Vajna? Vagy nem?

Eddig úgy tudtuk, Andy Vajna pontosan ismeri a hollywoodi receptet, miképpen lehet feltűnést kelteni. Eddig ez jól működött. Februárban például még azt is elérte, hogy Orbán Viktor évértékelője után róla is legalább annyit beszéljenek, mint a miniszterelnökről. Ehhez csak azt kellett tennie, hogy - a kamerák kereszttüzében - kicsit elszunyókált. Illetve becsukta a szemét. Vagy úgy tett, mintha. Mert persze ez is lehetséges. Másik hollywoodi nagykövetünk, Gábor Zsazsa után szabadon, mindegy hogy mit, csak beszéljenek róla. 

Nem kétséges, pártunknak és kormányunknak ilyen emberre van szüksége. Aki tudja, mitől döglik a légy. Aki híven - de egyúttal önállóan - megvalósítja, amit magas helyeken elképzelnek. Aki bealszik, ha kell, de ébren van, ha úgy hozza a szükség. Ám elképzelhető, hogy ezúttal egy picit tovább szundított, mint kellett volna. Tegnap kora délutánig úgy látszott, nyeregben van. A hosszú ideje tartó tárgyalásokon nem kisebb volt a tét, mint hogy kié lesz a két nagy kereskedelmi tévé közül az egyik. És közölték, az övé lett. Aztán másvalakik azt közölték, hogy mégsem. Véletlenül olyanok, akik az utóbbi másfél év belháborújában nem a kormány oldalán álltak. Hanem Simicska Lajosén.

Pedig olyan szépen alakult minden. A hatalmon lévők és a befutott hollywoodi producer - jelenleg filmügyi kormánybiztos - kapcsolata is gyümölcsözően alakult. Évekkel ezelőtt megalapozta, hogy ő kapott - Szima Gáborral együtt - koncessziót a kormánytól a játékkaszinók üzemeltetésére. Miután eléggé megbízhatónak bizonyultak, hogy fellendítsék a nyerőgépek eltüntetése után szabaddá vált szerencsejáték-piacot. Amiből egyébként tetemes bevétel is származik, természetesen. És az is jól jött a Fidesznek, hogy a Vajna által alapított Radio Plus Kft. versenytársa lehet a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Music FM-nek. (A versenytárs most visszavágott?) 

A Vajnához hasonló emberrel eddig öröm volt üzletelni. Hiszen sosem felejti el (hogyan is tudná?), hogy mivel tartozik a barátainak. És ha szükséges, törleszt. A hírek szerint - és az ilyesminek általában van igazságalapja - Andy Vajna nem teljesen önszántából vette (volna) meg a TV2-t. Amiről tegnap - állítólag - alá is írták a szerződést. Momentán csak az kétséges, hogy ha alá is írták, vajon érvényes-e. Mert úgy látszik, nem csak a kormánybiztos-producer érdekeltségébe tartozó Magyar Broadcasting Co. Kft.-nek kellett a TV2. Pedig milyen jól kitalálták. Ha valóban létrejött az üzlet, az nyilvánvalóan a jelenlegi hatalom média-terjeszkedését jelentené. Csakhogy már megint indokolt a feltételes mód. 

Amikor a Heti Válasz nemrég feltérképezte Andy Vajna tevékenységét, azt írta, ha létezne hazánkban Kis Gömböc-díj, ő mindenképpen megérdemelné. A régi mese pontosan arról az egyedről szól, aki minden útjába kerülőt felfalt. Vajna és a kormány is erre törekszik, bár esetükben kicsit bicsaklik a történet. Nem véletlenszerűen kebeleznek be mindent. Nagyon is tudatosan kiválasztják, mire van szükségük - mire lehet szüksége a másiknak -, és aztán módszeresen elérik, hogy az a valami övék is legyen. Eddig sikerrel jártak. 

