Harctéri napló (Részletek) 1. rész

Száz éve kezdődött el az első világháború. Az egri Román Ferenc a Császári és Királyi (K.u.K.) 60. gyalogezred Csehországban, Kutna Horán állomásozó pót zászlóaljához vonult be 1915. elején, húsz évesen. Innen indult az orosz frontra 1915. augusztus 1-jén. Az általa megélt eseményekről naplót vezetett, amelyet 1916. augusztus 11-én fejezett be. További két hosszú év szenvedés után épségben megérte a háború végét, hazakerült szeretteihez. 1895 augusztusában született Kerecsenden, 1943 februárjában második világháborús hadifogolyként Belgorodban hunyt el.

1915

Ezt a naplót azért írtam, hogy ha a jó Isten hazasegít és elolvashatják, hát legalább megtudják, hogy milyen mozgalmas és szenvedéssel jár a katona élete a harctéren.

Júli. 30. Ma beosztottak a menetszázadba. Délután felöltöztem és kaptam felszerelést.

Júli 31. Ma legelőször mentem ki a tábori felszereléssel, de egész könnyű volt. A főhadnagy beszédet tartott a viselkedésről. Délután meg kávét és kétszersültet kaptunk. Holnap reggel megyünk.

Aug. 1. Ma reggel ötkor már az utcán álltunk, hatkor felmentünk a piacra, és onnan indultunk. Hát csak most érzem, hogy milyen rossz elválni az ismerősöktől.

Aug. 2. Ma reggel Pozsonyban ébredtem fel. Elég jól aludtam. Az úton láttam Esztergom templomát, Visegrád romjait és a Duna vizét. Rákos-rendezőn kávét kaptunk, és megírtam az első tábori lapot. Ebédet Cegléden kaptunk, az olasz makarónit, de elég jó volt.

Aug. 3. Ma már beleszoktunk egész az útba a szép magyar vidéken. Az ebéd Szatmárnémetiben volt - este tíz órakor. De ezért érdemes volt már várni eddig is, mert nagyon jó volt.

Aug. 4. Ma Hosszúmezőn ébredtem fel. Az eső nagyon esik. Az út a Tisza mellett halad. Mármarosszigettől Kőrösmezőig itt már látszik az orosz dúlás. Az állomás le van égetve, de azért jó menázsit adtak. Havasalján már sok trént láttam. Azután minden állomás le van égve. Mindent készen kell tartani, már közel vagyunk a harcvonalhoz.

Aug. 5. Az utunk ma megszakad. Leszálltunk a vonatról, és egy pajtába szállásolták el. Már várjuk, mikor megyünk kijjebb.

Aug. 6. Ma nagy sár van, de azért kimentünk harcászatra. Nagyon kevés találat volt. Délután fedezékásás és azután újra svarmléniázás volt.

Aug. 7. Ma reggel újra lőni jöttünk, és kint adták tudtul nagy örömünkre, hogy Varsó és Ivangorod elesett délután.

Aug. 8. Éjjeli gyakorlatra mentünk. Ma reggel nyolc órakor keltünk fel, mert éjfélkor jöttünk haza, és agyonra voltunk fáradva, éhesek is voltunk. Volt azután tea, sajt és kávé. Kedden, 10-én megyünk a harctérre.

Aug. 9. Ma jókor keltünk fel, azután harcászatra mentünk. (Kilőttünk 40 élest. Ez bizonyítja, hogy van még a monarchiának elég muníciója4). De voltunk vagy húsz kilométerre még pedig nagy sárban, és az eső is esett. Holtra fáradtunk, mire hazaértünk.

Aug. 10. Ma jókor indultunk el Korszovból, és meneteltünk délután három óráig. El voltunk fáradva, mikor szállásra értünk. Ott láttam először repülőgépet, igaz, hogy nagyon messze volt. Egy feldúlt plébániában a bútor és a könyvek szét voltak hányva, és a padlásablakot, ahol az orosz gépfegyver volt, azok, akik már voltak itt, megmutatták. Itt már nagyon látszik a háború rombolása is.

