A dzsihád dezertőrei

Egyre többen készek beszélni azok közül az ex-dzsihádisták közül, akik elhagyták az Iszlám Államot. A legtöbben név nélkül szólalnak meg, mert a volt harcostársaik bosszújától félnek, másrészt attól, hogy otthon, Európában vagy Amerikában retorziók várják őket. Az ICSR nevű, radikalizmussal foglalkozó kutatóintézet tanulmánya már 58 olyan dezertőrt talált, akik hajlandók voltak megszólalni. Az 58 említett ex-terrorista kétharmada 2015-ben hagyta el az Iszlám Államot. Igencsak valószínű, hogy összességében többen is dezertáltak, és talán még többen vannak azok, akik már csak félelemből maradtak a terrorszervezet kötelékében, az Iszlám Állam belső rendőrsége ugyanis már harcosok tucatjait végezte ki hasonló vádak miatt.

,,Amikor láttam, hogy lefejezték a barátomat, tudtam, hogy el kell innen mennem. Nem bírtam tovább!” A Foreign Policy szerint, aki kihallgatta Abu Ibrahimot, a fiú olyan volt, mint egy bármilyen egyetemi hallgató - póló, farmer, ápolt külső... Abu, aki a háború előtt Szíriában informatikát tanult, ma, 22 évesen az Iszlám Állam dezertőre. Neve a listán többi 50 férfivel és 9 nővel a dezertőrök nyilvántartásában (Database Defection) szerepel. A listát az amerikai külügyminisztérium égisze alatt működő (Information Coordination Cell), az Iszlám Állam elleni propaganda-hivatal állította össze.

Abu Ibrahim, egy szíriai középosztálybeli család ötödik gyermeke, nem foglalkozott politikával. Egy napon azonban Aszad katonái a szeme láttára tartóztattak le egy csoport 15 évest azzal a váddal, hogy ellenzékiek. A következő hónapokban az Al-Nuszra iszlamista szervezet egy csoportja foglalta el a régiót, ahol Abu élt. A dzsihádról, az örök dicsőségről folyt a propagandájuk. Abu fontolgatta, hogy belép közéjük, mielőtt azonban elhatározásra jutott volna, a terület az Iszlám Állam ellenőrzése alá került „Az Iszlám Állam sok híve azt állította, hogy nincs semmi különbség közte és az Al Nuszra között, ezért elkezdtem járni az összejöveteleikre.” - mondta.

Két Korán-olvasás között ott elmagyarázták neki, hogy ha nem támogatja a szervezetet, a hűtlenség bűnébe esik. A kurzus befejezése után Abu hivatalosan is csatlakozott az IS milicistáihoz. Havi bére 250 dollár volt, feladata elmagyarázni a falvak lakóinak a szervezet előnyeit és kideríteni, hogy ki nem ért vele egyet. ” Eljártam a borbélyhoz, sorba álltam és kihallgattam, hogy ki mit beszél. A mecsetben, amikor úgy tettem, mintha a Koránt olvasnám, ugyanezt tettem.” Abu hitt abban, hogy a harcoló testvéreivel való barátság nevében helyesen cselekszik.

,,Voltak amerikai, francia és arab csoportok. Törődtünk egymással, nem volt diszkrimináció.” De a hónapok múlásával a fiú rájött, hogy az IS hogyan bánik a lakossággal. ”Sok szíriai, aki csatlakozik a IS-hez, nevet változtat, mert fél attól, hogy mi történhet vele a háború után, a lakosság, ugyanis, gyűlöli őket.” A döntő ok azonban, amiért dezertált, az volt, hogy az IS elkezdte öldösni az Al-Nuszra elfogott tagjait és sokan közülük a barátai voltak. Szökni azonban nem volt könnyű és a büntetés halál volt. Abu most a törökországi Urfában él, folytatni szeretné a tanulmányait, de barátait mind elvesztette. „Itt nem kell félteni az életemet, de egyedül vagyok, nem érzem jól magam.”

Nők a pokolban

A dezertőrök adatbázisában 9 nő szerepel, csaknem mindnyájan a Al-Hanszaa női hadosztály tagjai voltak. Feladatuk volt ellenőrizni a többi nő viselkedését, de nemcsak ez. A 28 éves Duát 2 500 dollárért vásárolta meg családjától az IS egy szaúdi tagja. Az esküvő után arra kényszerítették, hogy a hadosztály tagja legyen, a bazárokat járja, azokat a nőket keresve, akik nem viselték a vallás megkövetelte hagyományos öltözéket. Ezeket a nőket megkorbácsolták. Dua az NBC Newsnak elmondta, hogy ő maga is részt vett ezekben a korbácsolásokban. Társnője azokat büntette, akik sminkelték magukat.