Az biztos, hogy pártunknak és kormányunknak nem elég a közszolgálatinak - immár több éve csak - csúfolt média. Pedig igazán mindent megtettek, hogy valamennyi csatorna az ő dicsőségüket hirdesse. Tavasz óta van folyamatos hírműsor, bár a hírműsor ismérveit alig lehet benne felfedezni, inkább propaganda-folyamnak nevezhetnénk. Aztán a nyáron lett 24 órás sportcsatorna is, ugyancsak rengeteg pénzből. Ám a nézettség - különösen a hírcsatornáé - nem nőtt a kívánt mértékben, sőt inkább zuhant. Így természetesnek is mondhatjuk, hogy a hatalom olyan médiára ácsingózott, amely valóban vonzza a nézőket. E szempontból a két nagy kereskedelmi tévé jöhetett szóba és a választás nem volt nehéz. Az RTL Klubbal a reklámadó miatt jelentősen megromlott a viszony, az pedig, hogy programjukban valódi híradó - valamint Baló György műsora - is szerepel, nyilván tovább rontotta kapcsolatokat. Maradt a TV2, s a bekebelezésére már akkor megtették az első lépéseket, amikor - 2013 decemberében - az eddigi tulajdonosok megvásárolták a médiavállalatot a ProSiebenSat.1-tól. Azóta szinte hetente röppentek fel hírek arról, hogy ez csak átmeneti állapot, nemsokára jön az igazi, Andy Vajna személyében. S jött is, csak egyelőre hajszál került a finom levesbe. 

Így aztán momentán kérdéses, milyen változások előtt áll a TV2. Vajna már korábban a tévé talpra állítását tűzte ki célul, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nagyobb legyen a nézettsége, mint a konkurens RTL Klubé. Keresett is hozzá megfelelő szakembereket, s tárgyaltak a reklámokat közvetítő médiaügynökségekkel is. Segíthette őt, hogy jó barátságban van az immár miniszterré avanzsált Rogán Antallal, nem különben a kormány szürke eminenciásával, Habony Árpáddal. 
Az érintettek bizonyára mindent megtettek, hogy az üzlet sikeres legyen. A jelek szerint azonban nem csak ők a szereplői ennek a történetnek. Mindenki érdeklődéssel várja azokat a csatákat, amelyeket a tegnap késő délutáni bejelentések előre jeleznek. A kérdőjelek feltehetően lassan fognak kiegyenesedni. 

Andy Vajnán semmi sem múlt. Ő nagyon tudja, hogyan lehet feltűnést kelteni.

Szerző

A Fidesz perspektívája

A napokban a bécsiek jól ránk ijesztettek. Az Osztrák Szabadságpárt elnöke olyannyira biztos volt az általa vezetett politikai formáció győzelmében, hogy a kampányban nyíltan hangoztatta az FPÖ jogfolytonosságát a nemzetiszocialistákkal. A hagyományosan balra húzó császárváros lakói talán éppen e hajmeresztő kijelentés hatására aktivizálódtak annyira, hogy a szociáldemokraták meggyőző fölénnyel nyertek a vasárnapi bécsi választáson.

Mégsem beszélhetünk egyértelműen Heinz-Christian Strache pártjának kudarcáról, hiszen a helyi regionális gyűlésben megerősödtek a szabadságpártiak, elsősorban az Osztrák Néppárt, valamint a zöldek rovására. Ez a tendencia nem csupán a szomszédos államra jellemző. Az egész kontinensen megfigyelhető, hogy azok a mérsékelt konzervatív pártok, amelyek hűségesek maradnak hagyományos ideológiai tablójukhoz és nem hajlandóak szélsőjobbra nyitni, a bevándorlási hullám hatására látványosan meggyengülnek, mivel szavazóik jelentős része a radikálisok hívéül szegődik. A német CDU/CSU-t emiatt egyenesen pártszakadás fenyegeti, hiszen a bajor keresztényszocialisták merőben más stratégiát folytatnának menekültügyben, mint az általuk túl szelídnek tartott kancellár asszony.

Magyarországon ellenben mintha éppen ellenkező irányú folyamat zajlana. Orbán Viktornak nincsenek skrupulusai. Habozás nélkül felmondta az európai konzervatívok között a második világháború óta érvényben lévő hallgatólagos megállapodást, miszerint összezárnak a szélsőjobbal szemben. Talán éppen azért, hogy megelőzze a pártja számára nemkívánatos népszerűség-csökkenést, gyakorlatilag a Jobbik programját valósítja meg kormányzati pozícióból. A jelek szerint e magatartás meghozta gyümölcseit, hiszen a kormánypárt jelentős számú szavazót szipkázott el szélsőjobboldali riválisától, miközben elveszítette önazonosságát. Más kérdés, hogy Orbán színeváltozása hosszú távon milyen perspektívát biztosít a Fidesz számára.

