Egy gengszterlegenda vége

Publikálás dátuma
2015.10.08. 07:45
Tom Hardy kettős szerepben Forrás: FREEMANFILM
Tom Hardy szenzációs alakváltó művészettel saját maga partnereként kettős főszerepben kelti életre a hatvanas évek legendás londoni gengszter-ikerpárját. Brian Helgeland újraírta és rendezte a híres ikrek sztoriját a Legenda című filmben.

Ne gondoljunk Coppola és Scorsese gengszterfilmjeire, a bűnt, az erőszakot, a pénz és a hatalom gátlástalan élvezetét zseniálisan megjelenítő, mára már klasszikus mozikra, saját érdekünkben ne. Akkor akár elégedettek is lehetünk azzal az angol gengszter-sztorival, amit Brian Helgeland Legenda címmel elénk tesz. Bevallottan amerikaiasra vette a stílust, mert igazi gengszterfilmen akarta újraéleszteni a hatvanas évek hírhedt londoni testvérpárjának történetét. Ronnie és Reggie Kray a londoni East End korlátlan alvilági urai voltak a hatvanas években, bandaharcokban maguk alá gyűrték a többi bandát, később összedolgoztak az amerikai maffiával, nagy életet éltek az éjszakai mulatóhelyeiken, amelyek ontották számukra a pénzt.

Mindez nem igazán eredeti, a vérbeli gengszterek hétköznapjaihoz tartozik, viszont ennél érdekesebb, hogy közben legendák tucatjai születtek róluk és a viselt dolgaikról. Életük igazi londoni folklórrá terebélyesedett, amiben keveredett az igazság és a „népköltészet”. Haláluk után egész kis szubkulturális tenyészet kelt életre emlékükből. Erre utal maga Helgeland is a filmje címével, s azzal a nyilvánvaló szándékával, hogy e legendák tenyészete közül ezúttal a maga változatát mesélje az ikrekről, a lehető legközelebb az igazsághoz.

1990-ben már született egy játékfilm Reggie-ről és Ronnie-ról The Krays, azaz A Krayek címmel. De míg abban valódi ikerpár, a Spandau Balett tagjai alakították az eredeti testvéreket, Helgeland filmjének óriási találmánya és ha lehet, még nagyobb értéke, hogy mindkét figura életre keltésére a nagy átváltozó művészt, Tom Hardyt nyerte meg. Hardy olyan filmek révén lett egyre népszerűbb, mint például az Eredet (DiCaprio mellett), vagy A sötét lovag: Felemelkedés (Christian Bale mellett), a Suszter, szabó, baka, kém (Colin Firth mellett) illetve idén a George Miller-féle Mad Max, amiben már sztárként ünnepelték őt világszerte.

Valaha Gian Maria Volonte ámulatba ejtő fizikai átalakuló-művészetét csodálta különböző szerepeiben Európa, azóta alighanem Tom Hardy az, aki az egykori olasz színészóriás nyomába lép e képességben. Hardy csodát művel a Legenda kettős szerepében. Az ikrek ugyanis egy lényeges dologban nagyon alapvetően eltértek egymástól: egyikük, a tíz perccel fiatalabb Ronnie Kray ugyanis gyakorló paranoid skizofrén volt, amellett, hogy meleg és szadista. A filmben el is hangzik, Reggie egész életében kötelességének érezte, hogy testvére mellett álljon, segítsen kimászni a bajból, akármilyenbe került is, végül ez az erős kötés reped meg tragikusan.

Hardy ugyan Ronnie-ként szemüveget visel, de ez a legkevésbé érdekes megkülönböztető jel. A karakterisztikus az, hogy a pillantásában mindig ott van a komor, baljós őrület mint működő paranoia, s arckifejezésének kegyetlen és vad jellegében akkor is ott a szadista skizofrén kiszámíthatatlansága, amikor éppen kedves gesztust tesz. Hardy átütően hiteles Ronnie, minden külsőséges eszköz nélkül mindvégig olyan, mint az időzített bomba. Reggie-ként Hardy laza és férfias, ejtett vállú, jellegzetes járása kissé negroid jelleget ad ugyan a mozgásának, de karakteres az Est End-i vagánysága és a keresett eleganciája. Határozottan szerethető, hódító figura, ő a meghatározó vezér a kiterjedt bandában.