Aug. 11. Ma is tovább meneteltünk a front felé és sok leégett házat láttunk. Délután fenyvesben pihentünk, olyanban, amiből az orosz csak három nap előbb ment el. Délután kocsival jött az ezred, Találkoztam itt Fiser Jóskával, Gulyás Miskával, Duka Jánossal és Lendvai Gézával. Azután a századhoz osztottak be, és este hangtalanul mentünk a frontra. Itt felváltottuk az ötvenketteseket. Éjjel őrködtünk, mert féltünk a támadástól - az orosz itt nagyon szeret támadni.

Aug. 12. Ma egyhangú volt a nap, csak néha szólt a fegyver (víz nem volt, csak egy kevés, szomjaztunk). Délután készülődtünk, és este mentünk előre. Itt aztán egész éjjel ástunk, és csak másnap pihentünk.

Aug. 13. Ma is ástunk délután. Nincs semmi bajom, csak jobb lett volna odahaza, mert bizony vizet is csak akkor iszunk, ha van, mert nagyon messze van tőlünk a víz, ami iható.

Aug.14. Ma is csak úgy telt el a nap, mint máskor. Csak néha szólt a fegyver, és azt beszélték, hogy már hamarabb béke lesz.

Aug.15. Ma, Nagyboldogasszony napján eszünkbe jutott, hogy ünnep van. Csend volt délelőtt, csak néha szólt a fegyver egyet-egyet. Az azért rossz volt, hogy ilyen nagy ünnepen dogoznunk kellett. Aug. 16. A nap ma is úgy telik, mint máskor: alszunk nappal és éjjel dolgozunk. Az ágyú és a fegyver csak néha szólt egyet.

Aug. 17. Ma is csak úgy van minden, mint máskor, csak az eső esik.

Aug. 18. A király születésnapján nagyon jó híreket kaptunk: az egyik az, hogy Kovnó várát elfoglalták, kétszáznegyven ágyút zsákmányoltak, és tizenhatezer embert fogtak el. Azután azt mondták, hogy az ezred visszajött Egerbe. Bárcsak igaz volna, annak nagyon örülnék, mert nem kívánok többet Kuttenbergbe menni.

Aug. 19. A nap ma csak a tábornok úr látogatásával lett változatos, de másként egész egyhangú volt.

Aug. 20. Szent István király napján is csak új győzelmeket jelentettek, száznegyven ágyút és az embereket, nem is tudom, mennyit. Az eső már megint esik, nagy a sár.

Aug. 21. Ma is csak egyhangú volt a nap, mint máskor szokott.

Aug. 22. A nap mint mindig, ma is csak úgy telt el.

Aug. 23. Ma nagy öröm volt, mert a hivatalos jelentés sok győzelmet jelentett, mégpedig 827 ágyút, 275 nehéz ágyút, 30 aknavetőt, 20 fényszórót, több száz gépfegyvert, 190 000 ágyúgolyót, 7600 láda muníciót és tíz millió konzervát. Hát ez sok is egyszerre, de a béke még jobb volna, ha már volna.

Aug. 24. A nap most is olyan, mint máskor, semmi különös nincs.

Aug.25. Valami támadásra készülünk, mert a holtcédulát megkérdezték mindenkitől, hogy megvan-e, ez jelent valamit.

Aug. 26. A nap ma is egyhangú volt, csak este kaptam nagy örömömre két levelet, és azután kiadták, hogy általános támadás lesz.

Aug. 27. Ma nagyon szól az ágyú és a fegyver, nem tudjuk, mi lesz. Ma írtam mind a három bátyámnak Amerikába, Pestre és Egerbe és azután haza is.

Aug. 28. Az éjjel előbbre mentünk, és ott egy elkészített állásban voltunk, onnan lőttünk, azután hajnalban visszajöttünk a helyünkre.

Aug. 29. Ma jókor elindultunk előre, de nem tudjuk, hogy meddig tart. Délben egy faluban kaptunk egy kis orosz háznál tejet, egy másiknál krumplis gombócot. Fekete volt, mint a föld, de nagyon jó volt. Bár több lett volna belőle. Azután pedig aludttejet ettünk. Jól esett nagyon, mert rég ettem.

