A Magyarországon menedéket keresők száma 2015-ben jelentősen emelkedett 2014-hez képest. Hogy mindez nem volt váratlan, bizonyítja, hogy a kormány már 2013-tól kapott erről előrejelzéseket. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) és civil szervezetek is folyamatosan kérték a fogadóállomások állapotának javítását, hogy azokat hozzák összhangba az EU normáival. A felajánlott segítséget magyarázat nélkül elutasították.
Idén júniusban Magyarországnak már nehézséget okozott, hogy megfelelő módon fogadja a nagyszámú menekültet és menedékkérőt. Miközben tény, hogy az EU kiegyensúlyozatlan menekültügyi rendszerének terhei jelentős mértékben Magyarországra nehezednek, az ország példátlan mértékben elhatárolódott attól, hogy kivegye részét a hiányosságok orvoslására törekvő közös európai erőfeszítésekből, és nem kívánt részt venni a menedékkérők fogadásának és elbírálásának felelősségét újraosztani hivatott kezdeményezésekben, az Európai Bizottság és a Tanács által javasolt relokációs és hot spot-rendszerekben. Magyarország e helyett kerítéseket emelt déli határain, felgyorsította a menedékkérők és menekültek visszaterelését Szerbiába, miután ez utóbbit felvette a biztonságos tranzitországok listájára.
Szeptember 15-én a kormány "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet" hirdetett ki, hatályba léptek a Büntető törvénykönyv (Btk.) és a menedékjogról szóló törvény módosításai, amelyek bűncselekménnyé nyilvánították az országba a határon keresztül történő illegális belépést. Szeptember 21-én az Országgyűlés módosította a rendőrségről és a honvédségről szóló törvényt. Kiterjesztették a rendőrség hatáskörét, felhatalmazzák a hadsereget, hogy támogassa a határt biztosító rendőröket, hogy adott esetben gumilövedékeket, könnygáz-gránátokat és pirotechnikai eszközöket vessen be. Szeptember 21-én az Országgyűlés határozatot is elfogadott, amely kimondta, hogy az országnak "minden szükséges eszközzel" meg kell (tudnia) védeni a határait az "illegális bevándorlás hullámaival szemben". Magyarország igyekezete, hogy a regionális, sőt globális menekültválságtól elszigetelje magát, csak nemzetközi emberi jogi és menekültjogi kötelezettségeinek kárára érhető el.
A pályaudvarok
A megfelelő fogadóállomások hiányában, a továbbutazás reményében a menekültek és a menedékkérők Budapest fő vasútállomásain, a Keleti, Nyugati és Déli pályaudvarokon kezdtek gyülekezni. Augusztusban a Fővárosi Önkormányzat "tranzitzóna" néven területeket jelölt ki. Az AI szeptember elejei látogatásakor több ezer menekült és menedékkérő éjszakázott a földön a Keleti pályaudvaron. Az önkormányzat hat vízcsapot és néhány mobilvécét állított fel, miközben élelmiszert, orvosi segítséget, hálózsákokat, sátrakat, ruhákat kizárólag önkéntesek biztosítottak.
