikálás dátuma
2015.10.06 07:47
Lear király a levegőben, a címszerepben László Zsolt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Fotó: /
Gyilkos nézésekben és tettekben, heves mozdulatokban, ádáz gyűlöletben, igazán nem szűkölködik az Alföldi Róbert által rendezett Lear király előadás a Radnóti Színházban. A produkció arról is beszél, hogy ádázul értelmetlen harcok miatt mind lejjebb és lejjebb csúszunk, pedig akár élhetnénk polgári jólétben, békességben is.

Nem reszketeg, roskatag, rőt szakállú öreg apóka Lear király, hanem életerős, sőt meglehetősen izmos, tettre késznek kinéző férfi, László Zsolt elementáris alakításában, a Radnóti Színházban. Öltönyös úr, lehetne akár top menedzser, vagy politikus a felső vezetésből, akinek elege van a robotból, meg abból, amit a világról tud, kicsit ki akar szállni a mókuskerékből, hátrébb szeretne vonulni, és ezért gondolja úgy, hogy szétosztja lányai közt az országát. Alföldi Róbert rendezésében a nyitóképben a szereplők jókora asztalt ülnek körbe, mint ünnepkor egy nagy család, és kedélyesen, könnyedén beszélgetnek, lakmároznak.

Polgári a miliő, a Menczel Róbert díszlettervező jóvoltából a színpadra került asztal is szépen faragott, míves darab, az urak öltönyben, a hölgyek is megadják öltözködésük módját. Még akkor sem marad igazán abba a csevej, amikor Lear szólásra emelkedik. Annak rendje és módja szerint elmondja, hogy három részre kívánja osztani az országát, de először hallani akarja lányai hogyan szeretik. Két lány egekbe dicséri, ahogy elvárja. Mint egy házibulin, olyan ricsajjal vegyes üdvrivalgással kísérik a jelenlévők, hogy ezért meg is kapják a jussukat.

Lear király a levegőben, a címszerepben László Zsolt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Lear király a levegőben, a címszerepben László Zsolt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Cordelia, Sodró Eliza megformálásában, mint egy akaratos tini, nem is egészen érti, hogy mi a fenének kellene neki most itt fennkölt dicshimnuszt zengenie, számára evidens, hogy szereti az apját, és kész, passz. De abban a világban, ami a látszatra, a hazugságra épül, kell a színlelés, az ájtatos szó, a benyalás a sikerhez. És ezt Cordelia még nem érti. Amikor apja hirtelen fergeteges haragra gerjed, zsigerből hárít, csodálkozva és még félelem nélkül, csaknem azt mondja, hogy ne már, ezt ne csináld. De László Zsolt úgy tudja játszani Leart, hogy egy pillanat alatt azt lehet érezni, hogy itt kő kövön nem marad, mert haragja és öblös hangja akkora, hogy szinte szétrepeszti a falakat.

Az iménti kedélyesség után rémisztő ez a vulkánszerű, elementáris dühkitörés, látszik, hogy még mennyi erő van benne. Lélekben azonban már megtört, és tán ezért nem lát át a szitán, hogy kegyben részesített lányai számítóan álnok hitszegők, és akit éppen kitagadott, az szereti igazán, semmi más bűne nincs, mint a belülről fakadó őszintesége. Alföldi ezzel a látszólag erős, de lélekben már megtört királlyal, a mostani ötvenes éveiben, vagy hatvanas esztendeiben járó korosztályt helyezi a középpontba, amelyik már temérdek dologban csalódott, ezért szeretné magát hátrébb vonni a frontvonalból, holott testi kondíciója alapján még képes lenne ott maradni, de sok tekintetben megfáradt, hitehagyott, átverték nem egyszer és nem kétszer, nem nagyon akar már mást, mint valahogy viszonylagos békességben túlélni.

