A múlt bekopog, lincselés a Katonában

Publikálás dátuma
2015.10.11 19:54
Mindenki lehet áldozat FOTÓ: MTI/MARJAI JÁNOS
Fotó: /
A Katona József Színházban bemutatták Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámáját. Az előadás görög sorstragédiaként ábrázolja, miként válhat bármelyikünk áldozattá, mert „a gyűlölet néha, mint a tűz a szalmakazalba, hirtelen kap lángra."

Bátor és felelősségteljes tett a Katona József Színház részéről, hogy sorra bemutatnak olyan darabokat, amelyek mindennapjaink közéleti és magánéleti tragédiát, botrányait, jajkiáltásait tárják elénk. Gondoljunk csak a Cigányokra, az Illaberekre, vagy A mi osztályunkra. És most itt Az Olaszliszkai. Borbély Szilárd drámáját még színpadon nem játszották, 2011-ben megjelent a Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetben, bemutatták felolvasó színházi formában, készült belőle rádiójáték, de a Katona József Színház előadása az ősbemutató. Az esemény pillanatok alatt be is került a hírfolyamba, köszönhetően egy bulvárlapban megjelent írásnak. Borbély Szilárd eléggé mozaikos, több szálon futó drámájának egyik szála a 2006-os olaszliszkai lincselés története.

Szögi Lajos tiszavasvári tanár Olaszliszkán elsodort az autójával egy roma kislányt, akinek semmi baja nem esett, de a feldühödött rokonság a tanárt, két lánya szeme láttára agyonverte. A premier előtt a tanár özvegye nehezményezett néhány darabban szereplő mondatot, ezért le szerette volna tiltatni az előadást. Máté Gábor rendező, mint azt a a cikkekre reagáló nyílt levelében elmesélte, valóban nem kért engedélyt a darab bemutatására Szögi Lajos családjától, de ezzel nem sértett jogot, mert a szerző örököseitől kell hozzájárulást kérni és ezt természetesen meg is tette. Az más kérdés, és ezt a rendező el is ismeri, hogy emberiességi szempontból tájékoztathatta volna a családot a bemutatóról.

Az egész ügy rímel a dráma egyik üzenetére, hiszen a darabban az újságírók kara is megjelenik, Máté Gábor rendezésében ünneplőbe öltözött asszonyok és a kórus tagjai arról beszélnek, hogy ma mindent ural a felületes bulvár. Egyébként Borbély Szilárd drámája és az előadás is jóval tovább mutat Szögi Lajos esetén. Arról is szól, hogy bármelyikünkből, bármikor áldozat lehet. És azok, akik nem lopnak, csalnak és hazudnak, próbálnak becsületesen élni, valóban óriási veszélyben vannak.

„A megaláztatás része a rendszernek. Mára az egész társadalmat ellenséges csoportokra szabdalta a politika. Egymás ellen fordított mindenkit, időseket a fiatalokkal, köztisztviselőket a vállalkozókkal. Az emberek kivetkőztek magukból. Tanárok harcolnak szülőkkel és diákokkal, utasok összeverekednek buszvezetőkkel. Óriási szakadékokat és frontokat hozott létre a politika. Emellett nem lehet némán elmenni.”

A szerző a főhőst nemes egyszerűséggel Áldozatnak nevezni, nem véletlenül. A családot sem nevezi nevén, a tanár két lányát kicsi lányként és középső lányként szerepelteti. Az említett ügyre még egy mondatra visszatérve: ez egy dráma irodalmi mű, fikciós elemekkel, ezért a történeti hűséget nem lehet rajta számon kérni. A Katona József Színház előadása egy kvázi keretjátékba megjeleníti magát a szerzőt is, Borbély Szilárdot, akinek szüleit 2000 karácsonyán rablótámadás érte, édesanyját brutális módon meggyilkolták, édesapját is súlyosan bántalmazták. Erről Borbély Az egy bűntény mellékszálai című írásában ír egészen fájdalmasan és megrendítően, ebből a szövegből is beemeltek részleteket az előadásba, emellett még bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit, Borbély néhány versét és nyilatkozatának részletét.