Szeptember 2. és 5. között a MÁV felfüggesztette a Keleti pályaudvarról Ausztriába tartó vonatok indítását. A vágányokat egy nappal korábban rendőri őrizettel lezárták. Szeptember 3-án a rendőrség feloldotta a zárat, és több száz ember, akik közül sokan több nappal korábban vásároltak jegyet Münchenbe vagy más német városba, rohantak egy német zászlót viselő vonathoz. A tömött szerelvény délelőtt 11 óra körül elhagyta az állomást, hogy azután Bicskénél megállítsák. A vonaton utazók egyike így nyilatkozott: "a rendőrség bejelentette, hogy le kell szállnunk, különben erőszakot alkalmaznak... engedelmeskedtünk, és elkezdtünk leszállni... Az állomáson kívül buszok álltak. A rendőrök üvöltöztek, és füstöt láttunk. Úgy döntöttem, elmenekülök... végül taxival mentem vissza a Keletibe 30 euróért." Néhány száz ember nem volt hajlandó leszállni, és a bicskei menekültállomásra vonulni, amely - az ott megkérdezettek szerint - súlyosan túlzsúfolt volt. Szeptember 4-én a készenléti rendőrség elkezdte leszállítani és a befogadó állomásra utaztatni őket. A kapunál megkérdezettek egy része arról számolt be, hogy az ellenállást tanúsítókkal, így gyerekekkel szemben is erőszakot alkalmaztak. A kormány nem vállalt felelősséget az eseményekért, és arra hivatkozott, hogy a kaotikus helyzet félreértés és kommunikációs zavarok következményeként jött létre, ami túlterjedt a magyar hatóságok hatáskörén.
A szerb határ
A szerb határ szeptember 15-i lezárásáig Röszke volt a menekültek és menedékkérők első belépési pontja. A hatóságok nem gondoskodtak megfelelő fogadási körülményekről. A határátkelőtől néhány száz méterre a rendőrség sebtében "befogadó állomást" rendezett be. Az este vagy éjjel érkezők néhány mobilvécét leszámítva minden ellátás nélkül, a szabad ég alatt kényszerültek éjszakázni. Vizet és élelmiszert csak önkéntesek osztottak. Napközben a rendőrség buszokkal szállította az embereket a 700 méterre lévő idegenrendészeti előállítóba, ahol regisztrálták őket. Az előállító hírhedtté vált, miután szeptember 10-én megdöbbentő felvételek jelentek meg a sajtóban arról, hogyan dobál a rendőrség élelmiszeres zacskókat a menedékkérők közé. Az AI több olyan emberrel is beszélt, aki egy, két, vagy három napot töltött az állomáson ilyen körülmények között. Beszámoltak rendőri bántalmazásról, és arról, hogy nem kaptak elég élelmiszert, vizet, a mosdókból pedig komoly hiány volt.
A határ lezárása után a menekültek és bevándorlók belépését a pengés drótkerítés, a rendőrség és a hadsereg akadályozta meg. Így szeptember 15-én estére mintegy 1000 menekült és bevándorló gyűlt össze a kerítés közelében. A szabad ég alatt éjszakáztak; vízzel és élelemmel csak önkéntesek látták el őket. A Röszke/Horgos határátkelőnél rekedt emberek elvileg a sebtében felállított, a menedékkérőknek szállást nyújtó és kérelmeiket elbíráló "tranzitzónákban" volt lehetőségük arra, hogy menedékkérelmüket beadják, mielőtt hivatalosan engedélyt kaptak volna rá, hogy az ország területére lépjenek. Mindazonáltal az AI által szeptember 15-én és 16-án megkérdezettek többsége nem tudott arról, hogy joga lenne menedéket kérni a "tranzitzónában"; az eljárásról nem adtak nekik információt, a konténereket pedig, amelyekben a "tranzitzónákat" elhelyezték, le is zárták előlük. Óránként egy vagy két alkalommal egy arab, fárszi és urdu nyelvű tolmács által kísért rendőr kinyitotta a konténer ajtaját, és véletlenszerűen két-öt embernek engedélyezte, hogy lépjen be a "tranzitzónába", ők azt is feltételezték, hogy ezzel Magyarország területére léphetnek, a többségüket azonban azonnal visszaterelték Szerbiába.
Kriminalizálás
Az AI által 2015 szeptemberében, több helyszínen megkérdezettek egyike sem kapott megfelelő tájékoztatást a jogairól, a menedékjogi eljárásról és az EU menedékjogi rendszeréről Magyarországon. Ez is az oka lehetett annak, hogy féltek a regisztrációtól, így az ujjlenyomat-vételtől is. (Az EU-ba érkező menedékkérőket és a bevándorlókat a Dublini rendszerben ujjlenyomat-vétel révén azonosítják.) Többen számoltak be arról, hogy a rendőrség erőt alkalmazott velük szemben.