De éppen az ő elhamarkodott döntése olyan égszakadást, földindulást, akkora felfordulást eredményez, hogy ez már lehetetlen. Ha jól belegondolunk egy semmiség, kis hiúsági kérdés miatt válik pokollá a birodalom, de persze az izzó láva már régóta lappangott a föld alatt, a kedélyesnek induló étkezésen is már ott forrtak az indulatok, csak a gyújtó szikrára vártak, hogy pusztítóan kitörjenek. Alföldi számos Shakespeare rendezésében soha nem spórolt a felhergelt, öldöklő indulatokkal, most ugyancsak szabadjára engedi ezeket, és szinte górcső alatt vizsgálja milyen az, amikor többen is kontrolljukat vesztik, de persze ugyanúgy érdeklik azok, akik megpróbálnak józanok maradni.

Ebben az elfajzott világban már ők sem sokra jutnak. Az őrület fő ellenpólusa a király bolondja szokott lenni, aki rendszerint mindent tisztán látva, epés bölcsességeket mond. De ebben a verzióban nem is bolond, hanem ábrándos képű bohóc, ahogy Kováts Adél játssza, nem is különösebben felvágott a nyelve, gyakran inkább melankolikusan gubbaszt, mint aki előre tudja, hogy olyan nagyon itt már nincs mit tenni. A száműzött és szintén józan gondolkodású Kentet Csomós Mari alakítja, igyekszik figyelmeztetni a vészre, de ő is mind inkább sejti, hogy a hatványozott tragédia nem kerülhető el. Arcán ott a rémület. Szávai Viktória Gonerilként és Andrusko Marcella Reganként olyanok, mint a sziszegő mérges kígyók, napnál is világosabb, hogy aljas támadásra készülnek.

Férjeik, Gazsó György és Adorjáni Bálint megformálásában, sem sokkal jobbak a Deákné vásznánál. Schneider Zoltán Gloster grófja akkor érzékeli igazán mi történik körülötte, amikor már megvakítják. A fia, Edgar, Szatory Dávid megformálásában, az életerő, a rátermettség megtestesülése, mégis kitaszítottá válik, és ő se tud megakadályozni semmit. Ez a világ ugyanis apja házasságon kívüli fiának, Edmundnak kedvez inkább, Pál András igencsak érzékletesen mutatja be a hátmögöttiség, az ármány, a minden erkölcsiséget nélkülöző gátlástalanság természetrajzát.

Gyilkos nézésekben és tettekben, heves mozdulatokban, ádáz gyűlöletben, igazán nem szűkölködik az előadás. Cordelia abszolút jót akar, de tisztaságát, gáncstalanságát elsöpri a romlottság áradata. Ami olyan mérvű, hogy még a szép, míves kristály csillár is leszakad, jelezve, hogy vége a kulturált, biztos polgári jólétnek. De ettől még a szereplők visszaszivárognak az asztalhoz, akár a halottak is, hiszen hiába kerültek a föld alá, a szellemiségük sokáig itt kísért. Ott, ahol egykor gazdagon lakomáztak, fonnyadt salátalevelet kezdenek rágcsálni. Sok, ádáz, értelmetlen harc után, mind lejjebb és lejjebb csúszunk, vési az emlékezetünkbe ezzel a záróképpel Alföldi. Építkezhetnénk is ahelyett, hogy rombolunk, esetleg még szerethetnénk is egymást. De hát éppen azért kell játszani a Lear királyt, mert sajnos még hosszú ideig nem így lesz.