A szerzőt az őt ért tragédia után elkezdte foglalkoztatni, hogyan lehet túlélni egy ilyen borzalmat. Mi a magyarázat, kik a felelősök, lehet-e felmentés? A szülők elleni támadás és az olaszliszkai gyilkosság több ponton találkozik. Mindkét esetben vétlen emberek estek áldozatul. Mindkét esetben romákat vádoltak. Az Olaszliszkai, akárcsak a Cigányok, mindenkinek a saját igazságát próbálja felfejteni. Az áldozatét, a hozzátartozókét, az elkövetőkét egyaránt. Ezek az igazságok egymással is vitába szállnak, perlekednek, de végül egyetlen megoldásként érkezik a könyörtelen halál, amely ellen nincs apelláta. A történetnek van egy másik szála is: Olaszliszkára egy idegen érkezik kamerával, akiről kiderül, hogy a falu egykori csodarabbijának leszármazottja. A zsidó temetőt, őseinek emlékét keresi. Hiába.

„Az emlékezet akár a fű, egy nyár után lehervad”. De hiába menekülünk előle, „mert a múlt bekopog”… Az idegent azonban idegenként kezelik, ez az ország, már a miénk, hangzik a kegyetlen, kirekesztő válasz. A darab és az előadás is lehangoló, sötét képet fest napjaink morális állapotáról. A vége felé, a két lány elmondja a gödölye meséjét, amely a falánkság az egymás kegyetlen elpusztításának szörnyű módon szembesítő időtlen története.

Az előadásnak több kiemelkedően megrendítő pillanata van, olyan, amely szinte belénk ég. Az egyik ilyen, amikor az egyik elkövető, akit Tasnádi Bence személyesít meg, egy levelet olvas fel, amit a börtönből írt kiskorú öccsének, aki szintén résztvevője volt a rettenetes tettnek. A kézzel írt mondatok vetítve jelennek meg a hatalmas vásznon. Előtte pedig ez is elhangzik: „A megalázottak becsülete hol van? Akiktől elvették a reményt, hogy élhetnek becsülettel. Gyerekek nőnek fel a koszban, és senki sem bánja. Eggyel kevesebb.”

Fekete Ernő formálja meg óriási színpadi súllyal az Áldozatot és Borbély Szilárdot is. A szerző ötven évesen tavaly öngyilkos lett. Az előadást búcsúztató szavai a következők: „Figyelem, ahogy az élet elvonul előttem. Nem érzek fájdalmat. Talán valami tompa szomorúságot, ürességet, ahogy érzékelem az érzések helyét. Amikor emberek jönnek szembe velem, akkor nem az a kérdés számomra, hogy kicsodák, mit csinálnak, hanem hogy elhozzák-e nekem a halálomat? Ki lesz az, aki leüt. Soha nem tudhattam, hogy az, akivel találkozom, az végül is a halált hozza számomra el, vagy csak egy hétköznapi járókelő.” A Katona előadása a darabból is következő mozaikossága ellenére olyan fontos figyelmeztetés, amit jó lenne minél többünknek meghallani. Még mielőtt kezelhetetlenné válik a hétköznapi brutalitás.

2015.10.11 19:54

Alföldi: "Kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét"