Sokan cáfolták már makrogazdasági mutatókkal azt az arcátlan hazugságot, miszerint a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok tették tönkre a magyar gazdaságot. Alighanem Alexis de Tocqueville-nak van igaza, aki szerint a forradalmak nem akkor törnek ki, amikor a legsúlyosabbak a körülmények, hanem amikor éppenséggel javulnak. Ez érvényes a fülkeforradalmakra is. A világot megrázó gazdasági válságból a szocialista kormányok alatt megkezdődött ugyan hazánk kilábalása, de a polgárok életszínvonalán ez még nem érződött. Ez adott lehetőséget a Fidesz földcsuszamlásszerű győzelmére, s ennek nyomán az Orbán Viktor által végbevitt autoriter fordulatra. Az orosz, illetve kínai gazdaság új keletű gyengélkedése azonban mintha igazolná azt a már-már elfeledett tételt, hogy politikai nyitás nélkül nem működhet eredményesen kapitalizmus. Amennyiben a magyar kormányfő pártjával együtt szélsőjobbra sodródik, az azt is jelenti egyúttal, hogy hazánk egyre messzebb kerül a gazdasági fellendüléstől. És semmilyen idegenellenes retorika nem akadályozhatja meg azt, hogy 2018-ban a polgárok önnön elszegényedésüket a szavazófülkékben szankcionálják.

A budapesti lepel

A budapesti lepel semmiben sem hasonlít a híres torinóira. Azt időnként felmutatják a világ keresztényeinek, mert hitük szerint a szegények, a megalázottak messiásának, a szeretet és az irgalom hirdetőjének arcmását őrzi. Ám a budapesti lepel a könyörtelenséget, a szegények, az idegenek és a másként gondolkodók elleni gyűlöletet hivatott eltakarni. Ehhez egyebek mellett a társadalom totális kézben tartása szükségeltetik, megfélemlítéssel, zsarolással.

A többség - ma még - önfeledten éljenzi a vezért a menekültek elleni hadjáratáért, nem akar tudomást venni arról, hogy nem a földönfutók jelentik a legfőbb veszélyt -, akik inuk szakadtából igyekeznek el ebből a rájuk uszított országból -, hanem a saját uraik fenyegetik őket.

Most Orbán Viktor szavaival szólva, épp egy "hűséges szolgája", egy szerény képességű Fidesz-pártkatona veszi át a hatalmat az egykori belső munkatársai szerint ezermilliárdos áfacsalásokat szelektíven figyelmen kívül hagyó adóhatóságnál. Felszámolják a megyei igazgatóságokat, minden szál Tállai államtitkár kezében fut majd össze. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy ki mindenki fér majd hozzá adótitkainkhoz.

Péterfalvi Attila adatvédelmi hatósági elnök szerint persze mindenféle törvény védelmében bízhatunk. Talán nem vagyok egyedül azzal a kételyemmel, hogy a Fidesz politikusait, kormányzati frontembereit a saját törvényeik sem szokták akadályozni, ha magán-, párt-, vagy hatalmi érdekeikről van szó.

A nép "bölcs gyülekezete" pedig nem hajlandó tudomást venni arról, hogy rájuk borul a budapesti lepel. Nemcsak az adóügyeinkről, hanem egészségi állapotunkról is megtudhat mindent a Nagy Testvér, arcképünk és minden személyes adatunk is egy központi rendszerbe kerül. Pintér belügyér ugyan azt nyilatkozta, hogy ez csak a bűnmegelőzés és az ismeretlen elkövetők elleni harc miatt szükséges, de szavahihetőségéről csak annyit: ő volt az, aki 2010-ben azt ígérte, két héten belül rendet tesz.

Nem tudhattuk, az orwelli új rendre gondolt-e. Ráadásul még ezt sem két hét alatt tákolták össze. Attól tartok, a lebontásához is több időre lesz szükségünk.

Addig maradunk szem a láncban.

Szerző