2015.10.06 07:47

Még mindig nem tudni, mennyi lesz jövőre a minimálbér

Publikálás dátuma
2018.11.20 18:25
Illusztráció
Fotó: Népszava/ Vajda József
Még több hét is eltelhet addig, míg kiderül, hány forintra nő jövőre a minimálbér. Decemberben viszont több évre szóló megállapodás születhet.
Nem közeledtek az álláspontok a jövő évi béremelések mértékét illetően a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának keddi egyeztetésén: a munkaadók továbbra is 5 százalékkal emelnék a legkisebb béreket, a munkavállalói oldalt képviselő szakszervezetek viszont a minimálbért 13, a garantált bérminimumot pedig 15 százalékkal növelnék. A Pénzügyminisztérium képviselője ezúttal sem fejtette ki álláspontját, mivel a kormány azt szeretné, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldal állapodjon meg a kérdésről. Annyi előrelépés ugyanakkor történt, hogy rögzítették: kettő vagy három évre szóló megállapodást szeretnének kötni – tudtuk meg Kordás Lászlótól, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnökétől. Elmondta azt is: a munkaadók a „leggyengébb láncszem” elvét szerették volna alkalmazni a béremelések folyamatában, azaz a legrosszabbul teljesítő vállalkozások bérszintjéhez igazították volna a bérfejlesztés ütemét. Ezt a szakszervezetek nem támogatták, és végül el is vetették az elképzelést, de abban egyetértettek a munkaadókkal, hogy a béremelések mértékénél figyelembe kell venni a vállalkozások teljesítőképességét is. Ezért egy olyan háttérszámítást kértek a pénzügyi tárcától, amely ágazati szinten részletezi, milyen hatással lenne, és hány embert érintene egy 5, 10 vagy 15 százalékos minimálbér-emelés. Ilyen háttér számításokat a szaktárca a korábbi években már a bértárgyalásokat megelőzően az érdekképviseletek rendelkezésére bocsátott, amelyek ez alapján tudták megfogalmazni elvárásaikat. Hogy ez most mégsem történt meg, annak feltehetőleg az az oka, hogy – mint arról korábban beszámoltunk - a Pénzügyminisztériumnak november 9-ig nem állt ilyen adat a rendelkezésére. A tárca fennhatósága alá tartozó Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat – elvileg - évente begyűjti az adatokat az egyéni bérekről és keresetekről: a bértárgyalásokra készülvén a MASZSZ ezeket az adatokat szerette volna kikérni még a nyáron (a KSH csak bértömeget és dolgozói létszámot kér be az 5 főnél többet foglalkoztató cégektől, és ebből publikálja havonta az átlagkereseti adatokat, ezért ebben az adatbázisban az egyéni bérek nem látszanak). A tárca azonban csak hosszas huzavona után adta ki azokat, és csak 2016-ra vonatkozóan. Ekkor derült ki, hogy a tavalyi évről nincsenek ilyen adatok, mivel úgy tűnik, elfelejtették begyűjteni azokat. Csak október elején küldték ugyanis körbe a cégeknek az adatkérő felhívást, amelyben november 9-ig kérik a 2017-es és a 2018-as adatokat is, holott korábban minden évben tavasszal kellett adatot szolgáltatni. A Pénzügyminisztérium kedden a következő tárgyalásra ígérte a fenti adatok alapján a háttér számításokat, de hogy a következő forduló mikor lesz, arról egyelőre nincs döntés. A jelenlegi elképzelések szerint legkésőbb december közepéig meg kell születnie a jövő évre vonatkozó béremelésekkel kapcsolatos megállapodásnak. Vagyis még több hét is eltelhet addig, míg kiderül, mekkora összeget tesz majd ki jövőre a jelenleg bruttó 138 ezer forintos minimálbér és a 180 500 forintos garantált bérminimum.  
2018.11.20 18:25