Publikálás dátuma
2018.12.19 12:01

Fotó: / Németh András Péter
Egyedül összefogással állíthatták volna meg a tao-pénzek elvesztését a színházak Alföldi Róbert szerint, ám mindenki hallgatott, míg a kormány lerohanta a szakmát. De a színházat nehéz kinyírni.
Árulást követett el a szakma a tao-ügyben Alföldi Róbert színész és rendező szerint, derül ki a Magyar Narancs interjújából. A cégek a kormány döntése alapján már nem ajánlhatják fel előadó-művészeti társaságoknak, így a színházaknak sem az adójukat; a jövőben csak a magyar filmek és bizonyos meghatározott sportágak kaphatnak a társasági adóból. "A jövő évet talán valahogy meg fogják oldani az érintettek" - nyilatkozta erről baljósan Alföldi. Majd hozzátette:
"Ez a szakmám veresége."
Szerinte a tao megszüntetésének szándék egyáltalán nem volt titok, "a magyar színházi élet hivatalos ura" évek óta mondta, hogy gyűlöli ezt a  támogatási rendszert, és mindent megtesz az eltörléséért. És erre - ami gyakorlatilag a szakma jelen formájának végét jelenti - egy árva szava sem volt a színházaknak. "Szégyenteljesen viselkedtünk" - fogalmazott ennek kapcsán Alföld, aki szerint "kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét". Például egyszerűen sértettsége miatt állt be a Katona igazgatója is az egész mögé, részletezte a rendező. Majd folytatta:
"Az Örkény hallgat, a Víg hallgat. Mindenki hallgat."
Nem volt kérdés Alföldi szerint, hogy a tao-rendszerrel sokan visszaéltek, ám most nem ők járnak rosszul, hanem mindenki, "az Orlain, az Átriumon, a Jurányin, a függetleneken és a többieken". A kormány terveiről pedig szerinte "jól látszik, hogy olyan helyzetet teremtenek majd az átalakítással, ami arról szól, hogy ha úgy működsz, akkor kapsz támogatást, ha meg nem, akkor nem".
"Ez totális lerohanása a szakmának"
- mondta a rendező, aki szerint összemosni az összes, tao-t használó színházat az üzleti színházzal - amit kommunikációjában a kormány csinál - egyszerű pofátlanság. A tao-rendszer Alföldi szerint egy olyan szabad rendszer volt, ami a társadalmi szerepvállalást is erősítette. Alföldi azt hangsúlyozta, ezt csak a szakma összezárása védhette volna meg.
"Ebben még van húsz év, az tuti"
- jósolt a rendező az Orbán-rendszernek. Szerinte a világ is úgy változik, hogy abba kényelmesen belesimuljon a magyar helyzet. "Mániám, hogy csomó minden nincs kihányva, kipucolva, feloldva, kibeszélve" - fogalmazott Alföldi. Szerinte amíg a magyar társadalom nem dolgozta fel az elmúlt száz évét, "addig ezek a manipulációk, hergelések mindig tudnak működni". A hatalom a feloldatlan sérelmeiknél fogva játssza ki egymás ellen az embereket.
"Keserű vagyok és szomorú. És gyűlölöm, hogy negatív vagyok, gyűlölöm, hogy nem tudok megoldást."
- fogalmazott az interjú végén Alföldi. Egy kezdő színészt azért mégiscsak bátorítana. "Színházat bárhol lehet csinálni", mondta. Ezért nehéz kinyírni a színházat szerinte: "ha lemegyek egy pincébe, ott akkor is lesz néző."
2018.12.19 12:01