Aug. 30. Ma támadás van kezdődőben, és már jókor reggel van sebesült. Levelet is kaptam, amiben édesanyám írja, hogy kell-e pénz. Dehogy kell, hiszen nem lehet használni úgysem!

Aug. 31. Ma reggel újra két levelet kaptam, az egyiket Pista bátyámtól. Nagyon örülök, hogy minden levelem megkapják. Írja, hogy jó búza volt, és szeretné, ha újra az egyletben összegyűlve ott mulathatnánk, mint azelőtt. De majd megsegít a jó Isten, és hazamehetünk. Édesapám írja, hogy érik már a szőlő, és hogy a németek már elfoglalták Oszoviecz várát. Hála a jó Istennek! Majd vége lesz talán már.

Szept. 1. A nap ma is úgy van, mint máskor, csak hogy valahová készülünk, mert nem dolgozunk. Talán máshol jobb hely lesz, mint itt.

Szept. 2. Ma a tegnap este elfoglalt helyünkről eljöttünk, mert nincs muszka, hát előremegyünk, és épp a mi félszázadunk volt az első. Egész nap meneteltünk és azután mindig jól elkészített állásokat találtunk. Délután egy faluban voltunk. Itt eltévedtünk a csapattól, de megtaláltuk és mentünk tovább előre estig.

Szept. 3. Ma is megyünk tovább, és délfelé megtaláltuk a századot. Azután mentünk tovább, és rezervába maradtunk. Azután ástunk, mint rendesen szoktunk, ha új helyre érkezünk.

Szept. 4. Ma is dolgoztunk délelőtt, azután nagy eső esett, és akkor másik helyre egy nagy árkon keresztül kellett menni. Képzelhető, hogy milyen jó út volt ott.

Szept. 5. A nap változatlan, csak délben esik az eső és fázunk nagyon. Kaptam három levelet, kettőt hazulról, egyet Dezső bátyámtól. Írják, hogy Lajosék már kijöttek, Dezső bátyám pedig írja, hogy már komiszba van szegény hazám, ha már ennyire került, hogy öreg és nyomorék emberekre is szüksége van. Bár végét vetne már a jó Isten a háborúnak!

Szept. 6. Ma 18 órakor mentünk dolgozni, és ottan láttam tyúkhúslevest enni. Ilyenkor eszembe jut, hogy Istenem, de jó is volna már otthon lenni. Este pedig koromsötétben vittünk drótot az erdőben. Képzelhető, milyen jó út volt az.

Szept. 7. Már kezd az idő hidegedni, az éjjel nagyon fáztam, meg a szél is nagyon fúj. Bár adná már a jó Isten, hogy vége is lenne ennek a sok szenvedésnek!

Szept. 8-11. Ami ez alatt az idő alatt történt azt fájdalom, de nem írhatom le, mert nem is tudnám. Szept. 12. Ma kaptam levelet Jóska bátyámtól, amiben elszomorított, mert írja, hogy édesapám katona lett. Szegény hazám, mikor éred már végét ennek a borzalmas háborúnak amely halomszámra teszi tönkre az embereket és az anyagi javakat. Most én nagyon rosszul vagyok, nagyon gyöngének érzem magam és nem is bírok ki egy téli háborút, mert már most is nagyon érzem a Dnyeszter vizének a leheletét, különösen éjjelenként. Kedves jó anyám, bárcsak már használna az imádságod. Szept. 14. Semmi különös eset.

Szept. 15. Ma három levelet kaptam. Egyet Pista bátyámtól, kettőt hazulról. Pista bátyám írja, hogy sok lekvárt főztek, csakhogy én már a kalácsot szeretném enni az új lekvárral. Azután édesapám írja, hogy kik lettek katonák. Bárcsak már ne lenne szükség rájok, adná az Isten. Szept. 16. Ma nincs semmi különös dolog, minden a maga rendjén megy.