Potenciális ellenfeleink közül Dánia és Írország tűnik a legerősebbnek, igaz, nincs csúcsformában Morten Olsen dán válogatottja. Bár az északi csapat védelme erős, hiszen a csonka, 5 csapatos I csoportban mindössze öt gólt kapott, a támadójátékával már jócskán vannak gondok. Utolsó három Eb-selejtezőjén egyetlen egy gólt sem szerzett.
Norvégia sokáig továbbjutónak érezhette magát a H csoportból, legalábbis a 73. percig, amíg 1-0-ra vezetett Olaszországban, ezzel a második helyen állt. A skandináv álmok aztán Florenzi, majd Pelle találata után szertefoszlottak. Nem kérdés, rendkívül kellemetlen ellenfél lenne számunkra a norvég válogatott, amely 90 percig űzi-hajtja az ellenfelet. Nem lőttek sok gólt, 13-at, de erejüket mutatja, hogy legyőzték otthon a horvátokat. Norvégia 19 pontot szerzett, legjobb harmadik azonban nem lehetett, hiszen Málta ellen mindkét találkozóját megnyerte, így ez a hat pont lejött a számításnál.
Az írek erejéről sokat elmond, hogy az október 8-án, a D csoportban rendezett Eb-selejtezőn a világbajnok Németország skalpját is megszerezte. Utolsó selejtezőbeli találkozóján, a lengyelek ellen azonban kikapott, a bombaformában játszó Lewandowski ellen az ír védőknek sem volt ellenszere. Rakkolós, a magyar válogatottnak nem feltétlenül fekvő sokmozgásos játékot játszanak.
Az említett együttesek közül Szlovénia válogatottja tűnik a leggyengébbnek, ellene lehet esélye Bernd Storck nemzeti tizenegyének. Igaz, a statisztika alapján sokkal jobb a támadósora a mieinknél, hiszen 18 gólt ért el egy olyan csoportban – az E jelűben -, ahol az ellenfelek között volt a pontveszteség nélkül végzett Anglia, valamint Svájc is. Szlovénia 11 gólt kapott, a magyar válogatott 9-et, hozzánk hasonlóan 11 pontot gyűjtöttek. Utolsó öt Európa-bajnoki mérkőzésén két vereséget szenvedett Anglia és Svájc ellen (igaz, ezeken is eredményes volt, összesen négyszer), egyszer játszott döntetlent, otthon Litvánia ellen és kétszer hagyta el győztesen a játékteret, amikor Észtország és San Marino volt az ellenfele.
2. Magyarország 15
3. Ukrajna 13 (11-4)
4. Norvégia 13 (8-10)
5. Dánia 12
Ami a magyar válogatott mérlegét illeti az említett együttesek ellen, a dánokkal szemben pozitívan állunk az összevetésben, hiszen 16 mérkőzésen 9 alkalommal nyertünk. Sőt, a 2010-es dél-afrikai labdarúgó világbajnokságot megelőzően otthon ugyan gól nélküli döntetlent értünk el ellenük, de idegenben 1-0-ra nyerni tudtunk Buzsáky Ákos góljával. Előzőleg az 1984-es Eb-selejtezőkön csaptunk össze tétmérkőzésen. Mindkét találkozót 1983-ban vívtuk. Akkor kint 3-1-re kikaptunk, otthon 1-0-ra nyertünk Kiss Sándor találatával.
Egyértelműen pozitív a mérleg az írekkel szemben is. Első mérkőzésünket még 1934-ben vívtuk velük szemben, akkor 4-2-re nyertünk idegenben. Tétmérkőzést több mint negyedszázada vívtunk ellenük utoljára. Akkor a világbajnoki selejtezőn otthon 0-0-t játszottunk, kint 2-0-s vereséget szenvedtünk. Húsz évvel korábban kettős győzelemmel végeztünk még ellenük a vb-selejtezőkön.
A norvégok ellen viszonylag kiegyenlített a mérleg, bár hét győzelemmel, öt döntetlennel és öt vereséggel felénk billen a mérleg nyelve. 2007-ben két Eb-selejtezőt vívtunk ellenük, itthon 4-1-re, idegenben 4-0-ra kaptunk ki. Az utolsó hat tétmeccsen három döntetlent játszottunk ellenük, s háromszor kikaptunk. Bármilyen különösen hangzik is, a négy említett válogatott közül a szlovének elleni mutatónk a leggyatrább. Fiatal válogatottról van szó, hiszen Szlovénia 24 éve vált függetlenné. Azóta csak barátságos meccseket vívtunk egymással, ám csak egyszer nyertünk, még 1998-ban. Bár kis, kétmilliós országról van szó, kétszer is, 2002-ben, valamint 2010-ben is kijutott a vb-re.