Csigaházba kényszerített világ

Publikálás dátuma
2018.12.19 12:00

Fotó: / Krulik Marcell
Krulik Zoltán és zenekara, a Makám hagyományos adventi koncertjén premierként hangzanak el a jeles piarista papköltő, Sík Sándor (1889–1963) megzenésített versei, amelyek hamarosan lemezen is megjelennek.
A Makám Sík Sándor-dalainak elsőként megismert darabjáról, az Encián című versről Miklós Péter történész egy tanulmányban úgy vélte, „Sík szövegében az Isten alkotta természet idilli élménye áll szemben az ember által létrehozott, megnyomorított, csigaházba kényszerített világgal.” Krulik Zoltán ezt azzal egészíti ki, hogy „a városi lét hajszoltsága, az egyre sürgetőbb tempók, az űzöttség, magány, az ebből való kiszakadni vágyás évszázadok óta foglalkoztatja az embert. Budapest szerelmese vagyok, de ha tehetem, hétvégén elmenekülök a hegyekbe, a Duna-kanyarba a termékeny semmittevést gyakorolni. Alkotó periódusokban messzebb is futok. Bakonybél az egyik menekülő és alkotóhelyem, a bencés monostor és a környező erdő csendje. Ezt a létállapotot vélem kihallani a versből.” Sík Sándor életművéből a középkori himnusz-fordításokat szereti leginkább, de maga a rendhagyó életút is foglalkoztatja. Sík mindkét ágon zsidó származású volt; a vészkorszakot csak „mentesítettként” élte túl, mint piarista szerzetes, tartományfőnök, szegedi egyetemi tanár. Naplójában többször is elmarasztalta a katolikus egyházvezetést, amiért nem emelte fel szavát a zsidótörvények ellen. „Radnóti Miklóssal való barátsága közismert, de azt talán kevesen tudják, hogy ő keresztelte meg. A fiatal korában színészi ambíciókat dédelgető Appel Henriknek, a későbbi Aczél Györgynek pedig Radnóti volt a keresztapja, és őt is Sík Sándor keresztelte meg.” Krulik Zoltán zeneszerzői pályáján régóta meghatározóak a vers-megzenésítések. A hetvenes években Petri- és Pilinszky-versekkel kezdte ezt a műfajt; néhány éve Weöres Sándor Rongyszőnyeg-ciklusából bontakozott ki a Holdfényt vetettem című Makám-lemez. „A Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat felkérésére a közelmúltban – Lantos Iván társaságában – kezdtem el foglalkozni a Kőbányai János által újra felfedezett Pásztor Béla, illetve Somlyó Zoltán verseivel, s egy kisebb csokrot belőlük már be is mutattunk az ősz folyamán a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ady-dalaimhoz, ami szintén régóta érett bennem, a nyáron fogtam hozzá, tíz készült el belőle. A föl-földobott kő címmel készülünk a Makámmal halálának januári centenáriumára” – jelzi újabb érdeklődési területeit. A Makám három és fél évtizedes történetében voltak tisztán hangszeres korszakok is. „1999-ig instrumentális darabokat írtam. A Közelítések című LP a Hungaroton gondozásában jelent meg 1988-ban, s ezt követte a Divertimento, a Part és a Café Bábel című CD a kilencvenes években, a Fonó Records révén. Steve Reich művei, az Amadinda és a 180-as Csoport által játszott repetitív stílus engem is megihletett, s több lemezen dokumentálódtak ezen zenei világ ihlette darabjaim. A repertoár másik felét kitevő improvizatív zenéimnek is voltak kötött részei. A Kelet erős inspirációs forrás volt. Elsősorban az észak-indiai klasszikus zene tanulmányozása során szerzett kompozíciós tapasztalatokat és a balkáni ritmikát építettem be és kombináltam szerzeményeimben. Kurtág György tanácsára a Szaharán-túli afrikai törzsi zenét is górcső alá vettem. Ezek az inspirációk a későbbi dalaimba is beépültek, csupán a zenei formák változtak, rövidültek a dalforma kívánalmai szerint. A dal előtérbe kerülését egyébként a Fonó felkérése motiválta. Majd’ tíz évig ott adtam ki az újabb és újabb lemezeinket, melyeken Bognár Szilvia, Lovász Irén, Szalóki Ági és Palya Bea is énekelt” – idézi fel a Makám fordulatos, műfajilag is változatos történetének epizódjait Krulik Zoltán.

Duduk és didgeridoo

„A Makám folyton változik, de mégis van benne állandóság. Azt hiszem, a Makám-dalok felismerhetők, bármely korszak szülöttei is legyenek. Jelentősebb bemutatókra mindig hívok vendégeket” – mondja Krulik Zoltán. A csapat új összeállításában a gitáros-énekes-zenekarvezető mellett Bede Sári énekel, Boros Attila basszusgitározik, Szabó Árpád hegedül és Gyulai Csaba ütőhangszereken játszik. Az adventi koncerten vendégük lesz Magyar Bori énekes, Varga Bori szaxofonos, valamint az ausztrál őslakosok hagyományos kürtjét, a didgeridoo-t megszólaltató Bálint Péter és az örmény hagyományos fafúvós hangszeren, dudukon játszó Juhász Endre. 

Témák
Makám
2018.12.19 12:00
Frissítve: 2018.12.19 12:00