Helgeland ugyan korábban rendezőként már kipróbálta magát, forgatókönyvíróként van egyelőre igazán neve (a Titokzatos folyó könyvéért Oscar-jelölést, a Szigorúan bizalmasért Oscar-díjat kapott). Ezen az arányon nem változtat a Legenda megrendezése sem. Rendezőként vagy a tapasztalat nem elég, vagy hiányzik a vízió. A két testvér közötti bonyodalmas és ellentmondásos viszonyt remekül kiugratja, és mindvégig izgalmasan ábrázolja a film. Adós marad viszont a londoni gengszter-világ eleven megteremtésével, leginkább külsőségesek maradnak a színek, súlytalanok a jellegzetes figurák, valamifajta kötőszövet hiányzik, amitől hiteles világgá állna össze a sok-sok érdekesség.

Felveszi a gengszterek és a magas kormánykörök összekapcsolódásának témáját is, de egy jelenettel letudja, s elejti. Ugyanígy illusztratív marad a sokat emlegetett gengszterélet lényege, az atmoszférateremtésben nem túl erős film ezt a fontos témát egy-egy véres verekedéssel vagy gyilkossággal végződő jelenettel el is intézi. Ahogy a Scotland Yard nyomozása sem ötvöződik eggyé az eseményekkel. Az viszont különleges érdeme a filmnek, hogy a humort remekül vegyíti a torokszorítóan komor és fenyegető helyzetekkel.

Különleges helyet kap a szerelem a filmben, Reggie életének meghatározó eleme az ugyancsak az East End szegényes negyedében felnőtt Francieshez fűződő erős érzelmi kapcsolata. Amilyen intim ez az érzelmi kötődés a házasságig, olyan külsőséges a házasság összeomlásának folyamata, s a tragédia bekövetkezése. Ebbe tán az is belejátszik, hogy Helgeland furcsa megoldást választott: a film narrátora mindvégig Frances, aki még halála után is apróbb kommentárokat fűz az eseményekhez. De az is lehet, hogy egy saját stílus hiányzik mégis a hatvanas évek gengszterlegendájának felelevenítéséhez, amelyben így mégiscsak Tom Hardy tesz a sikerért a legtöbbet.

(Legenda ***)

Szerző

Meghalt egy magyar származású francia írónő

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Christine Arnothy magyar származású francia bestseller-írónő - közölte kedd este a lánya .A rangos Interallié irodalmi díjjal és a Francia Akadémia díjával kitüntetett írónő 48 regény szerzője volt. 

Arnóthy (Kovách) Krisztina 1930. november 20-án Budapesten született, 1948-ban a családjával gyalog menekült Ausztriába, ahol francia tannyelvű középiskolába érettségizett. Első műveit magyarul írta és lefordította franciára, 1955-től már csak franciául írt. Ausztriából Belgiumba került, majd Párizsba költözött.

Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni című önéletrajzi írásával 1954-ben megnyerte a Grand Prix Verité díjat, amelyet későbbi férje, Claude Bellanger lapja, a Le Parisien libéré alapított. A 27 nyelvre lefordított regény, amely 10 millió példányban kelt el a világban, a tizenéves lány mindennapjait meséli el Budapest ostroma alatt. Második regénye Isten késik címmel jelent meg, Nem olyan könnyű az élet című harmadik könyve pedig egy útlevél nélkül utazni kényszerülő, hontalan fiatal nőről szól.

A Le Cavalier mongol című novellagyűjteményével 1976-ban elnyerte a Francia Akadémia díját, A győzelem ára című regényével pedig 1980-ban az Interallié-díjjal jutalmazták. Megkapta a legmagasabb francia állami elismerés, a Becsületrend parancsnoki fokozatát.

2008-ban Les années cannibale (A kannibálévek) címmel jelentetett meg önéletrajzot, írt színpadi műveket, hang- és tévéjátékokat is, 1966 és 2004 között a Le Parisien című napilap irodalmi újságírója volt, 1982 és 1994 között a La Suisse svájci lapban is jelentek meg írásai. Férje 1978-ban bekövetkezett halála óta Párizsban és Genfben élt.

"Egy új regényen dolgozott, amit imádott, az állatok és az emberek közti nagy megbékélésről. Nem tudta befejezni" - írta közleményében a lánya.  Christine Arnothy és férje hamvait a tengerben fogják szétszórni.

Szerző

Hajdu Steve a Bóta Caféban

Publikálás dátuma
2015.10.07. 07:51
Hajdu Steve színész
A népszerű színész, Hajdu Steve a Bóta Café vendége október 7-én, szerda este 9 órától a FIX Tévében.

Színpadon, filmen és képernyőn egyaránt otthon van, közismerten remek humorát csipkelődős politikai műsorban is jól kamatoztatja. Adásunk ezúttal kivételesen felvételről megy. Jövő héten újra élőben jelentkezünk és ismét várjuk a telefonjaikat.

Szerző