Kevés olyan polgármester van az országban, aki 1990 óta minden alkalommal győzni tudott. Köztük van Gémesi György, aki 1994 óta a gödöllői Lokálpatrióta Klub színeiben indulva nyer, tavaly is óriási fölénnyel, a szavazatok 78,6 százalékát vitte el. A rendszerváltozás után először MDF színekben politizáló, majd a pártoktól egyre nagyobb távolságot tartó vezetőt a laikusok akár irigyelhetik is, hiszen a 34 ezres, Budapest-közeli kisvárosban számtalan külföldi cég leányvállalata hozott létre munkahelyeket, nemzetközi hírű kastélyuk pedig nemcsak kulturális központ, hanem diplomáciai találkozóhely is lett az utóbbi években. Gémesi mégsem felhőtlenül boldog, sőt úgy látja, egyre nehezebb helyzetben kell dolgoznia. A kormánypárt ugyanis már az önkormányzati kampányban sem rejtette véka alá, hogy cudar idők jönnek azokra a településekre, amelyek nem szavaznak "elég okosan". Márpedig a gödöllőiek rendesen leradírozták a szavazólapoktól a Fidesz jelöltjét, cserében nem is kap a város gyakorlatilag egyetlen fillér fejlesztési pénzt sem.
Maga a választás korrekt és demokratikus volt - hangzik a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elnöki tisztét is betöltő polgármester értékelése, az önkormányzatok helyzete viszont lassan rosszabb, mint 25 évvel ezelőtt, a tanácsrendszerben volt. Akkor ugyanis minden település vezetőjét egységesen az állampárt jóváhagyásával nevezték ki, nem volt olyan különbség, mint ma, amikor az ellenzékben lévők, vagy aki nem kedves a mostani politikai vezetésnek, nem kap fejlesztési forrásokat, vagy nem kap elég kiegészítő támogatást a működéséhez. Vagyis Gödöllő polgármestere szerint szép lassan haladunk a tanácsrendszer felé - ami a források központosítását illeti -, csak a helyzet kicsit még rosszabb, mint akkor volt, emiatt pedig a polgármesteri tisztség presztízse is folyamatosan csökken. Ma már a túlélésért, a fennmaradásért folyik a küzdelem, nem pedig a közösség fejlesztéséért és ez már nem valódi kihívás egy polgármesternek - hangzik Gémesi véleménye. Hozzáteszi azt is, sok helyen 200-300 közmunkással küzdenek vezetőtársai, miközben már nincs saját hivataluk, a fizetésük pedig lassan a közmunkás bérek szintjére csökken. Az önkormányzati vezetők munkájának feltételei tehát rohamosan romlottak az utóbbi években, de - mint mondja - nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy a kormány nem egységes mércével mér, egyik helyre ad pénzt, a másikra nem. Ilyen körülmények között szerinte sok kiváló települési vezető gondolkodik azon, érdemes-e folytatnia a munkát.
A gondok között sorolja azt is, hogy az ezredforduló óta az állam folyamatosan vonul ki a települések finanszírozásából, pedig a legtöbb helyen már nincs olyan forgalomképes vagyon sem, ami erősíthetné a helyi gazdaságot. Sokszor a korábban fejlesztésekre használt helyi iparűzési adót is állami feladatok finanszírozására és segélyekre kell fordítani, mert ahol van ilyen bevétel, ott a kormány csak részben támogatja például az óvodát, vagy nem ad pénzt a most bevezetett "ingyenes" gyermekétkeztetésre. Vagyis a kabinet a kampányízű döntéseit is a településekkel fizetteti meg. A fejlesztési lehetőségekhez való hozzáférést is teljesen kiszámíthatatlannak látja Gödöllő első embere. Miközben a települések még azt sem tudják pontosan, milyen uniós forrásokra lehetne pályázni a következő években, a miniszterelnök már százmilliárdokat osztott szét a megyei jogú városokban tartott körútján, így vélhetően a többi városnak alig jut valami.
Gémesi egyébként az önkormányzati rendszer szerkezeti változtatásait értékelve úgy fogalmazott: a feladatok jelentős részének áttelepítése a járásokhoz, a kormányhivatalokhoz azért veszélyes, mert ezek vezetői többségükben volt vagy jelenlegi Fidesz-KDNP-s pártpolitikusok, akik a szakmai munkát felülíró politikai megrendelések teljesítésétől sem riadnak vissza, hisz ettől függ a megélhetésük. A hivatalokban végzett feladatok politikai felügyelet alá kerültek, megszűnt a korábbi társadalmi kontroll, amit az biztosított, hogy a polgármesterek megválasztásával a lakosság értékelni tudta az adminisztráció működését is. Ha pedig az ügyintézés rossz volt, akkor a települési vezető beavatkozhatott. Az 1990-ben megszületett kétpólusú demokráciával szemben, ahol az egyik pólus, a helyi választott hatalom még garantált feladatokat, és ehhez elégséges vagyont és pénzt kapott, ma az állam szinte minden feladatot elvon, kiüríti az önkormányzati rendszert és lemond mintegy 3200 potenciális partner segítségéről, miközben nem, vagy csak a korábbi megoldásoknál drágábban tud megbirkózni a feladatokkal - magyarázza a szakember. Az állam tehát - úgy tűnik - gyakorlatilag lemondott azokról a magyar emberekről, akik nem kormánypárti vezetésű településeken élnek - fogalmaz Gémesi.