Nem biztos, hogy egy kottából énekelünk – Válaszolt Süli a volt MVM-vezérnek

Publikálás dátuma
2018.11.20 17:27

Fotó: Népszava/ Vajda József
„Majd beszélünk róla” – ígérte Mártha Imrének a paksi miniszter.
Nem biztos, hogy egy kottából énekelünk Mártha úrral
– ezt mondta a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János arra a levélre, amelyet néhány nappal ezelőtt Mártha Imre, az MVM volt vezérigazgatója küldött neki. A hvg.hu által megszerzett, négyoldalas levélben Mártha arra figyelmeztette a tárca nélküli minisztert, hogy változtasson az atomerőmű-projekten, mert szerinte most van itt az utolsó lélektani pillanat, amikor ezeken még módosítani lehet. Ellenkező esetben a hibás döntések költsége akkora lesz, hogy azt a következő két generáció is nyögni fogja. Az Országgyűlés költségvetési bizottságának, paksi, kihelyezett ülésén reagált Süli János Mártha Imre figyelmeztető üzenetére, amelyet Paks II.-ről írt. A hvg.hu azt írja, a bizottság elnöke, a DK-s Varju László kérte a minisztert, hogy „segítsen ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában”, a testület előtt reagáljon a levélre. Süli János úgy válaszolt, magánlevélről van szó, amelyet megköszönt Mártha Imrének, azt ígérve neki, „majd beszélünk róla”. A miniszter hangsúlyozta, hogy neki 38 éves múltja van a szakmában, „Mártha Imre is dolgozott az energetikában, de nem ez a szakmája, ő közgazdász szakember”. Süli János azt mondta:
egy családban is előfordul, hogy másként látják a dolgokat, de attól még beszélnek egymással.
Hozzátette: az érdemi információ birtokában a kormány van, nem a volt MVM-vezér, és ők az energetikai helyzetet is jobban ismerik a levélírónál. A miniszter emlékeztetett arra, hogy korábban Mártha Imre is egyetértett a paksi atomerőmű bővítésével, „az elmúlt 9 évben azonban ő az ügytől eltávolodott, mi viszont maradtunk mellette”.
Az ellenzéki képviselők – Mártha Imre levelére hivatkozva – a portál szerint arra is rákérdeztek, hogy milyen többletköltséggel lehet majd számolni a beruházás során. Lenkei István, a paksi atomerőmű vezérigazgatója válaszolt, azt mondta, hogy az árakat az orosz–magyar szerződésben „egyértelműen rögzítették”, fix árról van szó, a költségek nem változhatnak. A képviselők hiányolták a társadalmi vitát is, amiből kiderülne, szükség van a bővítésre. Erre az ülésen úgy reagáltak, akit érdekel, Pakson, az atomerőműben tájékozódhat, ott kialakítottak egy látogatósarkot a beruházásról. Szóba került az is, hogy mikor léphetnek üzembe az új blokkok. Süli János, előző bizottsági meghallgatásán még azt mondta, hogy 2026-ban. Ehhez képest most úgy válaszolt: „én ma nem tudom megmondani, mikor lesz kész”. Kijelentette, hogy a terveket csak akkor adják be, ha biztosan engedélyeztethetőek, pontos üzembe helyezési időpontot pedig csak ezután lehet majd kijelölni. A miniszter óvatosan fogalmazott, szerinte egy kisebb családi ház építése is csúszhat, „ott is közbejöhet valami”. Úgy látja, mindenkinek az az érdeke, hogy épüljön meg Paks II., de a biztonságnál nincs fontosabb. 

Inog a miniszteri szék

24.hu értesülése szerint komolyan felvetődött, hogy új tárca nélküli minisztert nevezzenek ki a paksi atomerőmű bővítéséért felelős Süli János helyére. A KDNP-s Süli esetleges távozását energetikai berkekben a 12 milliárd eurós beruházás csúszásával hozzák összefüggésbe, amit az utóbbi hetekben már kormányzati szinten sem titkoltak. Süli eleve 22 hónapos csúszással vette át a beruházást májusban, ráadásul azután több közbeszerzés is érvénytelenül zárult, illetve visszavonásra került. Július elején, az Országgyűlés gazdasági bizottságának paksi kihelyezett ülésén ugyanakkor még azt mondta a tárca nélküli miniszter, hogy határidőre elkészülnek az új atomerőművi blokkok. Szeptember végén viszont már a kormányzat se igyekezett cáfolni, hogy akár 2032-ig elhúzódhat az új blokkok átadása.

2018.11.20 17:27