A hadosztály tagja az lehetett, aki részt vett egy vallási kurzuson és egy katonai kiképzésen, ahol megtanították a fegyver használatára. Kilépni ebből a körből az életükbe is kerülhetett. Dua és társnője szemtanúi voltak minden képzeletet meghaladó szörnyűségeknek: “Láttam a piactérre kitett gyerek holttestét, bűzlött, és egy kutya marcangolta”. Ma mindkét nő Törökországban él.

Jó fizetés és lányok?

Abu Abdallah, aki a drogkereskedőből lázadó vezérré előlépett Szaddám Dzsamal testőre volt, szintén a borzalmak miatt dezertált. A londoni Telegraphnak adott interjújában elmondta, hogy Szaddám Dzsamal a „szabad szíriai hadsereget” hagyta ott, hogy csatakozzon az IS-hez, de nem elsősorban politikai okok miatt, a vallás sem érdekelte, egyszerűen csak hatalomra vágyott. Abu Abdallah és a többi testőr iszonyodva látta, hogy főnökük gyerekeket fejez le a szülők jelenlétében, hogy engedelmességre kényszerítse a helyi lakosságot. Ők is Törökországban találtak menedéket.

Más sors jutott Areeb Majeed-nek, az IS 20 ezer külföldi harcosa egyikének. A 23 éves indiai fiatalembert az interneten keresztül toborozták és csak akkor jött rá, hogy mi a valóság, amikor megérkezett Szíriába. Jó fizetést és nőket ígértek neki, ehelyett WC-ket kellett tisztítania, mert - mint a többi indiait - a harcokhoz alkalmatlannak tartották. Később mégis sikerült a frontvonalba kerülnie, ahol megsebesült. A kórházból megszökött, de a repülőtéren letartóztatták. Ő az egyike annak a 8 dezertőrnek, akik börtönben végezték.

Öngyilkos merénylő vagy harcos

A német útlevéllel rendelkező Ibrahim B. szintén a rácsok mögött van. Egy prédikátor szervezte be egy német városban. Nehézségei voltak a tanulásban, nem sikerültek jól a dolgai a menyasszonyával, így Szíriát választotta. A szíriai-török határon tartóztatta le az IS, amely kémnek tartotta. Válaszhatott, hogy öngyilkos merénylő vagy harcos legyen, majd azzal az ürüggyel, hogy egy sebesült bajtársat kísér, visszatért Németországba, ahol a német rendőrség letartóztatta, mint terroristát. „De Németországban börtönben lenni is jobb, mint szabadnak lenni Szíriában” - mondta a Telegraphnak.

Lorenzo Vidinio, egy (George Washington Center for Cyber and Homeland Security) szélsőségekkel foglalkozó program igazgatója szerint a dezertőrök többsége, mielőtt elszegődött volna az Iszlám Államhoz, Szíriában és Szaúd-Arábiában élt. De ez nem jelenti, hogy nincsenek európai dezertőrök is. A „külföldi harcosok” kevesebben vannak, mint a helyi milicisták és a nyugati országok a közel-keletiekkel ellentétben igyekeznek titokban tartani annak kilétét, aki úgy dönt, hogy otthagyja a terrorista csoportokat. Részint azért, hogy védje őket, részint pedig azért, mert ezeket a dezertőröket felhasználják a titkos szolgálatok.

A terrorizmus pszichológiája

A származás, nemzetiség, csatlakozás, majd a dezertálás motivációi és a jelenlegi státusz szerinti felosztásban készült adatbázis információkat ad az IS belső felépítésének és annak megértéséhez, hogy melyek a milicisták gyenge pontjai. Nem véletlen, hogy az Iszlám Állam elleni propaganda-hivatal felhasználja a hálón keresztül végzett ellenpropaganda-kampányra. John Morgan A terrorizmus pszichológiája című könyvében írja: „Keveset tudunk arról, hogy mi történik azzal, aki otthagy egy terrorista csoportot A terrorista elkötelezettség megszűnésének fázisa azonban segíthet a radikalizálódás megértésében is. Ezt nem szükségképpen egy megvilágosodás váltja ki a terrorista részéről, lehet banálisabb motiváció is, például, az unalom. Az összegyűjtött adatok alapján a leggyakoribb a csalódás az IS ígéreteiben és a kalifátus vezetői által alkalmazott kegyetlen módszerektől való megrettenés. És ez elsősorban a nőkre jellemző”.