A menekültügyi törvény módosítását követően a Szerbia felől belépő menedékkérők kérelmeit gyakorlatilag automatikusan elutasítják. A törvény értelmében ugyanis Szerbia "biztonságos harmadik ország". Az AI álláspontja szerint a "biztonságosnak" tekintett országokból érkező menedékkérők gyorsított eljárás alá vetése, míg a más országokból érkező menedékkérőknek hasonló eljáráson nem kell keresztülmenniük, a nemzeti származás alapján végzett diszkrimináció. A nemzeti hovatartozás szerinti megkülönböztetés tilalma a nemzetközi jog egyik meghatározó alapelve. Különösen problematikus Szerbia felvétele a biztonságos tranzitországok listájára.
Szeptember 15-től azok, akik a határzáron át "engedély nélkül" lépnek be Magyarország területére, bűncselekményt követnek el, ami akár három év szabadságvesztéssel és/vagy kiutasítással büntetendő. A törvény kriminalizálja továbbá "a határzár megrongálását", amely egy és öt év közötti szabadságvesztéssel büntetendő. A legfőbb ügyész által 2007-ben kiadott állásfoglalás szerint azok esetében, akik menedékért folyamodnak, fel kell függeszteni a büntetőeljárást. A menekültek és menedékkérők kriminalizációja és elzárása ellentmond a menekültek helyzetére vonatkozó 1951-es genfi egyezménynek, amely tiltja, hogy a menekülteket büntetéssel sújtsák amiatt, mert irreguláris módon léptek be egy országba.
Szeptember 21-én a magyar Országgyűlés törvényt hozott a honvédség alkalmazásáról a rendőrség támogatására a "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején". Az AI aggasztónak tartja, hogy az Országgyűlés felhívása a "minden szükséges eszköz" alkalmazására túlzott erőszakhoz vezethet, ami súlyos sérüléseket, akár emberélet kioltását is eredményezheti. Ez nyilvánvalóan ellentétes lenne Magyarországnak a természetes személyek élethez és biztonsághoz fűződő jogának tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeivel, beleértve a testi és szellemi integritást, valamint annak jogát, hogy ne tegyék ki őket kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmódnak. Az AI aggasztónak találja a szeptember 16-án a menekültekkel és migránsokkal szemben túlzott erőszak alkalmazásáról szóló beszámolókat, amikor a rendőrség a röszkei határátkelő megnyitását követelő, tájékozatlan tömegre - miután néhányan cipőkkel, vizesüvegekkel dobálták meg a készenléti rendőröket - vízágyú, paprikaspray és könnygáz bevetésével válaszolt.
Az AI olyan, szeptember 26-án készült felvételeket is megismert, amelyek a horvát-magyar határon, a beremendi határátkelőnél, illetve a zakányi vasútállomáson örökítették meg a rendőrség és a hadsereg fellépését. A felvételeken nehéz gépfegyverekkel felszerelt HMWWV páncélozott járművek, valamint különleges osztagokra jellemző fegyverekkel - köztük M4 lőfegyverekkel - felfegyverzett katonák láthatók. Ezek a képek jelzik: Magyarország súlyosan militarizált műveletet folytat a határain a "tömeges migráció okozta válsághelyzet" jegyében. A nemzetközi jog világosan tiltja a lőfegyverek rendvédelmi célú alkalmazását, kivéve a halál vagy súlyos sérülés közvetlen veszélye megelőzésének esetét. Tömegek irányítására szolgáló taktikai eszközként soha nem szabad lőfegyvert alkalmazni, sem az engedély nélküli határátlépés esetén, sem más, a közrend védelmével kapcsolatos helyzetben. A hasonló példák felvetik a konfliktus, illetve a rendvédelmi szervek által alkalmazott erőszak eszkalációjának aggályát.
